wildgica.hu

Olyan még nem volt…

wildgica — Fri, 27 Aug 2010 10:22:21 +0000

…hogy kihagytam volna egyetlen hónapot is a postolásban. Szóval most sem.
Értelmes bejegyzés meg majd lesz, csak mostanában nagyon le vagyok halva. Vagymi. Köszi a figyelmet.

Budapest – Baja – Szombathely – Nagykanizsa

wildgica — Sun, 18 Jul 2010 23:42:12 +0000

Az utóbbi pár hét kifejezetten kellemesen sikerült. 2 hetet Budapesten töltöttem, mert volt egy halom, ott elintézendő teendőm.
A GTC-t kicsit kénytelen voltam/vagyok jegelni, mert nincs időm rá, de természetesen azért 4 kiló felesleget már ledobtam – tehát ennyire azért nyomatom, viszont a közösségi részét kell majd még erősítenem, mert azt sajnos kénytelen voltam hanyagolni. Talán jövő héten már lesz időm rá.
Hála egy kedves ismerősömnek (nevet nem írok, mert nem egyeztettem vele előre), sikerült eljutnom a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 42. Vándorgyűlésére, Bajára. Pénteken még úgy volt, hogy szombaton reggel hazamegyek Budapestről Szombathelyre, aztán megkérdezték, hogy másnap hajnalban nincs-e kedvem elmenni a vándorgyűlésre – nem hagyhattam ki. Nem is bántam meg, találkoztam a régi ismerősökkel, és szereztem néhány újat is. Baja baja csak annyi, hogy baromi messze van Budapesttől – ha a közelében lenne, egy másodpercig sem lenne kérdés, hogy odaköltöznék-e; nagyon tetszik a város.
Szombaton 12:40-től egészen 22:00-ig utaztam, s végül sikerült Szombathelyre érnem. Egyet aludtam is otthon (ideje volt már, mert előtte 3 napig egyáltalán nem szunyáltam, sehol sem), aztán vasárnap összecsomagoltam, és eljöttem Nagykanizsára. Most a Halis István Városi Könyvtárban ülök, innen írom ezt a bejegyzést. Igen, éjszaka a könyvtárban… 1 hétig itt dolgozom és itt alszom. Egy szó jó erre: ÁLLAT.
No, ennyi időm volt bejegyzést írni, mert nyomatnom kell a kitet, de ezt a Nagykanizsa témát ki fogom fejteni a héten még. Lesz mit, azt hiszem…

Geek Training Club

wildgica — Fri, 18 Jun 2010 03:26:44 +0000

Ismét előtérbe került régi problémám, az elhízás. Azt hiszem, rengeteg geek társam nevében mondhatom, hogy az egész napos gép előtt ülés pudingot csinál belőlünk. Az nem baj, hogy az embert geeknek tartják, mert mondjuk nem néz bután, amikor valaki HTML5-öt, C#-ot vagy PostgreSQL-t emleget. A gond akkor kezdődik, amikor az évek óta napot sem látott bőrről, rossz testtartásról és a túlsúlyról ismernek meg minket. Meguntam, hogy gyakran fáj a hátam, hogy lassan a space-re lóg a pocakom, így mától rendszeres testmozgásba kezdek, kiadós fogyókúrával kísérve.

Tettem már néhány erőtlen, illetve itt-ott sikeres kísérletet arra, hogy megszabaduljak a rám rakódott geekhájtól (TM), aztán valamiért mindig félbe maradt a dolog. Sokáig nem értettem, hogy miért, de most már tudom az okát. Nem volt elegendő ember, hogy velem nyomassa mindezt. A közösség pedig baromira tud motiválni, ha komolyan veszik amibe belekezdtek. Arra gondoltam, hogy csatlakozhatnátok hozzám, kedves sorstársaim.

Mivel sokunkat géphez köt a munkánk (vastüdő, höhö), ezért akár otthon végezhető gyakorlatokkal is nyomhatjuk. Nem hátrány, ha ehhez az ember rendelkezik egy Nintendo Wii-vel, s hozzá balance boarddal kiegészülő Wii Fit-tel / Wii Fit Plus-sal, de nem feltétlenül szükséges. Fel lehet pakolni iPhone-ra akár a Nike Training Club appot is, vagy megfelelő eszköz hiányában gépen csatlakozni a klubhoz (talán még jobb is, mint fónin). Persze ez csak néhány ötlet a sok közül, a lehetőségek száma tulajdonképpen végtelen. Súlyzózhatunk sörösrekeszekkel, de bátrabb geekek kimerészkedhetnek a parkba jógázni is. A kreativitás és tenni akarás a lényeg.

Első lépésként, ma veszek elemet a – már vagy fél éve lemerült, szekrény alatt porosodó – mérlegembe, aztán jól megnézem, hogy mennyi az annyi. Be fogom vállalni a súlyomat, szóval megosztom a világgal – többnyire twitteren, meg persze itt is. Nem az a ciki, ha túlsúlyosak vagyunk, hanem az, ha nem teszünk semmit ellene. Tehát, aki kedvet érez, hogy velem mozogjon és fogyjon, az szóljon bátran, együtt még szórakoztató is lehet mindez.

Ízlelgetem

wildgica — Tue, 15 Jun 2010 10:45:26 +0000

Hát, ezt az államvizsga dolgot is kipipálhatom végre. 4-es lett, mondjuk tudom, hogy ennél lehettem volna jobb is, de tekintettel arra, hogy ~~semmit sem~~ mennyit készültem rá, ez egy elég jó eredmény. Meg aztán úgy tudom, hogy nem nagyon foglalkoznak sehol sem azzal, hogy ki, hányast kapott, a lényeg, hogy megvan.
Azt nem mondom, hogy mostantól aktív pihenés következik, de az elkövetkezendő néhány nap nagy részében biztos lazulni fogok, figyelem az E3-at, nyomom twitterre a történéseket. Végre bűntudat nélkül tudok találkozni a barátaimmal, nintendozni, meg minden egyebet csinálni, mert nem fog nyomasztani az iskolai teendőim halogatása. Még csak ízlelgetem ezt az egészet – eddig tetszik.
A jövőre nézve terveim persze vannak dögivel, szóval nem biztos, hogy hosszú távon szeretnék mondjuk a munkanélküliek táborába tartozni, így aztán ha nem adnak munkát, akkor majd csinálok magamnak (ez mondjuk sokkal nehezebb, mint beállni valahová melózni). No, de nem akarok ennyire előre szaladni, meg ritkán beszélek a terveimről így nyíltan, majd ha megvalósulnak, akkor elmondhatom, hogy jahh, én ezt így terveztem – ezzel elkerülve az olyan kérdéseket, mint például “Na, hogy haladsz az XY dologgal?”
A nyár ma kezdődött el, úgyhogy most megyek is, hogy néhány órácskát eltöltsek kedvenc kávézóm teraszán, Almdudlert iszogatva, nyugodtan.

Ezerrel

wildgica — Thu, 03 Jun 2010 01:41:00 +0000

Szeretnék gyakrabban írni, de mostanában nem sok időm van erre. A június is nagyon zsúfoltnak ígérkezik, mert 7-én számtech szakdogavédésem, majd 8-án könyvtár szakdogavédésem lesz. 8-án aztán rohannom kell az IC-re, hogy minél hamarabb felérjek Budapestre, hiszen 9-én infobróker konferencia lesz – meghívó és program az egyesületünk weboldalán. Ezerrel várok minden érdeklődő levelet a konferencia[kukac]mibe[pont]info mailcímre.
Június 14 és 18 között valamikor államvizsgázni is fogok – az mondjuk izgalmas mókának ígérkezik, remélem összehozom.

NymE-SEK Diáknapok 2010

wildgica — Sun, 02 May 2010 21:02:07 +0000

Idén csak 1 napra mentem ki diáknapozni (mert dolgoznom kellett), de természetesen ebben az évben sem hagytam ki a már hagyománynak számító (ld. korábban: diáknapok 2009, gólyatábor 2009) fotót… Hát, íme:

Prof. Dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes, Réka barátném, meg én

Ha esetleg a későbbiekben nagyon messzire vinne az élet, akkor is vissza fogok jönni diáknapokra, gólyatáborba, hogy ne szakítsam meg a hagyományt – meg aztán a sörsátor kultúrprogram sem utolsó szempont.

iDroid – Android iPhone-on

wildgica_es_manfreed — Sun, 25 Apr 2010 22:22:30 +0000

Nemrég bejelentették, hogy sikeresen portolták az Androidot iPhone-ra, így most már az Apple termékek tulajdonosai is kipróbálhatják milyen a Google operációs rendszerét használni. A projekt nem tökéletes – némi hekkelést igényel a működésre bírása, és használat közben van vele néhány probléma, azonban álljon itt egy leírás az érdeklődőknek: hogyan tehetünk Androidot az iPhone-unkra. Tudom, hogy nem az efféle postokhoz szoktatok ezen a blogon, de ha sokan szeretitek, akkor talán máskor is összedobunk hasonlót.

Ez a módszer teljesen biztonságos, semmit nem tudunk elrontani, ha követjük az utasításokat, melyek csak a 2G-s iPhone-ra érvényesek, szóval ha újabb telefonod van, akkor ne próbáld ki. Felelősséget semmiért sem vállalunk.

Hozzávalók:

iDroid csomag
Firmware kitömörítő
Wifi vezérlő
Linux – legegyszerűbb dolgod Ubuntuval van.
Libusb – Ubuntun a libusb-1.0-0 csomagot telepítve kapjuk meg.

Az Android telepítése nagyon egyszerű, csupán az 1. pontban letöltött csomagban lévő prebuilt mappa tartalmát kell felmásolni az iphone /private/var mappájába. Jogi okok miatt a csomag nem tartalmazhatja a wifi és érintőképernyő drivereket, ezért ezeket kézzel kell beletennünk. Ezek nélkül a rendszer ugyan elindul, de használhatatlan lesz.

Első lépésként nyissunk egy terminált, és lépjünk az Asztal könyvtárba. Később – az egyszerűség kedvéért – minden fájlt amivel dolgozunk, másoljunk ide.

cd Asztal

Másoljuk az Asztalra az 1. linken lévő iDroid csomagban lévő prebuilt mappa tartalmát.

Az érintőképernyő drivert az iPhone-ból kell kinyerni. Az iPhone-on /private/var/stash/share/firmware/multitouch mappában lévő iPhone.mtprops fájlt másoljuk az Asztalra. A 2-es linken egy C programot találunk, ezt le kell fordítani és futtatni.

make firmware-extractor
./firmware-extractor

Ha minden jól megy, két új fájl fog megjelenni, zephyr_aspeed.bin és zephyr_main.bin néven.

A wifi drivert a 3. pontban találjuk. Az oldalsávban a Choose a platform menü alatt a Linux 2.6 – Fedora opciót válasszuk, a találatok közül pedig az utolsót (SD-8686…). A csomagban két fájlt kell megtalálni: helper_sd.bin, és sd8686.bin néven. Előbbit nevezzük át sd8686_helper.bin-re.

Ezt a négy fájlt (zephyr_aspeed.bin, zephyr_main.bin, sd8686_helper.bin, sd8686.bin) fogjuk a következőkben a helyére másolni.

A következő néhány parancs segítségével kicsomagoljuk az android.img.gz fájlt, ami egy virtuális fájlrendszert tartalmaz, belemásoljuk a drivereket a fájlrendszer lib/firmware mappájába, majd visszatömörítjük.

gunzip android.img.gz
sudo mkdir -p /mnt/android
sudo mount -o loop android.img /mnt/android
sudo cp zephyr_aspeed.bin zephyr_main.bin sd8686_helper.bin sd8686.bin /mnt/android/lib/firmware/
sudo umount /mnt/android
gzip android.img

A következő néhány parancs ugyanezt teszi a system.img virtuális fájlrendszerrel. Ezt azonban nem kell tömöríteni:

sudo mkdir -p /mnt/android
sudo mount -o loop system.img /mnt/android
sudo cp zephyr_aspeed.bin zephyr_main.bin sd8686_helper.bin sd8686.bin /mnt/android/etc/firmware/
sudo umount /mnt/android

Ha ezzel megvagyunk, akkor kész a csomag, a következő fájlokat kell feltölteni az iphone /private/var mappájába:

android.img.gz
cache.img
ramdisk.img
system.img
userdata.img
zImage

Az Androidot az OpeniBoot nevű rendszerbetöltővel tudjuk elindítani. Ezt telepíthetjük az iPhone-ra, azonban a rendszertöltő telepítése után előfordulhat, hogy az iPhone nem indul el többé, ezért egy alternatív megoldáshoz, az úgynevezett tethered boot-hoz folyamodunk. A tethered boot lényege, hogy a számítógépünk segítségével USB kapcsolaton keresztül indítjuk el az OpeniBoot-ot (telepítés nélkül). Ez esetben az Android minden indításánál, kelleni fog egy számítógép, viszont ez a módszer kockázatmentes, nem csinál papírnehezéket az iPhone-ból.

Ahhoz, hogy tudjuk az OpeniBoot-ot USB kapcsolaton keresztül futtatni, először a készüléket restore módba kell tenni:

kapcsoljuk ki az iPhone-t
nyomjuk le a Home gombot, és tartsuk mindvégig lenyomva
csatlakoztassuk a telefont a számítógépünkhöz
amint megjelenik az iTunes logó a készüléken, elengedhetjük a Home gombot

Az OpeniBoot indításához kell az iDroid csomagban a prebuilt mappából openiboot.img3, az utils mappból pedig a loadibec és oibc programok. Ezeket másoljuk szintén az Asztalra.

Ha megvagyunk, akkor a következő paranccsal indíthatjuk az OpeniBoot-ot:

sudo ./loadibec openiboot.img3

A készüléken elindul a rendszerbetöltő. A Sleep gombbal tudunk váltani az indítandó rendszerek közt (iPhone os és android), a Home gomb hosszú nyomva tartásával pedig indíthatjuk azt.

Az Android portolása nagyon jól sikerült, de – ahogy azt már az elején említettük – nem tökéletes (például lassan bootol). Ha sikerül elindítani, akkor tudunk telefonálni, SMS-t küldeni, zenét hallgatni, internetezni, lényegében minden funkció működik… amennyiben nem Pannonos simet pakolunk a készülékbe, mert hiába írjuk be a helyes pin-kódot, azt nem fogadja el (pin-kódot nem használók előnyben). Hát, ennyi. Kellemes bütykölést mindenkinek!

Felhasznált irodalom: iPhone Wiki

Beadtam

wildgica — Sat, 24 Apr 2010 01:23:23 +0000

Minimálisra csökkentett Nintendo konzolok és FarmVille használat mellett, végre megírtam és beadtam mindkét szakdolgozatomat. Sokat (1 évet) váratott magára a dolog, de most már kipipálhatom – jó túl lenni ezen.
Pörgök egyébként ezerrel, de azért ez még koránt sem elég, kicsit rá kell pakolnom a tempóra, mert nyakamon a mindenféle – hogy csak két fontosat említsek: MIBE konferencia és szaknap a könyvtár tanszéken.
Nos, ez most megint egy eléggé vegyes bejegyzés lesz. Nem értem az okát, hogy miért nem tudok már úgy igazán énblogolni. Azt hiszem, nem vesztem el, egyszerűen csak annyi ember vesz körül, hogy miután elmeséltem nekik a számomra érdekes/fontos dolgokat, utána már nincs kedvem, türelmem ide is leírni. Ebben mondjuk csak az a rossz, hogy azok a barátaim, akiket nagyon ritkán látok, egyre kevesebbet tudnak rólam.

Egy hónap

wildgica — Sun, 14 Mar 2010 21:32:41 +0000

Utoljára egy hónappal ezelőtt írtam bejegyzést. Azt hiszem, ilyen hosszú szünetet még sosem tartottam a blogolásban (és a továbbiakban nem is szeretnék). Hallgatásom oka leginkább az, hogy rengeteg dolgom van, próbálok beletanulni az infobrókerségbe.
Meg aztán van valami, amit így 2 héttel, a történtek után is nagyon nehezen tudok leírni, mivel alig néhány embernek említettem csak eddig. Jó, nem írok még 4 körmondatot, inkább bele a közepébe: február utolsó napján zember szakított velem. Az ok, amiért ezt csak néhány embernek említettem az, hogy nem szeretném, ha mindenki kérdezősködne és sajnálgatna (szeretném, ha ezeket a továbbiakban sem tennétek). Tény, hogy szerelmes vagyok, de ahogy zember szokta mondani sok dologra: majd elmúlik. – Ebben reménykedem… Rengeteg dolgot tudnék írni arról, hogy milyen volt az elmúlt 2 hetem, hogy milyennek tartom az egyedülállóságot (óvodás korom óta nem voltam szingli) – néhány évvel ezelőtt még biztosan meg is osztottam volna az ezzel kapcsolatos gondolataimat, de most már nem érzem ennek szükségét, sem azt, hogy helyes dolog lenne ennyire nyilvánosan megtenni ezt. És akkor most lapozzunk is!
Néhány nappal ezelőtt sikerült valamelyest helyrebillennem lelkileg, mivel a Magyar Információbrókerek Egyesületének titkára lettem. Remélem, hogy megfelelően… izé, a megfelelő az kevés, inkább JÓL tudom majd végezni az ezzel kapcsolatos feladataimat. Szokás szerint lelkes vagyok.
Mielőtt mélyebben beleásnám magam a titkári feladataimba, előtte meg kell írnom a szakdolgozataimat, van rá egészen pontosan 1 hónapom. (Ne, ne tartsa fel a kezét, aki ezt már olvasta tőlem…)
Szóval zajlik az élet, eléggé vegyesen, én meg majd igyekszem gyakrabban írni.

Szeretem a könyvtáram

wildgica — Sun, 14 Feb 2010 22:58:37 +0000

Az imént kellemes meglepetésben volt részem. Olvastam már korábban, hogy a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár (Jász-Nagykun-Szolnok megye) Valentin-naphoz kapcsolódó programmal várja az olvasókat, de csak most jutottam el addig, hogy ellátogassak a weboldalukra is. Na, és akkor jött a meglepi: a programhoz kapcsolódó logó. Van egy pólóm, amin ugyanez a logó szerepel (szombathelyi révén azt hiszem ez nem túl gyakori dolog) – körülbelül egy évvel ezelőtt cseréltem el az egyik barátnőmmel. Akkor el is felejtettem megkérdezni, hogy mihez kapcsolódik ez a póló. Most kiderült.

Tengely

wildgica — Sat, 13 Feb 2010 01:40:47 +0000

Klisé, ugyanakkor jólesne: egy szép, zöld mezőn mezítláb, széttárt karokkal felnézni az égre, s csak pörögni és pörögni, míg el nem esek a szédüléstől. Néha szükségem van arra, hogy megszédüljek, hogy kipörögjem magamból azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket másképp nem is lehetne feldolgozni. Olykor szükséges a saját tengelyünk körül pörögni, hiszen a mindennapokban úgyis csak mások körül keringünk.

Csendes

wildgica — Mon, 08 Feb 2010 00:40:31 +0000

Januárban siratófalat csináltam a blogomból, talán ez az oka annak, hogy februárban miért nem volt még kedvem erre járni. Igazából semmi sem lett jobb azóta (elképzelhető, hogy egy sőt…-öt is ide kellene szúrnom). Persze vannak az életemben nagyon jó dolgok is, csak most azokból van kevesebb. Az a kevéske meg olyan, amit nem osztanék meg nyilvánosan… sőt, talán senkivel sem osztanék meg, legyen bármilyen személyes beszélgetésről is szó. Befordultam, s annak ellenére, hogy sok helyre írok sok mindent, szinte semmit sem osztok meg magamról/magamból igazán. Ha meg mégis, akkor ritkán és keveset. Elcsendesedtem (még ha a felületes szemlélők ezt nem is látják).

Királylány

wildgica — Thu, 28 Jan 2010 00:10:51 +0000

Tudjátok furcsa, hogy a nők “vénségükre” hülyülnek meg. Sokáig nagyon hasonlók vagyunk, fiúk és lányok… aztán egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy a másik miért karcol belénk fájdalmas nyomokat a szóval. Tulajdonképpen egymást karcolgatjuk, sok-sok apró sebet ejtve egymáson. Vagdossuk egymás bőrét, míg vér nem serken belőle – borzalmas, pedig sem a férfiaknak, sem a nőknek nem áll szándékában ilyet tenni. A közös nyelvet megtalálni pedig fájdalmasan nehéz… én még kölyök vagyok, s hiszek abban, hogy igenis van közös nyelv.
A mesében könnyű királylánynak, s királyfinak lenni, az éleben viszont borzasztóan nehéz – mondja ezt egy 24 éves, szárnyait próbálgató ~~sárkány~~ királylány…
Ezt pedig olvassátok el, mert nem tudom így simogatni a szavakat, viszont ezen szavak sora tökéletesen passzol ide:

Hervay Gizella: Levél helyett

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. El kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.

[Forrás: szepi.hu]

Egy jó szerető

wildgica — Mon, 11 Jan 2010 09:31:37 +0000

Robog velem a vonat, a fejemben kattognak a kerekek. (Bekattantam. Hah!) Az emberi kapcsolatokon gondolkozom… hmm, azért ez így túl nagy falat lenne – egyszerűen csak a szerelmi viszonyokon méláztam el. Viszonyok, iszonyok. Mennyire hasonló ez a két szó, s milyen jól kifejezik a kapcsolatban töltött idő múlását. Azt gondoltam, hogy szeretem, ha múlik az idő. Vagy inkább zajlik. Azt hiszem, már nem kedvelem ezt a megállíthatatlan, megváltoztathatatlan tulajdonságát. Ha valamit elhibázunk a múltban, azt később talán ki sem javíthatjuk már (vagy csak szörnyen nehezen) – ekkor kopog be a kétségbeesés.

Kétségbeejtően kétségbe tudnak esni a szerelmesek, ha valamiben hibáznak, ha a másiknak valamiért nem tudnak tökéletesen megfelelni… vagy csak egyszerűen megfelelni, „jónak lenni”. Sok nő arcán láttam már ezt a fajta kétségbeesést (ösztönösen oldalra pillantottam, a vonatablak üvegéből egy ijedt kölyök néz vissza rám).
Hallgattam már sok történetet, s kérték tanácsomat reményvesztett szerelmes nők. Olykor szükségünk van arra, hogy egy barátunkkal megosszuk ami fáj. Magas sarú cipők, könnyű ruhák, feketekávé kesernyés íze (mely szinte különválaszthatatlan az édeskés parfümillattól), könnyes szemek, szavakba öntött gondolatok – ilyenek (is) vagyunk, mi nők. Persze makacsul tudunk csorbát köszörülni, terveket szőni, fogadkozni, korrigálni kimondatlanul is – csak valamiért úgy nehezebb. Persze a büszkeségünk gyakran nem engedi, hogy kimondjuk amit érzünk. (Utóbbi mondatom kapcsán kitérhetnék a férfiakra is, de az ő működésükről írjon inkább egy keménykalapos, öltönyös, középkorú, kifogástalan úriember – őt képzeltem magam elé e művelet végrehajtásához.)

Megértés. Értetlenkedés. Értetlenség. Meg-nem-értés. Megértetlenség. Becézem, majd felaggatom kapcsolatom idővonalára a szavakat. Néha szeretném kiüríteni a fejemet, kicsit bedobozolni a nehéz, fájó gondolatokat. Borzasztó zavarosan írok, rendet kellene raknom a fejemben is, nevet adnom, majd felcímkéznem a problémáimat – bár ettől a művelettől ugyanolyan fájók, s megoldatlanok maradnának, mint eddig.

Kint rohan a táj, s az ablak tükréből kitartóan bámul rám az ijedt kölyök. Lerázhatatlan, vigasztalhatatlan. Vigasztalan. Nem esik jól az írás sem, keserű ízt érzek tőle a számban. Inkább olvasok, hiszen egy jó könyv jótékony ködbe burkolja a fájó gondolatokat – kétségek közt vergődő, reményvesztett szerelmesek, olvassatok! Ezen az úton már ki sem pillantok a vonat ablakán. Nem érdekel az ijedt kölyök bámulása, sem a rohanó táj. Csak a könyv és én, más nem számít. A kellemes könyv, mint egy jó szerető – mikor kell, megkapjuk, ha elég volt belőle félretehetjük, s mikor ismét vágyunk rá, újra előkerül. Sosem kérdez, sosem vádol, csak a tenyerünkbe simul némán. Végig is simítok a gerincén, kinyitom, s beletemetkezem…

Feszül

wildgica — Fri, 08 Jan 2010 01:55:17 +0000

Sírok, hogy a csontjaim repednek bele. A sírás kitisztítja a tekintetemet. Ha sírás közben tükörbe nézek, sokkal inkább önmagamat látom, mint mikor kacagva fésülöm a piros hajamat előtte. Belefésülöm. Nincs is átmenet, csak az a vékony, hideg lap, amit ha kicsit erősebben nyomunk meg öt ujjunkkal, érezzük, ahogy feszül, s hirtelen átbucskázunk a tükör másik oldalára. Ami itt rossz, ott talán jó lehet. Át kellene költöznöm, s minden bizonnyal boldog lennék.

Pohár

wildgica — Wed, 30 Dec 2009 23:10:38 +0000

A poharat kölcsönvettem, s teletöltöttem nektek. A tudatmódosulás küszöbén (meg-megbillenve) pedig kedvenc, kelta pohárköszöntőmmel szoktam koccintani: Élj úgy, ahogy szeretnél, és szeress élni, amíg élsz! – Ezt kívánom nektek az elkövetkezendőkre.

Citromsárga

wildgica — Wed, 30 Dec 2009 03:24:41 +0000

Nagyapám kollégiumvezető (is) volt, egészen kicsi gyerekkoromban a kollégium szolgálati lakásában éltünk. Természetesen az épületekhez egy hatalmas udvar is tartozott, több sportpályával, virágágyak közt kanyargó kis utakkal, zöld padokkal. Citromsárga, huszonnyolcas gumicsizmámban rengeteg sétát tettem az udvaron, s közben mindig találtam valami felfedezni valót. Tulajdonképpen nem is volt szükségem semmiféle játékra, minden megvolt a természetben ahhoz, hogy várat vegyek be a seregemmel, varázsitalt főzzek, vagy kalandozzak a dzsungelben, ismeretlen növény- és állatfajok után kutatva. Egyszer találtam a fűben egy egészen nagy foltot, ahol csak négylevelű lóherék nőttek. Remélem, egyszer visszamehetek megkeresni, s megint szedhetek belőle egy csokorral.

Mit állítunk? Karácsonyfát.

wildgica — Thu, 24 Dec 2009 01:04:23 +0000

Először szövegként szerettem volna karácsonyfát állítani, sőt értelmes bejegyzésként, de aztán jobbnak láttam, ha képet készítek belőle. Nem túl tartalmas post, de a lényeget felaggattam nektek a fára…

Neked

wildgica — Wed, 23 Dec 2009 00:15:17 +0000

Bár nem szoktam a kapcsolatomról írni (nem blogtéma, úgy gondolom), most megteszem, merthogy ma van zember születésnapja. Írtam egy viszonylag hosszú bejegyzést az imént, majd publikálás helyett töröltem az egészet, mert úgy érzem, hogy ami kettőnké, az maradjon is az. Egyébként is nehezen beszélek/írok az igazán mély érzéseimről – és talán nem árulok el újdonságot azzal, hogy zember felé igenis nagyon mély érzéseim vannak. Meg aztán valahogy olyan “nyálasnak” érzem a témát, én inkább az a típus vagyok, aki szeretetből pl. meghúzza a másik haját. Szóval most virtuálisan minimum elvettem a homokozólapátodat. Boldog születésnapot, öreg!

Pótolandó blogpostok

wildgica — Thu, 17 Dec 2009 04:00:45 +0000

Ezzel a címmel van egy folyamatosan bővülő jegyzetem az Evernote-ban. Rengeteg olyan bejegyzéssel vagyok lemaradva, amivel tele van a fejem, s kedves emlékek, de mostanában eléggé besűrűsödtek a dolgaim, így csak most jutottam el addig, hogy írjak is róluk. Legszívesebben mindegyikről egy-egy külön bejegyzést írnék, de azt hiszem az most nem sikerülne (fáradtság és társai miatt). No, akkor haladjunk a múltból errefelé…

2009. szeptember 24-25.
II. Masters of Library and Information Science konferencia. Én az Online alkalmazások könyvtárosoknak elnevezésű szekció előadásain voltam jelen. Aminek külön örülök a konferenciával kapcsolatban, hogy több olyan emberrel is találkoztam, akiket egyébként már ismertem a netről, de még sosem volt egymáshoz személyesen szerencsénk. Meg persze új ismerősöket is szereztem.

2009. szeptember végén ¹
Moly.hu találkozó a Városligetben. Bocsi, de elfelejtettem a tali pontos dátumát, és még csak Bencétől sem tudok puskázni, mert az MLIS-ről, a molytali-ról és a webkonf-ról ő is összefoglalva írt egy bejegyzést korábban… Jól éreztem magam az összejövetelen, vegyes társaság, sok jó arc. Persze ott is könyvtáraztunk Kardos Andrissal és Nikkancs kolleginámmal.

2009. október 3.
Magyarországi Web Konferencia 2009. Ismét egy olyan esemény, ahol összejött sok jó ismerős (előadók és hallgatóság soraiból egyaránt). Én egész nap a New York II. teremben voltam, ha kíváncsiak vagytok a programra, akkor meg tudjátok nézni errefelé »

2009. november 14.
Hajnalban felkerekedtünk GVM206-tal és elutaztunk Egerbe, HSD szerzői jogról tartott előadására. Erről írtunk is egy rövidet a KIT Hírlevélbe.
Az előadás meghallgatásán kívül volt még egy célom az egri úttal: mindenképpen szerettem volna találkozni Trinity-vel, kedvenc hangtárnokommal – ésss, ez meg is valósult, aminek nem is tudom elmondani, hogy mennyire örülök! Róla azt kell tudni, hogy hihetetlenül kedves, mosolygós, és 160 centi tömény metál. (Nyomattuk is a Colorado Maffia-ra becsülettel.)

Sokkal rendesebb, mint én, mert ő egyből megbloglott velem kapcsolatban, én meg csak most jutottam el idáig – viszont így volt ideje megtanulni a moonwalk-ot, aminek az alapjait egy helyi kocsmában, rögtönzött bemutatóval prezentáltam is. Remélem, hogy a közeljövőben ismét sikerül eljutnom Egerbe, mert azért Hangtárnok csak egy van, s ha olyan messze is, de érdemes hozzá ellátogatni!

2009. november 18.
A MIBE szakmai klub keretei között előadást tartottam – a témám a linkgyűjtő, fájlmegosztó rendszerek és közösségi oldalak voltak, mindez természetesen információbrókeri megközelítésből. Feltettem a prezentációmat (eléggé vázlatos, de a lényeg azért nagyjából rajta van), tessék:

Ezekről a történésekről szerettem volna mindenképpen beszámolni. Bocsi, hogy ennyire kuszára sikerült – azt hiszem, máskor nem hagyom, hogy ennyire felgyűljön a megírandó…

Persze 2 perccel később már kiderítettem, hogy szeptember 26-án volt a molytali, hiszen Bence megírta előre, nyilván. ↩