Kicsit megkésve ugyan, de Donricardo bejegyzésére válaszolva én is leírom, hogy miket olvastam 2008-ban. Sajnos ebben a mémben csak 5 könyvről lehet írni – így az első 5-ről fogok, ami épp eszembe jut – amolyan moly.hu formában (bár az értékelést meghagyom oda).
A kérdést Secima tette fel nekem, és hát jól megfogott vele, mert nehezen tudok visszaemlékezni az elmúlt év olvasmányélményeire. :D Nah, azért aggodalomra nincs ok, megpróbálom leírni, csak nagyon sok könyvet ki fogok hagyni – nem szándékosan. Íme a lista:
Rengeteget olvastam ezen kívül, még a könyvek tartalmát is el tudnám mondani, csak sajnos címre és szerzőre nem emlékszem. Már előre látom, hogy az elkövetkező napokban milyen rossz lesz, amikor 1-1 könyv még beugrik, és látom, hogy kifelejtettem. :neutral: Mindegy, kiegészítgetni meg már nem fogom. :) Most viszont kíváncsi vagyok, hogy Atom és Rita mit olvastak. 8)
Ha még nem vagy azon szerencsések között, akinek már megvan a könyv, de nem bírod tovább a “tudatlanságot”, akkor javaslom, olvasd el a cikket az Indexen: Lelőtték Harry Pottert »
A cikk végén ki kell jelölni a fehérséget, és ott olvashatod a könyv befejezését. Csak saját felelősségre! :lol:
Szerző: Szász Imre
Kiadja: Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás éve: 1971 (második kiadás)
Műfaj: regény
Szász Imre egy nyilatkozatában így vall könyvéről:
“Amikor nemrég átolvastam a kész regény kéziratát, egy Mark Twain-aforizma jutott eszembe: Olyan élet még nem volt, melyet élője ne érzett volna a lelke mélyén félresikerültnek. Azt hiszem, sok igazság van ebben az aforizmában, különösképpen akkor, ha a harmincöt-negyvenévesekre vonatkoztatjuk. Az én regényalakjaim is félresikerültnek vagy még inkább sikertelennek érzik az életüket. Legtöbben nem is ok nélkül: a magánélet elkerülhetetlen válságait náluk a történelem hosszú időn át felerősítette, néha talán létre is hozta. Regényem szereplői – nem politizáló értelmiségiek – a maguk természetes életkori válságát úgy élik át, hogy már nem vesznek, nem akarnak tudomást venni a külvilágról, csak a maguk sikertelenség-érzetéről, fájdalmairól, szorongásáról, s ez elől keresnek menedéket, ivásban, szeretkezésben. Az egész regény egy táncos-ivós szombat este és éjszaka története. Aztán következnek az egyhangú hétköznapok. A rossz közérzet nem sűrűsödik tragédiává, vagy legalábbis nem azonnal: de a tragédia lehetősége éppúgy benne bujkál, mint a későbbi lehiggadásé.”
[Forrás: Szépirodalmi Könyvkiadó (a könyv védőborítójáról)]
Tetszett, hogy nincs minden szó szerint leírva, el lehet gondolkozni az olvasottakon. Egyébként nem egy kimerítő olvasmány, lefekvés előttinek éppen jó. Nekem mindenesetre tetszett. :) (Ez a kiadás egyébként tartalmazza még Szász Imre három elbeszélését, melyek a következők: Isten, eső, halak; Utazás a gyerekkorral; Egy óra a délutánból.)
Szerző: Szabó Magda
Kiadja: Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás éve: 1964 (harmadik kiadás)
Műfaj: regény
Amikor otthon levettem ezt a könyvet a polcomról, meglepődtem: nem is tudtam, hogy ez a regény nekem is megvan. (Jó, a dologhoz hozzátartozik, hogy már egészen kicsi gyerekként megmutatkoztak a bibliofil hajlamaim, és mihelyst megtanultam olvasni, már el is kezdtem gyűjteni – és persze olvasni – a beszerzett könyveket.) Sőt. Azt sem tudtam, hogy a történetnek köze van a könyvtárhoz is. Mivel ez egy Szabó Magda, ezért eszembe sem jutott ellenkezni, elolvastam. ;)
Egy szokványos önéletrajz elemeiből áll össze Csándy Katalin könyvtáros élettörténete. Már a első oldalon belekerülünk a történet eleven áramlatába. Katalin jó szándékú, áldozatkész, mégsem tud harmóniát teremteni maga körül, hiába áldozza fel magát nap, mint nap a családjáért. Szabó Magda ennek az asszonytípusnak az életét, személyiségének kialakulását ábrázolja. Csándy Katalin nem erőtlensége, hanem a gyermekkora, neveltetése, és az ebből fakadó gátlásai miatt tehetetlen. Ösztönös jó szándéka segíti át a mindennapokon, ennek segítségével tud kapcsolatot teremteni az emberekkel, és így ismeri fel (és viseli el) a környezetében élők megalkuvását.
“A Danaida figyelmeztetés: a kusza, kicsinyes személyi gondok, útvesztők is lehetnek, s az, aki a múló időben “nem a fejlődést csak a változást” érzékeli, a teljes életnek csak szemlélője lehet, boldog részese nem.” [Forrás: Szépirodalmi Könyvkiadó (a könyv védőborítójáról)]
Szerintem ez a könyv alapmű. Aki eddig kihagyta, annak érdemes pótolnia. Valószínűleg én sem most olvastam utoljára… 8)
