wildgica.hu » party

NymE-SEK Diáknapok 2010

wildgica — Sun, 02 May 2010 21:02:07 +0000

Idén csak 1 napra mentem ki diáknapozni (mert dolgoznom kellett), de természetesen ebben az évben sem hagytam ki a már hagyománynak számító (ld. korábban: diáknapok 2009, gólyatábor 2009) fotót… Hát, íme:

Prof. Dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes, Réka barátném, meg én

Ha esetleg a későbbiekben nagyon messzire vinne az élet, akkor is vissza fogok jönni diáknapokra, gólyatáborba, hogy ne szakítsam meg a hagyományt – meg aztán a sörsátor kultúrprogram sem utolsó szempont.

Pohár

wildgica — Wed, 30 Dec 2009 23:10:38 +0000

A poharat kölcsönvettem, s teletöltöttem nektek. A tudatmódosulás küszöbén (meg-megbillenve) pedig kedvenc, kelta pohárköszöntőmmel szoktam koccintani: Élj úgy, ahogy szeretnél, és szeress élni, amíg élsz! – Ezt kívánom nektek az elkövetkezendőkre.

Gólyatábor 2009

wildgica — Fri, 04 Sep 2009 13:33:47 +0000

Visszajöttem Szombathelyre egy kis időre, mert nem szeretek kimaradni semmi jóból – így a 6. gólyatáboromat nyomatom a héten, korábban a BDF, – Sopronhoz való csatlakozás miatt – most már a NymE-SEK zászlói alatt.
Tegnap éjjel odajött az asztalunkhoz intézményünk vezetője, pár szót mindenkivel váltott. Ami aranyos, hogy emlékezett, tavaly diáknapokon Encsi és én fényképezkedtünk vele – akkor postoltam is a fotót. Persze a dolgot nem hagyhattam ki idén sem, hagyományt teremtek, na. Egyébként pedig vegyék ezt beintésnek azok, akik a szemembe semmit, a hátam mögött meg mindent mondanak… Jobban ezt nem fogom kifejteni, akinek inge az kérem most serényen gombolkozzon.
Akkor hát íme a kép, aminek elkészítését köszönöm szépen Balinak.

Prof. Dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes és wildgica

Mielőtt este elindulok a gólyatábor második napjára, még írok egy e-mailt a professzor úrnak, mivel megkért, hogy a tavalyi és az idei képet is küldjem el neki. Hát, nem semmi…

D&G

wildgica — Mon, 31 Aug 2009 14:55:20 +0000

Tegnap azoknál az ismerőseinknél voltunk vendégségben zemberrel, akikkel együtt szoktunk Kaláka Fesztiválozni. Nem is időzíthettük volna jobban a látogatást, hiszen a közelükben lévő IX. kerületi Ferenc téren egy kisebb koncertet adott a Kaláka Együttes. Nagyon kellemes este volt, borozgattunk, beszélgettünk, fatálból ettünk mindenféle finomságot, a gyerekek festettek, rongybabát készítettek.
A környék egyébként nagyon szépen fel van újítva, bár még akad itt-ott csiszolni való – hogy csak egy példát említsek: Gyerekek csúszdáztak, mellettem állt egy cigány asszony, unokája Dájáná is játszott a többiekkel. Pár szót váltottunk a gyerekekről, aztán pillanatokon belül lehetőségem nyílt 800 forintért Dolce&Gabbana, gyönyörű szép, ezüstösen csillogó órát vásárolni. A nevetést visszafojtva közöltem vele, hogy vidéki gyerek révén ennél olcsóbban is megkapnám ezt bármelyik piacon, ha épp erre vágynék, másrészt a rozsdás vasszeget is el tudnám adni ennél talpraesettebben, ha épp úgy hozná az élet. Fogatlan szájával aztán jót nevetett, azt hiszem tetszett neki a visszautasításom. Lehet, hogy ez beteg dolog, de legyenek az emberek bármilyenek, a hasonló helyzetek miatt is szeretem az új ismeretségeket.

Keszthelyi borünnep

wildgica — Fri, 07 Aug 2009 00:04:46 +0000

Néhány héttel ezelőtt, mikor zemberrel egy kellemes nyári este abszintozgattunk Budapesten, eszébe jutott, hogy nyaralhatnánk egy keveset Balatonon is. A helyet én választhattam ki – Keszthelyre böktem rá azért, mert a mellette lévő Gyenesdiáson laknak nagybátyámék (lassan már időszerű, hogy zember megismerje a – nem túl népes – rokonságomat).
Keszthelyre érkezvén csöppentünk bele a XVII. Zalai Borcégér rendezvénysorozat egyik állomásába, ami napokig tartó minőségi, Balaton környéki borok kóstolgatását, finom sajtokat, és kellemes zenét jelent. Ismerőseink is éppen Keszthelyen voltak a nagyszülőknél, így az első este már együtt iszogattunk.
A sétányt szegélyező kézművesek portékáit nézegetve arra gondoltam, milyen jó volna, ha itt lenne az a szegedi kalmár ismerősünk, akit idén a Kaláka Fesztiválon mutattak be nekünk – s akiről hamar kiderült, hogy remek társaság. Megérzésem azt súgta, hogy valóban itt lesz – persze próbáltak erről lebeszélni, hiszen rengeteg nagy(obb) rendezvény is van az országban, miért a Dunántúlon lenne, és éppen Keszthelyen… Az este előrehaladtával aztán zember nagy mosollyal (és – amiért indult – kiváló itókával) tért vissza az asztalunkhoz, és már mutatta is az irányt, hogy merre szaladjak az ismerősünk karjaiba. Így – második találkozásunk alkalmával – nem számított tőlünk olyan meleg fogadtatásra – tulajdonképpen régi barátunkként üdvözöltük. Kiderült, hogy valami gond adódott a szállásával, így azonnal felajánlottuk, hogy lakjon velünk a kempingben, úgyis 3 ágyas a faház. Nagyon örülök, mert így esténként a borünnep programján kívül is jókat iszogattunk, beszélgettünk a Balaton parton, hárman.

Képgaléria »

Ismerősünk napközben (és este-éjjel 22-23:00 óráig) a felesége által készített üvegékszereket árulta a vásárban, mi pedig kirándulgattunk (újat nem láttam, mert minden nyaramat azon a környéken töltöttem gyerekként). Egyik este aztán belekóstolhattam a kalmár élet szépségeibe: beállhattam árulni – azon, hogy az angol ajkú vásárlókkal tudok beszélgetni, nem lepődtem meg igazán, de amikor németekkel is sikerült ugyanez, hát azért azt nem gondoltam volna, ugyanis 10 éve nem szólaltam meg németül. Bár csak néhány órát árultam, nagyon megtetszett a dolog, ha az ismerősünk idén is eljön, akkor valószínűleg a Savaria Karneválon is beállhatok segíteni neki. Egyébként sokkal nehezebb eladni dolgokat, mint ahogy azt az ember a portéka másik felén állva gondolja.
Ismét egy olyan nyaraláson vehettem részt, amin rengeteg történettel gazdagodtam. Hihetetlenül sok új dolgot tapasztaltam, tanultam. Például rengeteg oldalról tudok szemlélni egyetlen dolgot – néhány hónappal korábban ez nem ment ennyire jól. Ha az egész életem ilyen lenne, valószínűleg már a 8. osztály után búcsút intettem volna az iskolarendszernek – ezen a nyáron kezdtem el az igazi tanulást.

30. Kaláka Fesztivál

wildgica — Mon, 13 Jul 2009 21:42:41 +0000

Mint rendesen, zemberrel idén is elmentünk Miskolcra / Diósgyőrbe a Kaláka Fesztiválra. Nem könnyű leírnom a fesztivállal kapcsolatos érzéseimet, mert szeretném mérnöki pontossággal tenni azt – erre persze képtelen vagyok, az írásra születni kell(ett volna). Ha művész volnék – mondjuk festő – akkor egyszerűen csak ejtenék egy piros akvarell pacát a vásznamra s nézném, ahogy a vizessége miatt szétterjed, megnövekszik. (Emiatt nem vagyok festő, és épp ezért nem kedvelem Mondriant.) Nagyon elkanyarodtam… tulajdonképpen csak szemléltetni kívántam, hogy mennyire nehéz egy magamfajta, városban – sikátorok és nagy épületek közé szorulva – nevelkedett embernek elmesélni, hogy milyen volt az a néhány nap, amit minőségi társasággal, minőségi muzsikával és minőségi borokkal töltött el. Évek alatt nem tanultam annyit, mint az elmúlt három napban – nótákkal, történetekkel és szép (szebb) magyar beszéddel lettem gazdagabb. Részletezhetném, de sajnálnám, ha az elégtelen fogalmazásmód miatt veszne el, csorbulna meg az emlékeim bármelyik szelete. Így azok maradnak hát egyelőre az enyémek, de ha találkozom veletek és leülünk egy jó pohár bor vagy pálinka mellé, akkor továbbadom mindazt, amit tanultam és éreztem – hadd legyen mindenkié.

Tizenhét

wildgica — Fri, 12 Jun 2009 22:35:17 +0000

Körülbelül egy hete Budapesten élek. Sajnos ez még csak átmeneti dolog, de remélem, hogy végleg ideköltözhetek, ha majd befejezem az utolsó, 9. félévet a suliban és találok valami munkát (azzal, hogy könyvtáros leszek, nem áltatom magam – bár nagyon örülnék, ha sikerülne a szakmában elhelyezkednem, hiszen akkor azt csinálhatnám ami a hobbim). Annak ellenére, hogy az ittlétem még nem állandósult, már rengeteg ismerősre tettem szert – többségüket a plurk-ön megismerve. Ezen a héten a megszokott 140 karakterben el is kiabáltam, hogy jó lenne találkozni a rég látott és még nem látott pajtikkal – így történt, hogy szerdán délelőtt 10:00-től 22:30-ig a Westendben tanyáztunk Manival és fogadtuk az ismerősöket. Nem gondoltam volna, hogy annyian eljönnek, mert így utólag összeszámolva, olyan hihetetlen szám jött ki, mint tizenhét (17). Remélem, hogy mindannyian jól érezték magukat – nekem rég volt már ennyire jó napom, az biztos. Köszönöm mindenkinek aki eljött, örülnék, ha máskor is találkoznánk!

NymE-SEK Diáknapok 2009

wildgica — Thu, 23 Apr 2009 10:54:55 +0000

Már harmadik napja diáknapozunk. Igaz én betegen, de azért próbálok ott lenni mindenhol. Itt van mindjárt néhány példa:

Kóczyval söröztünk – ő reménykedve tekint a jövőbe, én eközben rettenetes fejjel riogatom a környező asztaloknál ülőket.

Az elmaradhatatlan (lásd: tavaly) – közös kép kedvenc fotósommal, Atommal. Köszi a klassz képeket!

Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes, Encsi és jómagam. A kép magáért beszél…

Van pár órám (jelenleg programozáson ülök), de azért az esti sörözést valószínűleg ma sem hagyom ki. Remélem, hogy közben nem rosszabbodik az állapotom és megint egy kellemes napot könyvelhetek majd el barátokkal, sörrel, sörrel, meg egy kicsi sörrel vegyítve.

Diáknap és rejtőzködés

wildgica — Mon, 20 Apr 2009 09:45:26 +0000

Végre vége a szakdolgozatok miatti pörgésnek. A könyvtárost teljesen befejeztem, a számtechesre kb. 3-ast simán kaphatnék, de mivel fél munkát nem vagyok hajlandó kiadni a kezemből, ezért a következő félévben adom le őket. Amúgy is 9 félévre terveztem a sulit, szóval 1 tárgyból idén kötelező elhasalnom, hogy diák maradhassak a 9. félévben is.
A héten diáknapok lesznek, amit tanult kollégám Kóczy is emlegetett a blogjában, a programok közül külön figyelmet szentelve a “sörsátor-kultúrprogramnak”. Rólam köztudott, hogy nagy pártolója vagyok a kultúrának, ezért szórakozásból nem lesz hiány…
Amúgy meg hetekig nem volt egyetlen kiütésem sem, most viszont tele vagyok… ami a legszörnyűbb, hogy az arcomon. Sosem gondoltam volna, hogy a hosszú hajam egyszer ilyen jó szolgálatot fog tenni… Sajnos a reggeli minőségmenedzsmentemet emiatt ki is kellett hagynom, így másfél órával a könyvtár nyitása előtt már bekérezkedtem, hogy rusnya szörnyetegként a polcok között, sötét sarkokban bujkálva elrejtőzhessek a világ elől. Pedig szeretem a világot, csak mostanában nem vagyok emberi szemnek való látvány. Hát, a könyvtár erre is jó – befogad mindenkit, legyen az illető bármilyen. Azért bejöhettek ám, nem fogok senkit sem megharapni, sem alienként kirobbanni a mellkasából. Ha szomorkodnék akkor viszont már megőrültem volna, tehát: lehet ki is ülök majd a suli udvarára valami árnyékos padra (gyűlölöm a lebarnult bőrt, sem magamon, sem zemberen nem tudom elviselni) és összeszedem az imádott könyvtár szakos bandámat, akik mindig velem vannak, ha valami baj ér. Nagyon szerencsés vagyok, azt hiszem.

Henrietta-nap 2009.

wildgica — Mon, 16 Mar 2009 19:37:03 +0000

Hát igen, ebben az évben is eljött a másik nevem napja… pontosabban csak a blogomé, de sokan engem is henriettaként (igen, így kis betűvel) ismernek. Mindig jókat mosolygok azon, amikor felköszöntenek március 16-án is… Sajnálom, hogy ezt a postot nem reggel írtam meg, mert így kénytelen voltam néhány jókívánságot törölni egy korábbi bejegyzésemből – nem szeretem, ha offolják a postokat. Szóval hibás vagyok abban, hogy nem ezzel kezdtem a napomat – ebből okulva jövőre igyekszem másként intézni a dolgot.
Köszönöm mindenkinek, aki ma gondolt rám, aki ma kommentelt, aki ma valamilyen formában boldog névnapot kívánt nekem és/vagy a blogomnak. Bocsika még egyszer azért, hogy töröltem néhány kommentet, nem felejtem ám el, hogy kik írtak nekem…
És akkor így zárásként hadd kívánjak én is boldog Henrietta napot mindenkinek, aki ezt a szép nevet viseli – és igen, a blogomnak is.

Tortát neki!

wildgica — Thu, 04 Dec 2008 23:00:29 +0000

Kihasználva azt, hogy gyanútlanul beengedett a blogjára, szeretnék Gicának ezúton nagyon Boldog Születésnapot kívánni!

1. Magyar Plurktalálkozó

wildgica — Tue, 26 Aug 2008 21:26:09 +0000

Ma déutánra, estére egy nagyon kellemes kis társaságot sikerült összehoznunk a Kertész utca 48-ban található Szimplába. Az est alapját Papp Krisztina olimpiai szereplése alapozta meg, érte szerveződött ez a buli. Akik jelenlétükkel emelték a színvonalat:

Nagy élmény volt, hogy találkozhattam egy halom jófej plurkivel live is. Köszönöm, hogy eljöttetek, remélem máskor is találkozunk!

29. Kaláka Fesztivál – 3. nap

wildgica — Tue, 22 Jul 2008 23:03:02 +0000

Csak mert még adós vagyok néhány bejegyzéssel – hát ismét pótolok egyet…

A fesztivál haramadik, és egyben befejező napján zemberrel Lillafüredre kirándultunk. 10:00 óra környékén szálltunk fel a kisvasútra. Persze az élmény érdekében egészen Garadnáig utaztunk, aztán onnan vissza Lillafüredre. Nagyon tetszett, hogy ez nem egy zárt vonat, nincsen ablak, simán meg lehet érinteni a vágány melletti bokrokat. Mivel a kocsikat nem köti össze átjáró, ezért a kalauzok a vonatkocsi külső(!) oldalán mászva közlekednek, majd kezelik a jegyeket. Az úton láttunk gyönyörű erdőket, pisztrángtelepet, őskohót, patakot, völgyeket, alagutakat.

A jó, erdei levegőn kellően meg is éheztünk, így Lillafüredre érve első dolgunk volt a Tókert Panzió éttermét meglátogatni. arra már sajnos nem emlékszem pontosan, hogy mit ettem (valamiféle hús, pirított krumpli, meg még néhány finomság volt szépen a tányéramra halmozva), de az biztos, hogy nagyon ízletes volt, és olyan sok, hogy az elfogyasztásánál kicsit be is kellett segíteni nekem. Imádtam ott enni, szép kilátás volt a Hámori tóra.

A bőséges ebéd után egy kis, vízesés környéki sétát tettünk, közben megnéztük József Attila szobrát és a Palotaszállót is. Barlangászni már nem volt időnk, a vizibiciklizéshez meg túl fehér volt a bőröm és fedetlen a vállam – kihagytuk. Úgy érzem, hogy ebből a délutánból semmi sem hiányzott: napsütés, kellemes társaság, jó programok. Kívánhat az ember egyebet, hm?

Estefelé, a várhoz visszaérve aztán folytatódtak a koncertek – volt Lovasi, Karen Carroll, Kaláka és még sokan mások. Fogyott a jó bor is természetesen. Összességében remekül éreztem magam!
És akkor most jön a képgaléria, ofkorz:

29. Kaláka Fesztivál – 2. nap

wildgica — Fri, 18 Jul 2008 01:59:44 +0000

Mint ahogy azt korábban ígértem, folytatom az élménybeszámolót. Most, hogy hazaértem, végre kényelmesen írhatok. No, akkor vágjunk bele…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én ha sátorban alszom, akkor mindig korán reggel ébredek. Ez szerintem többnyire a friss levegőnek köszönhető, mert – úgy érzem – azon pihentetőbb az alvás. Ebben az esetben viszont a brutális 50 °C-ra keltem fel. Már a hajnali órákban a sátorra tűzött a nap, így kibírhatatlan meleg lett odabent, ezért sikerült szinte percre pontosan 06:00-kor felébrednem, és 07:00-kor – közvetlenül zember után – kimenekülnöm a sátorból.

A napot Miskolc megnézegetésével töltöttük. A belvárosban sétálva láttuk Mancs az életmentő kutya szobrát, a kerítést, ami tele van szerelmesek lakatjaival, meg egy nekem nagyon tetsző padot, amin három réznőci beszélgetett. (Ahogy beültem közéjük pár kép erejéig, kicsit olyan érzésem volt, mint amikor az ember Ronald McDonalddal fényképezkedik. )

Következő utunk természetesen a megyei könyvtárhoz vezetett – alapvetően nem vagyok normális, nahh -, de sajnos csalódnunk kellett: a nyáron ippeg abba az időszakba futottunk bele, amikor szombatonként zárva van a könyvtár. Sajnos ezt az olvasók sem tudták, így a könyvtár árnyékában megpihenve érdekes volt figyelni a kiírást megszemlélő emberek reakcióit.

Gondoltuk, hogy megnézzük a Tudomány és Technika Házát, ami a könyvtár mellett van, de arról meg kiderül, hogy tulajdonképpen egy szimpla művelődési ház csak. (Legalábbis a portás csak nézett nagyokat, amikor valami kiállítás felől érdeklődtünk.) Azt már nem is emlegetem szívesen, hogy ami elvileg városi szabadidőközpont néven futott, ott csak egy sportcsarnokot találtunk… no, de mindegy, hát azért a Tudomány és Technika Házába behúzódtunk a déli forróság elől, ráadásul a folyosó tele volt konnektorokkal, így titokban fel is tudtam tölteni a mobilomat – hogy a későbbiekben is tudjak netezni, plurkölni.

A kívánt akkutöltöttség elérése után valami harapnivalót kerestünk. Hamarosan bele is futottunk egy remek palacsintázóba, ahol olyan felszolgáló fogadott minket, mintha valami 5 csillagos hely milliomos vendégei lennénk. Az óriáspalacsinta ott oly mértékben óriási, hogy egyedül nem is bírtam elpusztítani. Egyébként Avasi gesztenyés palacsintát – benne: gesztenyekrém, áfonyalekvár, csokipuding, kókusz – rendeltem, ami életem egyik legcsodálatosabb kulináris gyönyörét nyújtotta. Talán valami gasztroblogger írhatna egyszer róla, ha arra jár. Átlag bloggernek ez megfogalmazhatatalan, de tényleg. Az biztos, hogy ha újból Miskolcon járnék, akkor ki nem hagynám. Ha jót akartok, akkor ti is mentek, Mélyvölgy utca 212.

A továbbiakban láttunk még szép templomokat és még szebb temetőt, majd megnéztük a Kossuth-szobrot és a közelében található napórát is. Útközben belefutottunk a városi könyvtárba is, ami szintén zárva volt.

Mire visszaértünk a diósgyőri vár mellé, már hangolt az aznapi első fellépő. Külön nem emelnék ki senkit, mert mindent jó volt meghallgatni, főleg jó kis borocskákkal kísérve. Sajnos a programok eléggé csúsztak, így már csak félálomban, sátorból hallgattuk az este zárását, ami rumba volt – és talán az aznapi zenék legjobbika…

Az 1. és 2. napról készült képeket itt nézegetheted meg:

29. Kalàka Fesztivàl – 1. nap

wildgica — Sat, 12 Jul 2008 05:59:45 +0000

Tegnap este érkeztünk meg zemberrel a diòsgyöri vàr tövében zajlò 29. Kalàka Fesztivàlra. Eleinte nem nagyon muzsikàltak, de aztàn 21:00-töl belejöttek, ìgy egészen 01:00-ig tartott a mulatozàs. Közben ettem pompost, meg ittam nagyon finom bor(ok)bòl készült fröccsö(ke)t. (Nyugi, nem vagyok beteg, csak a nagy meleg miatt nem célszerü tisztàn inni a bort – hacsak nem a rapid részegedés a cél. ) Most tartok ott, hogy a sàtorban aszalòdok és pròbàlom magamat levàlasztani a netröl, ami – valljuk be – egy geeknönek nem kis megpròbàltatàs. Egyébként àram az nincs, ìgy mobilròl pöttyözök ide (ezért is rövid az összes ö, ü betüm). Képek készültek, készülnek, hazaérve postolom. Eddig ennyi a megemlegetni valò – kìvàncsian vàrom a folytatàst.

Bloggerek, ha találkoznak

wildgica — Thu, 08 May 2008 12:52:23 +0000

Jól érzem

wildgica — Tue, 06 May 2008 21:57:35 +0000

Mivel még akad pár elintéznivalóm, és mert ma nem vittem magammal kabátot (lenge, nyári felső rlz), ezért olyan 22:40 körül már haza is értem. Remélem, hogy holnap is nagy buli lesz, mert akkor látástól hányá… ööö… alvásig tombolunk, bizonyám.
A reggelt az eMapps-ben való segítségnyújtással kezdem, majd délután piknikezni megyünk a zöldbe. Utána meg kezdődhet a fentebb emlegetett jófajta, alkoholban oldott mulatozás. Mert megérdemlem. Egyébként pedig egy beadandóm írása kapcsán ma is rájöttem, hogy halálosan szerelmes vagyok ebbe a könyvtár dologba… Pedig csak valami szakbibliográfia izét, meg egy tömörítvényt írtam, és már ez elég volt ehhez. Jól érzem magam!

Kint ülünk

wildgica — Tue, 06 May 2008 18:19:12 +0000

Éssss kint ülünk a suli udvarán
* ezt meg én írom itt az Atom… Hehe.. Behackeltem magam egy kicsit egy félvállas félrelökéssel… itt kezdődik a sztárság, más blogjába írok *
Khmm… szóval itt ülünk a suli udvarán a sörsátor mellett, full wifi van itt is, fúdejó nekünk. Az előbbi közjátékért bocsi, valaki beleszpemmelt a blogomba jól. Most sörözök és társasági életet élek, sziasztok.

Időzóna

wildgica — Wed, 30 Apr 2008 09:28:39 +0000

Hulla álmos vagyok, az van. Ma reggel még nem is éreztem ezt, no de majd a 13:00-ás didaktika lesz a meredek, mert nálam akkor van az a pont, hogy simán el tudnék aludni. Pedig általában érdekes az az óra, csak annyira el vagyok tolódva időzónailag, hogy ami másnál hajnali 2-kor következik be, az nálam már délutánra csúszott. Felcserélődött a nappal az éjszakával. Jut eszembe éjszaka: erősen úgy néz ki, hogy éjjel elmegyünk egyet iszogatni, beszélgetni a Bingóba, szóval ha valami illetékes olvassa ezt a postot, az nyugodtan csatlakozhat.

Mézes

wildgica — Thu, 17 Apr 2008 09:37:26 +0000

Khmmm… nos, vállalkozó kedvűek benyomhatnának ide kommentbe valami kis mesét, mert akkora filmszakadásom van, hogy még. A történthez adott egy ágy melletti üres vödör, meg egy homályos kép valami taxiról, amiben ezek szerint ülhettem is. Minden mást sűrű mézespá… ööö… homály fed. Vajon mi történt tegnap éjjel…? Ötletek?