Összes bejegyzés harisnya kategóriában

Egyik barátnémnak megígértem, hogy kifejtem egy kicsit bővebben egy korábbi bejegyzésemben lábjegyzetként emlegetett “férfi besorolást”.
Nos, szerintem három kimenetele lehet egy hímnemű humanoid életforma (közismertebb nevén férfi) fejlettségének: fiú, pasi, férfi. Azt előrebocsátom, hogy ezek nem kasztok, lehetséges az átjárás minden irányba. Illetve fontos megjegyeznem még azt is, hogy ez az én véleményem, az én meglátásom, tehát nem kinyilatkoztatás, hogy ez aztán mindenképpen így van. Mindenki azt gondol a témáról, amit akar, természetesen kommentben nyugodtan meg lehet osztani más nézőpontokat is. Nézzük, mit is jelent számomra ez a három típus.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail
Tovább »

Van az a pont, mikor az ember már nem csak szimplán élvezi az egyedül élést, hanem dagonyázik benne. Nálam ez mostanában jött el, s az a helyzet, hogy le nem cserélném semmire. Persze lehet járni férfiakkal meg nőkkel meg földönkívüliekkel, no de összeköltözni? Na nem, köszönöm… :D

Egyetlen dolog van, ami jelenleg bosszantó, s az egyedül éléshez kapcsolódik. Miért van az, hogy a férfiak azt gondolják, hogy egy nő, aki egyedül él, s akinek nem látnak az oldalán nap mint nap egy fazont, az automatikusan levadászandó, hiszen hát védtelen, és – ó, borzalom! – szörnyen magányos is? Oké, természetesen nem szeretnék általánosítani, mert nem minden férfi gondolkodik így – szerencsére. Illetve: a férfi nem gondolkodik így egyáltalán. A pasik szokása ez inkább.1

Engem rendszeresen betalálnak az ilyenek, mert sajnos nem értik és nem érzik, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Az egyedüllét jó dolog, mindenkinek szüksége van rá (kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig). A magány meg az, amibe akkor kerülünk, ha elhagyjuk magunkat, s vélt sebeinket nyalogatva sajnálkozunk összekuporodva, hogy rettenetes nekünk. Nem, nem az. Aki nem tudja magát lefoglalni egyedül is, azzal szerintem problémák vannak. Lehet pajtásokkal találkozni, kollégákkal elmenni kávézni, leülni és kockulni (ha épp ahhoz van az embernek kedve / arra van lehetősége), stb.

No, talán ezen a ponton kellene ezt a postot abbahagynom. Életem legcsajosabb bejegyzése lett ez, azt hiszem. Rendszert mondjuk nem csinálok belőle, de ezt most nagyon jó volt kiírnom magamból (egyébként minden nap írok naplót, nem is rövidet – csak épp nem teszem fel a netre).
Összefoglalva azt kell mondanom, hogy – bár vannak itt-ott problémáim a jelenlegi életem bizonyos részeivel, de – összességében boldog vagyok. Bár talán nem is boldogságnak nevezném, inkább az elégedett a megfelelő szó… és talán a békés is. Végül pedig szeretném a lányoknak, csajoknak és nőknek üzenni, hogy ne féljetek egyedül lenni, mert akkor is egész emberek vagytok, ha nincs társatok. Ha csak úgy tudtok teljes ember lenni, ha van mellettetek valaki, akkor sokkal jobb, ha nincs senkitek. Magunkat érdemes előbb helyretenni, s utána kapcsolatba kezdeni, mert akkor rengeteg konfliktustól megkíméljük magunkat és a másikat is – szerintem.
Önvizsgálat, önismeret, önmegvalósítás. Aki bekommenteli, hogy önkielégítés, azt kimoderálom, mint a szél. Puszi.

  1. Nem akarok mélyen belemenni most – meg talán régebben említettem is -, de én 3 kategóriát különböztetek meg. Van a fiú, akiből lehet később pasi vagy férfi. Aztán van a pasi, aki sajnos elszúrta valahol, s hiába néz ki alfahímnek, meg mondjuk hiába tenyészcsődör, akkor sem lesz a Nők álma (a nagybetűs nőké biztosan nem). Ezen kívül pedig vannak a férfiak… azaz a Férfiak (ha már nőciben is nagybetűztem, ugye). Nomost kifejteném, hogy milyen egy igazi férfi, de azt gondolom, hogy az megérne egy külön postot – Csernusnál egy egész könyvet is.
  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Volt vagy 250 kiló, kövér zsírcseppek gyöngyöztek a homlokán meg a kopaszra borotvált tarkóján. Fekete pólója és rövidnadrágja vészesen feszült hatalmas hasán és vastag combjain. Fújt egyet, majd mogorva képpel megigazította csónaklánc-vastag ékszerét a nyakában.
A feltűnően alul öltözött lány ölelgette, simogatta, csókolgatta – nem akart felszállni a vonatra. Gondolta, a főnök végül mégis meggondolja magát, s vele maradhat. Eközben a másik két nő, meg egy vézna férfi unott képpel nézegettek körbe.
Az indulás előtti utolsó pillanatig csókolgatta a férfit, majd a három nő, s a vézna férfi felszálltak az Olaszországba tartó vonatra. Miután becsukódott mögöttük az ajtó, az addig oly bánatos, szerelmét csókolgató, s már-már majdnem sirató nő arca azonnal megváltozott; vidám lett, nem is látszott rajta az elválás fájdalma. Mikor a kövér fújtatva elsétált a peronon, s benézett a vonat ablakán, a nő még gyorsan intett egyet bánatosan neki, majd társaival leültek.
A vézna vigyázott a lányokra; kettesével engedte ki őket a mosdóba, de végül utánuk ment; nem volt biztos abban, hogy valamelyik állomáson nem ugranak-e le. Végül úgy döntött, hogy jobb, ha ő is benyomul a húgyszagú vécéfülkébe a két nő mellé…
A vonat tele volt, de úgy tűnt, mások észre sem veszik furcsa – de hát jaj, mennyire egyértelmű…! – utastársainkat. Szívesen fent maradtam volna a vonaton egészen a Santa Lucia pályaudvarig. Sőt, tulajdonképpen érdekes volna tudni, mennyire lesznek kelendőek a lányok olaszba’.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Tudjátok furcsa, hogy a nők “vénségükre” hülyülnek meg. Sokáig nagyon hasonlók vagyunk, fiúk és lányok… aztán egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy a másik miért karcol belénk fájdalmas nyomokat a szóval. Tulajdonképpen egymást karcolgatjuk, sok-sok apró sebet ejtve egymáson. Vagdossuk egymás bőrét, míg vér nem serken belőle – borzalmas, pedig sem a férfiaknak, sem a nőknek nem áll szándékában ilyet tenni. A közös nyelvet megtalálni pedig fájdalmasan nehéz… én még kölyök vagyok, s hiszek abban, hogy igenis van közös nyelv.
A mesében könnyű királylánynak, s királyfinak lenni, az éleben viszont borzasztóan nehéz – mondja ezt egy 24 éves, szárnyait próbálgató sárkány királylány…
Ezt pedig olvassátok el, mert nem tudom így simogatni a szavakat, viszont ezen szavak sora tökéletesen passzol ide:

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail
Tovább »

Robog velem a vonat, a fejemben kattognak a kerekek. (Bekattantam. Hah!) Az emberi kapcsolatokon gondolkozom… hmm, azért ez így túl nagy falat lenne – egyszerűen csak a szerelmi viszonyokon méláztam el. Viszonyok, iszonyok. Mennyire hasonló ez a két szó, s milyen jól kifejezik a kapcsolatban töltött idő múlását. Azt gondoltam, hogy szeretem, ha múlik az idő. Vagy inkább zajlik. Azt hiszem, már nem kedvelem ezt a megállíthatatlan, megváltoztathatatlan tulajdonságát. Ha valamit elhibázunk a múltban, azt később talán ki sem javíthatjuk már (vagy csak szörnyen nehezen) – ekkor kopog be a kétségbeesés.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail
Tovább »
Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.