Összes bejegyzés jácci kategóriában

Kedvenc és jól bevált könyves oldalamról, a Bookdepository-ról rendeltem egy könyvet, mikor a Super Mario Odyssey játék megjelent Switchre. Gondoltam remek kiegészítése lesz ez a játéknak, ahogy korábban a The Legend of Zelda: Breath of the Wild esetén is bevált az ahhoz rendelt szakirodalom.

Megörültem mikor láttam, hogy már PayPallal is lehet fizetni az oldalon — korábban mindig bankkártyával tettem, de a PayPal egy nyilvánvalóan kényelmesebb alternatíva, így gyorsan ki is fizettem vele a Marios könyvet. Sajnos azonban figyelmetlen voltam, s nem vettem észre, hogy a PayPalon még a régi lakcímem volt megadva (ezt persze simán észrevehettem volna, mert az arcomba tolta az oldal a címemet is fizetéskor). Korábban mindig a Bookdepository adatbázisában tárolt, naprakész címemre küldték a könyveket, szóval fel sem merült bennem, hogy most másképpen történne. Amint pillanatokon belül megkaptam a fizetésről szóló visszaigazoló e-mailt láttam, hogy sajnos a PayPalon megadott, régi címemre fogják a könyvemet postázni.

Azonnal írtam is a Bookdepository ügyfélszolgálatának. Az automatikus válasz az volt, hogy köszönik a mailt, max. 24 órán belül vissza fognak írni. Innentől elkezdődött az aggódás, hogy melyik történik meg hamarabb: a könyv postára adása, vagy a válaszlevél. Sajnos az előbbi történt, aznap délután feladták nekem a küldeményt, a rossz címemre. Pár órával később pedig megjött a válasz is: nagyon sajnálják a dolgot, amint visszajut hozzájuk a könyv, a helyes címemre postázzák, addig is türelmemet kérik, mert hát ez így pár hétbe biztosan beletelik. (Alapesetben egyébként kb. 7 munkanap alatt szokott ideérni tőlük minden, függetlenül attól, hogy európai vagy azon kívüli raktárukból küldik — oh, és persze minden esetben ingyenesen.)

Bementem a postára és az információs pultnál elmondtam a problémámat… akkor joggal mondta az ott dolgozó hölgy, hogy míg a küldemény az országba be nem érkezik, addig sajnos nem tudnak mit tenni az ügyemben, mivel nincs magyar csomagszállítója — amint eltelt annyi idő, hogy feltételezem, átlépte az országhatárt, érdeklődjek akkor.

Gondoltam elébe megyek a dolognak, így aztán egyik ismerősömet megkerestem, hogy ha volna olyan jó, kapja már el a csomagomat a postán, hiszen úgy is ott dolgozik, ráadásul adott részleg sem áll tőle távol. Egy okéval pontot is tett az ügy végére, én pedig nyugodtan vártam, hogy jelentkezik, amint a könyvem megérkezett. Hát, hiába vártam… emberünk ugyanis nem tett ezért feltehetően semmit sem. Szerencsére B tervként ott volt a kollégám, aki korábban a postán dolgozott, s így ő is riadóztatott egy embert, hátha belefut a küldeményembe. Ő figyelte is a dolgot, de sajnos nem találkozott a könyvemmel ő sem (jóllehet neki abszolút nincs köze a csomagos részleghez).

Eltelt kb. másfél hét, s mikor már esedékessé vált a küldemény kézbesítése, gondoltam megnézem, ki költözött korábbi lakóhelyemre. Na, akkor jött a szomorú felismerés, ugyanis emberünknek ugyanaz a vezetékneve, mint az enyém, így aztán ha esetleg egy lazább csomagos vitte ki a cuccot, talán még át is adhatta neki… meg hát ugye ki volt fizetve, ilyet meg könnyebben átvesz az, aki képes ilyen galád dolgot tenni más emberrel. Persze nem tudhattam, hogy átvette-e a küldeményt, vagy sem… annyit sikerült megtennem, hogy korábbi szomszédomat megkértem, kérdezze már meg, hogy nem vette-e át a lakó a könyvet. A válasz nemleges volt. Talán így is van, talán mégsincs így.

Ha igaz, amit mondott és tényleg nem vette át a küldeményemet, akkor viszont annak még jópár napig a postán kellett dekkolnia, mielőtt a Bookdepository-nak visszairányítják. Be is mentem ismét a postára, ahol nem az a hölgy volt az információs pultnál, akinél korábban érdeklődtem. Sajnos ő gyengébb képességűnek is bizonyult, mert ötödszörre sem érette meg, hogy nem dobtak be hozzám értesítőt a csomagról, mert nem-ott-lakom-ahová-küldték… grr… A végén már azt kérte, diktáljam be a magyar csomagszállítót… de hát nem tudtam, csak a külföldi azonosítóját, amin feladták ugye. A végén már azt próbálta bemagyarázni nekem, hogy tuti nem postai küldemény ez, hanem futáros — holott a Bookdepository mindig postával szállíttat mindent (éppen ezért tud ingyenes lenni a shipping ugye).  Szóval gyakorlatilag semmire sem jutottunk, az meg szimpla köcsögség volt, hogy nem tett meg annyit, hogy benézzen a mögötte található kis raktárba, ahol akár simán ki is szúrhatta volna a küldeményemet — már csak amiatt is, mert a kartondobozra mindig izom nagy Bookdepository felirat van nyomtatva.

Én ezt a több hetes folyamatot egyébként végigleveleztem a Bookdepository ügyfélszolgálatával, ugyanis azt javasolták, minden héten váltsunk levelet egymással, hogy amint visszaér hozzájuk a küldemény, azon nyomban megkíséreljék az ismételt feladást. Ami nagyon jól esett, hogy egyik levélben azt írták, ha nem kapják vissza, valahogy akkor is megoldjuk, hogy legyen nekem ilyen remek Marios könyvem…

A könyvet egyébként 2017. október 31-én rendeltem. A mai napon 2018. január 10. van. A könyvet azóta sem kaptam meg, illetve a Bookdepository sem kapta vissza. Átvették, ellopták, elveszett, nem tudni…

Ellenben egy remek dolog történt: küldtek nekem egy másik példányt! :) A mai napon át is vehettem. Szóval most öröm van, meg boldogság, mert nem kellett még egyszer megvásárolnom a könyvet. Már csak amiatt is öröm, mert amikor vettem kb. fél áron 5.600 Ft-ért sikerült megrendelnem (természetesen azóta nem volt ekkora leárazás erre a termékre). Szóval a lényeg: bár kalandos, meg hosszú út volt, mire a könyv egy példányához hozzájuthattam, de nagyon remek ügyfélpanasz-kezelést nyomott a Bookdepository, a Magyar Posta pedig kifejezetten pocsékat.

Bookdepository : Magyar Posta — 1 : 0

 

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Előző, az iPad Pro-ról szóló postom írásakor még úgy gondoltam, hogy nem fogok játszani rajta… aztán egyik gyenge pillanatomban, kíváncsiságtól hajtva feltettem rá a The Sims Freeplay-t, amit korábban hónapokig nyúztam iPhone-on. Cuki pici házikók, cuki pici emberkékkel. Minden tök cuki, imádom. Node…! Amikor én ezt megláttam – mobil eszközhöz képest – maaaarhanagyban az iPad-en, ott dőlt meg minden eddigi, nemjátszomazipaden dolog. Persze nem véletlenül van sokféle Nintendo konzolom, mert elsősorban természetesen továbbra is azokon játszom. Mindig is konzoljátékos voltam, szóval ezzel feltehetően már így is maradok, viszont nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy mennyire tökéletesek iPad-en a minőségi iOS játékok. Egyébként amiatt is a Sims-et választottam kipróbálásra, mert nem akartam olyan appot erre a célra, amit direktbe egy csomó helyen ajánlanak az eszközre. Valami olyat szerettem volna, ami lehet, hogy csalódás lesz, mert pixeles esetleg, de elképzelhető, hogy egész jól mutat majd. Hát, kellemes csalódás volt ez. Persze nem mondom azt, hogy tökéletes, mert például a kis mindenféle vezérlőgombok tök pixelesek, de a kicsike iPhone kijelző után (mivel nem Plust használok) azért nem semmi élmény volt ilyen nagyban látni a simjeimet.

Azt hiszem, ezzel a játékkal időnként fogok játszani, megtartom az eszközön. Érdekes, hogy – bár (nyilván) a kijelző érintésével működik a játék – valahogy elfeledkeztem közben, hogy nem a Mac-en játszom vele éppen. Nos, asszem így érdemes manapság mobil eszközökre játékokat fejleszteni.

Az alábbi képre pedig feltétlenül kattintsatok rá, mert ott láthatjátok, hogy milyen a The Sims Freeplay iPad Pro-n:

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Ezeket kedvelem elsősorban (iOS-en játszom, de természetesen sok játék van ezek közül Androidra is):

iPhone-on tolom:

  • McPixel (iOS / Android) (Ez az örökkönörökkére lávforevör játékom. Annyira beteg, hogy az már-már tökéletes. Továbbá megunhatatlan, és tulajdonképpen kötelező darab.)
  • Lili (iOS) (Ez kábé csak iPhone 5-ön néz ki tisztességesen, viszont azon meglepően gyönyörűséges, rohangászós, nemlaracroftos.)
  • Super Hexagon (iOS / Android) (Imádom a zenéjét. A játékmenettől be lehet csavarodni, szóval király.)
  • Bean’s Quest (iOS / Android) (Többek között axolotlokat kell benne megmenteni, innentől nyilván érdemes játszani vele, ugye.)
  • Triple Town (iOS / Android) (Logikai városépítős, miközben ninja és plain barnamackók állják utunkat.)

iPad-en tolom:

  • Wonderputt (iOS) (Döbbenetesen ötletes golf játék, amiben eleinte a golfozás kábé mellékes is, mert annyira jó bámulni a pálya apró részleteit.)
  • Machinarium (iOS / Android) (Ezt szerintem senkinek sem kell bemutatni, gépen minimum alapjáték.)
  • Scribblenauts Remix (iOS / Android) (A pályák megoldásához különböző élőlényeket és tárgyakat kell kreálni oly módon, hogy angolul begépeljük a dolog nevét. pl. giant rainbow zebra. ekkor egy bazinagy, szivárványszínű zebra megjelenik a pályán és csinál mindenfélét… vagy ha kell mondjuk egy vécékefe, esetleg egy szelet karaj, akkor azt írjuk be, s lőn.)
  • Imperium Galactica 2 (iOS) (Fiatalabb korunk alapjátéka, szerintem senkinek sem kell bemutatni, kockák vagyunk mindannyian.)
  • Time Geeks: Find All! HD (iOS) (Mindenféle kis pixeles figurát kell keresgélni a nagy pixelstadionban, szigeten, stb. Olyan, mint a Where’s Waldo, csak geekben, ami előnyös dolog.)

Egyébként még sok más játékot is szívesen játszom ezeken az eszközökön, de ha tartom magam ahhoz, hogy márpedig nem írok többet tíznél, akkor egyértelműen ezeket választom.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Vannak könyvtárak, melyek megérettek arra, hogy a rendszergazda kolléga bekamerázzon minden helyiséget, teret. 24/7 online menne a stream a könyvtárosok mindennapjairól. Pár nap alatt kiváló kis anyagot lehetne gyűjteni viszálykodásról, botrányos viszonyokról, iszonyokról, meglepő szokásokról.
Néhány nap alatt elfajulna a helyzet, s nézhetnénk, ahogy a 900-nál leszórják a sok törikönyvet, s a kollégák elbarikádoznák velük az asztalukat, hogy onnan dobálhassák papírgalacsinokkal a 600-nál dolgozókat. Vagy fordítva.
A folyóiratok meggyújtott papírrepülőkként szállnának az olvasószolgálati pult felé, ahonnan a laminálógépet ágyúként használva shurikenekként1 hasítanának keresztül a könyvtáron az olvasójegyek.
Az idegennyelvi részleg sms-ben szólítaná fel a zeneiben dolgozókat, hogy haladéktalanul adják meg magukat.
Talán nem is valóságshow volna ez, hanem a Suzanne Collins által álmodott Éhezők viadala. Csupán egyetlen különbség lenne: a végén egyetlen túlélő sem maradna.

  1. mezei nevén dobócsillag
  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Nem szoktam appokról írni, de erről muszáj szót ejtenem, mert annyira megfogott. A Hatchi1 egy virtuális retro állat, amit kb. ugyanúgy nevelgethetünk, etethetünk, fürdethetünk, mint régen a Tamagotchikat.

Van benne pár minijáték is, amivel pénzt gyűjthetünk (persze ebből az appból sem hagyták ki annak a lehetőségét, hogy valódi pénzért vásároljunk kedvencünknek coinokat, de szerencsére itt nem arcbatolósan kínálgatják, a készítők nagyjából megelégedtek a 0.79 €-val amit az app megvásárlására költünk). Sok szerepe ebben a játékban egyébként nincs a pénznek, hacsak nem annyi, hogy párszáz coinért maxra tolhatjuk kedvencünk energiáját, megszüntethetjük éhségérzetét, maxolhatjuk boldogságát, megváltoztathatjuk nemét, megállíthatjuk evolúcióját, stb. (gondolom majd erre is jön update, hogy lehessen benne több dologra költeni).

Van egy evolúciós fa, amin nyomon követhetjük kedvencünk fejlődését. Igazából ez a része addig érdekes, míg nem fedezzük fel az összes evolúciós lehetőséget, ami jelenleg 8 féle kifejlett hatchit jelent. Persze a babakor és a felnőttkor között több állomás is van, így nyilván többféle külsőt láthatunk egy-egy hatchinál.

Kifejezetten jó szórakozás, totál visszaadja a régi Tamagotchi-érzést, még így iPad-en is – iPhone-on meg gondolom méginkább, már a mérete miatt is. (Ja és mókás látni a “pixelességét” retina displayen. :D )

Nos, alapvetően ennyi, meg kell venni, olcsóbb, mint egy hosszúkávé, és tulajdonképpen sokkal jobb is. Képek, letöltés meg egyebek iTunes-on »

  1. gondolom a neve – nem meglepő módon – a hatch (kikel, kikölt) szóból származhat
  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail
Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.