[Forrás: Flickr]

Macu máris áldását adta a dologra, pedig nem is szereti a Mario-t (gondolom örül, hogy leharaphatja a fejét ). Viszont jól fog mutatni a marcipánfigurás torta mellett, úgyis bajuszos.
Jah, mielőtt többen felhördülnének, hogy nem is kaptak meghívót, hát nyugi, még nem tervezzük ezt a házasodós izét. Addig még jó sok pályát meg kell csinálnom.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, MACU!!!

• Leszoktam a céltalanságról – szinte kivétel nélkül mindig tudom, hogy mit, miért teszek (vagy nem teszek).
• Leszoktam az internetezésről – merthogy már csak azért ülök le a gép elé, hogy munkavégezzek, és hogy néha bedobjak egy bejegyzést ide.
• Leszoktam a tévénézésről – mert minden nap olyan későn érek haza, hogy csak beleszédülök az ágyba és már alszom is.
• Leszoktam a dohányzásról – mivelhogy főnöki utasítást kaptam és Melindától is félek. (Aki kevésbé lenne felvilágosult Melinda kilétével kapcsolatban, annak elárulom, hogy ő a BDF könyvtárában dolgozik, és egyébként már nem is félek tőle, csak olyan jó ezzel poénkodni… még. ) A leszokásomnak egyébként keményen a második napját töltöm, de most olyannyira elhatároztam magam, hogy tudom, nem fogok visszaesni.
• Leszoktam az evésről – azért, mert egyáltalán nem kívánok semmiféle kaját (Ennek ellenére mégis hízom, pedig heti 2 alkalommal járok aerobicra és 1x pingpongozom is. )
• Leszoktam az emberi kapcsolatok ápolásáról – pedig nagyon sokan vannak, akikkel szívesen foglalkoznék… merthogy érdemes.

• Elkezdtem célirányosan tevékenykedni – merthogy felesleges dolgokat nem csinálok meg, azaz pl. nem játszogatok semmit számítógépen.
• Elkezdtem megtölteni egy vaskos határidőnaplót – amibe minden belefér, kivéve az iskolai teendőim. Egyébként pedig azért van rá szükségem, mert baromira el tudok veszni az időben (és a térben), meg sokan kérnek sokfélére, én meg szeretem a dolgokat pontosan megcsinálni.
• Elkezdtem mindent szervezetten csinálni az életemben – pontosan tudom, hogy melyik napon kivel, mitől meddig érek rá miről beszélni.
• Elkezdtem (egy picit) figyelni az egészségemre – lásd fentebb: több mozgás, zéró nikotin.
• Elkezdtem teljesen máshogy szemlélni az engem ért kritikákat – mert már ritkábban nézem azt, hogy fúdebeszólt a kicsisuttyó, inkább minden ilyen esetben azt keresem, hogy abból mit és mire hasznosíthatnék.
• Elkezdtem megmondani az összes olyannak, akinek régen nem mertem a képébe vágni, hogy jobb volna, ha megkímélné az emberiséget attól, hogy tovább örökíti a saját génállományát – ha pedig velem kapcsolatban vannak ilyen nagyratörő terveik, nos azt a mutatványt rútul benézték (mondhatni nem nyertek hangszórót).
• Elkezdtem sokkal többre tartani a Macuval töltött időt – merthogy iszonyat keveset találkozunk mostanában, időhiány miatt. (Azaz minden nap, de jó esetben is csak egy órácskára.)

Mostanában kötéltáncos vagyok.

Boldog névnapot, Macu!

Amíg Macu és Mery fent mászkáltak a piros és a fekete pályán, addig én jól alájuk fényképeztem:

Amúgy ma összefutottam egy régi ismerősömmel (akiről egyébként anno elég sokat írtam), akiben pár hete nem kicsit csalódtam. Örülök, hogy időben el tudtam menni a közeléből, mert tutira pofán vágtam volna. Örülök, hogy ilyen nagy önuralmam van… Bár lehet, hogy jobb lett volna tényleg odasózni egyet. Nem tudom eldönteni, hogy bánnom kellene-e, hogy nem tettem meg…

• Péntek éjjel Gyufával lementünk a Bingóba, ami azért korszakalkotó, mert ilyet még sosem csináltunk így a 8-10 év barátság alatt. Közben befutott Csillu és Tomi, majd Zoli is. Olyan hajnali három tájékán pedig üvöltve előadtam szinte minden szívfájdalmamat Gyufának. Megdöbbent, majd segített és ráébresztett.
• Szombaton Etyeken voltunk Macuval és anyósommal. Indulás előtt majdnem elájultam, annyira pocsékul éreztem magamat a kemény másfél óra alvás után.
• Mivel kiderült, hogy Csillu tesóék csak vasárnap költöznek, ezért – a nagy mértékű fáradtságot félretéve – a szombat éjjelt a Bingóban töltöttem vele és Tomival. Elbúcsúztunk. Persze nem örökre.
• A mai napom nem tudom, hogy milyen. Semmiképp sem mondanám jónak, de egyértelmű, hogy nem is rossz. Mondhatni megvagyok.

Az egyik idén született gólya a udvaron, a göris részen. A másik két kicsi a közelben békáztak.

Picike lakóval bővült a szerverszoba – az újonc neve Switch. A könnyebb beilleszkedés érdekében hagytuk, hogy barátkozzon Wifi Routerrel, a nagytesóval.

Nem tudtam mire vélni ezt, így hát visítva a röhögéstől hamar odaszaladtam vele a kukához… (Végül nem dobhattam ki, mert kincstári darab.) Macu azt mondta, hogy a visszavonuló német csapatok hagyták itt. Hát van benne valami…

Hát ezt sem csempészem ki a zsebemben… Viszonyítás kedvéért rátettem a mobilomat. (Egyébként egy rakás olyan kép is készült, amikor a doboz tetején fetrengek, de az igazán nem érdekes. )

Mivel a Bravia reklámokat már milliószor megnézhettük, most lássuk, hogyan készültek: