wildgica.hu » gyépé

Málnaízűen

wildgica — Mon, 06 Feb 2012 23:07:52 +0000

Sokadszorra is töröltem a begépelt sorokat. Nem tartottam kellően tartalmasnak őket. Mostanra rájöttem, hogy miért: mert gondolkoztam rajtuk. Inkább ideömlesztek egy levegővel mindent. Szavakat, képeket, sóhajokat, meg minden nyálat, ami kikívánkozik, mert másképp megfogalmazhatatlan, hiszen egyszerűen csak felemelő és földbe döngölő és sírni tudna tőle az ember és kacagna boldogan és érezné az illatát amikor a hajába túr és a szemek villanása, a mindent-értek-fénye ami látszik bennük és a mosolyok. A kimondott és kimondatlan szavak, amelyek nem is szavak, hanem érzések és ott ülnek olyan finom málnaízűen az ember nyelve hegyén és csak ízlelgeti sokáig, mielőtt kimondaná. Csók. Kéz, kezek. És megfeszülnek a hátizmok és hátravetett fejjel némán sóhajtunk és érezzük, hogy végtelen és örök és szétszaggat és sosem lesz már semmi sem a régi és nincs boldogság önmagunk nélkül. Kényszerzubbony.

Felszabadítottak

wildgica — Wed, 08 Jun 2011 12:29:03 +0000

Talán elég alacsony vagyok ahhoz, hogy házimanónak nézzenek, mert az imént visszahozott Harry Potter könyvben az olvasó egy zoknit hagyott. Hogy szándékos kísérlet volt-e ez a felszabadításomra vagy sem, azt csak akkor tudjuk meg, ha ismét ellátogat a könyvtárba (szerencsére rendszeres olvasónk).

Mutatók nélkül

wildgica — Sat, 27 Nov 2010 17:13:17 +0000

Épp a polcok alól porszívózta ki a port, mikor valami nagyobb tárgyat szippantott fel a masina; ezt a csőben ide-oda csapódással adta a férfi tudtára. Kikapcsolta hát a porszívót, s kíváncsian szedte ki belőle a porzsákot. A földre terített néhány lapot a Vas Népe egy régi számából, letette rá a zsákot, amit aztán kíváncsian bontogatni kezdett. Kis kutatás után rátalált a porban arra, amit már rég nem is keresett, fogalma sem volt róla, hogy egykor a polc alá gurult: kezében tartotta megkopott, felporszívózott karóráját. Elmosolyodott, majd hanyagul a szemétbe hajította. Átfutott az agyán, hogy nem is érti, miért kapott ilyen haszontalan szerkezetet akkor régen… Régen, amikor még tudott nevetni azon, hogy valaki egy mutatók nélküli órát ajándékoz neki.
Kellenek olyan pillanatok¹ is, amikor nem törődünk azok múlásával; csak felhúzzuk csuklónkon a pulóvert, rápillantunk a mutatók nélküli óránkra, majd elégedetten dőlünk hátra – van még időnk.

ez is egy időintervallum, mert ennyire földhözragadtak vagyunk, igen ↩

Inside your search

wildgica — Mon, 23 Nov 2009 17:27:23 +0000

Régóta sejtettem, hogy mi lehet a Google mögött – s ez a sejtésem most be is igazolódott. Pillants be te is a keresőóriás életébe az Inside your search segítségével! Megyek, és megnézem jól »

Univerzum

wildgica — Thu, 22 Oct 2009 02:54:43 +0000

Megkérdezték tőlem levélben, hogy mit szeretnék csinálni, illetve mitől érzem jól magam. Annyira kimerítőre sikeredett a válaszom, hogy gondoltam megosztom veletek is, hátha lesz, aki a sorok mögé lát – esetleg épp a saját arcát pillantja meg.

Jól érzem magam attól, ha:

látom, hogy a környezetemben élők boldogok
ha sok, kellemes ember vesz körül
ha saját akaratomból magányos lehetek
ha tehetek valami jót – például megetethetek egy kóbor állatot
ha állhatok egy mezőn és érezhetem, hogy a mindenségben milyen végtelenül apró vagyok
ha hangosan sírhatok, mint egy kisgyerek – legyen az öröm, vagy éppen bánat miatt
ha olyan, akit szeretek, a bőröm alá bújik, s édes teherként egész nap magammal cipelhetem¹
ha valami újat tanulhatok
ha egy jót beszélgethetek
ha mások önmagukról mesélnek nekem
ha annyi dolgom van, hogy szinte lehetetlen időt szakítanom mindenre
ha hullámzik a hangulatom
ha a betege lehetek egy-egy mélyebb(?) gondolatomnak
ha bármit kimondhatok, ami eszembe jut, méghozzá úgy, hogy nem kell gondolkodom a megfogalmazáson

Szeretnék:

hosszú sétákat tenni, miközben elbeszélgetek egy olyan emberrel, aki nagyon közel áll a szívemhez… illetve benne van
hatalmas, kék bálnákat látni
kapni egy igazi, cserepes amarilliszt, mert – bár kölyökkorom óta a kedvenc virágom – még sosem kaptam²
családot, minimum három gyerekkel
anyát és apát – sok, nálam idősebb emberben is gyakran őket keresem
független lenni a pénztől – egyszerűen nem akarom, hogy létezzen, hiszen annyira nevetségesen felesleges
sírni, mikor ezeket a sorokat írom – furcsamód szeretek sírni, gyakori, hogy pozitív dolog miatt teszem
megtanulni hegedülni és zongorázni, vagy legalább zongorabillentyűvé válni³
egy hatalmas szőlőskertet, hogy elkészíthessem a magam borát, s megajándékozhassam vele a barátaimat⁴
a fülhallgató apró résein beszivárogni, miközben Beethovent hallgatok
tangózni egy ezüsthajú, csodálatos férfival
úgy élni, hogy ne ismerjem az időt, s a napokat
szeretettel, s a lehető legtökéletesebben elvégezni minden feladatomat
kabátzsebben megtalált, sokszor mosott, régi levél lenni – sok kellemes emléket rejtve

Ezekre a kérdésekre a lehetséges válaszok száma végtelen. Azt hiszem, ebben hasonlítunk mi, emberek az Univerzumra.

…és fordítva ↩
igaz, mindeddig senki sem tudta, hogy annyira szeretem ↩
méghozzá a hangszer bal széléhez közel ↩
száraz, testes nedű volna ↩

Szomszédok

wildgica — Fri, 16 Oct 2009 00:42:38 +0000

Reggel 8 órakor, a lifttel mit sem törődve, tűsarkú cipőiben szalad le az emeletről egy munkába igyekvő nő¹. Ahogy kanyarodik a lépcső, a korlátba kapaszkodva fordul vele, a lendülettől lebben a szoknyája és hosszú, barna haja. Minden nap nagyon siet, mert – bár időben szokott ébredni – a reggeli kávézást mindig hosszabbra nyújtja a kelleténél.

Délelőtt 10 órakor, a felettünk lakó nyugdíjas néni kisétál az erkélyére, majd kannájával megöntözi a miénket – lassan már kételkedem abban, hogy élő virágok is vannak nála, mert a délelőtti “záport” figyelve, nekik nem sok juthat így. A néni egyébként egyedül él, egyetlen lánya pedig rendszeresen jár hozzá, ekkor többnyire almakompótot majszolnak.

Délután 1 órakor a fenti fenti ismét kisétál az erkélyére, seprűvel a kezében, amivel próbálja elkergetni a néha arra tévedő galambokat. A múltkor figyeltem az egyik madarat – ahogy visszanézett rám, mintha cinkosságot láttam volna a szemében, s ismét átrepült a néni erkélyre.

3 órakor az ismerős tűsarkak, ekkor már sokkal lassabb kopogással, a lépcsőkön felfelé tartanak. A nő valójában nem mer beszállni a liftbe, persze mindenkinek azt mondja, hogy inkább szívesebben mozog – ezt nyilvánvalóan csak a férfiak hiszik el neki, mert egyébként köztudott, hogy az ilyen cipőket csupa négy lábujjú nőknek tervezik, így akiknek öt jutott, azoknak nem kényelmesek az efféle lábbelik².

4 órakor hazaér a negyvenes évei végén járó, zongorista férfi. Hosszú, barna ballonkabátja és fakószürke, bozontos haja van. A lakásba lépve alighogy ledobja a kabátját, már le is ül kedvenc hangszere elé és egy órácskát muzsikál – az én legnagyobb örömömre. Gondolkozom, hogy mikor csúsztassak be az ajtaja alatt egy hozzá címzett szerelmes vallomást.

***

6 órakor kattan a zár, hazaér hozzám zember. A kulcs csörgésekor felpattanok, és már az ajtóban állok várva, hogy végre belépjen. Csaholva körbeugrálom, összenyálazom az arcát, majd csendesen megvacsorázunk.
Soha, egyik szomszédunkat sem láttam még – a dolgok hallható része viszont valós.

Reménykedem, hogy télen azért lábbelit vált, ezzel lehetőséget adva a nyugodtabb alvásra. ↩
…viszont nagyon mutatósak, tehát (van, akinek) megéri hordani őket. ↩

Harisnya

wildgica — Fri, 13 Feb 2009 11:05:44 +0000

Azért az milyen már, ha az ember csinál egy oldalt, ahová tematikusan gyűjti a linkeket, de nem nézi meg, hogy a hivatkozott weboldalon milyen tartalom van?
A kattide.hu egyik aloldala a harisnya kulcsszavú webhelyeket – vagyis inkább azokból néhányat – gyűjti össze. Az, hogy a blogomon van harisnya kategória is, csak egy dolog. Ténylegesen sosem írtam harisnyákról szóló bejegyzést. (Most mondhatjuk persze azt, hogy miért adok egyértelmű kategórianeveket – rengeteg blognál olyan elnevezések vannak, amelyeket nem kell feltétlenül szó szerint venni…) Persze az említett oldalon semmi elérhetőség nincs¹, hogy írhassak, szedjenek már le onnan, hogy ne kapjak ilyen leveleket a blogom Kapcsolat oldaláról:

Tisztelt Cím!

Kérem tájékoztassanak arról, hogy Önök forgalmaznak-e unisex
harisnyanadrágot. Amennyiben nem, úgy kérem a tanácsukat, hogy hol kereshetek, hol tudnék vásárolni.
A férjemet szeretném meglepni vele, ebben a hideg időben. 170 cm
magas, 70 kg. Ilyen adatokhoz, S vagy M-es méretüt ajánlanak. Azt
szeretném, hogy ugyanolyan szépen álljon rajt, mint ahogy rajtunk.
Én 20, illetve 30 Den vastagságura gondoltam.

Válaszukat előre is köszönöm

Egyelőre még megtalálható vagyok itt: harisnya – Kattide.hu »

Nem nehéz így sem találni az oldalukhoz kapcsolható mailcímet, de a minimum, hogy kiteszek valami elérhetőséget a weboldalamra is. ↩

Kirakat – Borostyánkő Áruház

wildgica — Wed, 04 Jun 2008 21:06:11 +0000

Nem szoktam kirakatokat nézegetni, főleg olyat nem, ami mellett nap mint nap többször is elsétálok, de ma este valami olyasmi tűnt fel, ami mellett nem bírtam röhögés nélkül elmenni. Sajnos csak mobil volt nálam, ezért lett a kép ilyen ratyi (ami egyébként kattintásra nagyobb lesz). Hát íme:

Százszázalék

wildgica — Mon, 12 May 2008 12:56:18 +0000

Van valami kis 12 éves csajszi, aki teveclubon mindig fullosan leszavazza az adatlapomat. Én meg most csakazértis 100%-ot adtam neki. Ha a továbbiakban is leszavaz, akkor írok neki valami nagyon-nagyon-nagyon borzalmasat… Az internet a magamfajta retardáltak miatt veszélyes hely.

Kötöz

wildgica — Thu, 24 Apr 2008 13:18:34 +0000

GL megkötözött az egér zsinórjával, mert beszélgettem az órán. Höhh, a tanárok már testileg fenyítenek engem, de asszem’ ez is hatástalan.

Dalí

wildgica — Fri, 28 Mar 2008 00:04:17 +0000

Ma programozáson GL (~~tanaram~~ barátom) táblafilccel bajuszt rajzolt nekem, mert sms-t írtam az óráján. Megkaptam a büntetésemet. Mondjuk nem is állt rosszul, úgy néztem ki vele, mint Dalí.

No Sex Bunny

wildgica — Thu, 20 Mar 2008 00:12:12 +0000

Csak mert imádod. Csak mert imádom. Csak mert sokan imádjátok. Legalábbis ti, akik velem vagytok mindenben.

Még élek

wildgica — Thu, 06 Mar 2008 23:21:07 +0000

Most nem bírok / nem tudok / nem akarok bejegyzést írni. Pedig bőségesen lenne miről… Képet postolni magaról meg ciki lenne, úgyhogy link. Már csak egy napilap kellene a kezembe, amin látszik a mai dátum, hogy megbizonyosodjatok róla: még élek…

Super Mario cupcake

wildgica — Thu, 21 Feb 2008 20:58:43 +0000

Azt hiszem, az esküvői torta mellé méltó kiegészítő lenne az ilyen sütemény. Mondjuk jó volna egész pályákat sütni, szépen mutatna végigpakolva az asztalon. Azt hiszem, én a hétvégén terápiás jelleggel veszek egy muffinsütőt, és átsütöm a napokat… Enni mondjuk képtelen vagyok… nem baj, macunak lesz egy átsütizett hétvégéje.

[Forrás: Flickr]

Időrövidítő

wildgica — Tue, 19 Feb 2008 07:25:47 +0000

Másoknak időnyerőre van szükségük, hogy több jusson nekik, én meg most egy időrövidítőre vágyom. Utálom, hogy lassan jönnek el a várva-várt dolgok (tökmindegy miről van szó, csak úgy általánosságban mondom).

Zombi

wildgica — Wed, 13 Feb 2008 01:34:26 +0000

Insomnia megint befigyel. Hát, én sosem alszom, pedig már egy hete nem ittam redbullt, a kávénak meg már az illatára sem emlékszem. Teához közöm nem volt mostanában. Most már komolyan kezd zavarni, hogy a csoptársak már rég az igazak álmát alusszák, én meg itt ülök teljesen frissen. Nap közben persze hulla leszek megint, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag az agyam és a testem valami hihetetlen fordulatszámmal fog pörögni, így próbálja ellensúlyozni a hulla(dék)ságot. Aztán akkor majd jön valami történés, és totálisan kimegy belőlem az álmosság, és a következő 30 órában vissza sem tér. Most rohanni tudnék, meg tkp. bármit meg tudnék csinálni, talán jobban is, mint nappal. Akkor csak fény van és tömeg, de ilyenkor meg itt ülök egymagamban, tele ötletekkel, gondolatokkal. Ideje bevezetnem, hogy teszek magam mellé egy kis jegyzetfüzetet és tollat, akkor nem veszik el az éjszaka kitalált / megálmodott mindenféle hasznosság(?). Talán a zombik nem is sírokból másznak ki, hanem ilyenek, mint én. Ez egy rémálom.

A férfiak titka

wildgica — Tue, 05 Feb 2008 02:45:44 +0000

A ma éjszaka elhangzott beszélgetésben a másik fél neve elhallgatását kérte, mert félő, hogy a 15000 éve, apáról fiúra szálló titok felfedése miatt férfitársai széttépik őt. Kedves csajok, lányok és nők, íme az igazság rólunk:

Nekünk sosem fogtok megfelelni, nincs olyan nő, aki mindenkinek tetszik, érted?

Csajok, lányok, nők, mi nem törhetünk meg, nem adhatjuk ki a titkainkat. Hallgassunk hát… örökre.

Kázmér, a teknős

wildgica — Fri, 25 Jan 2008 22:25:47 +0000

Huhh, hát az előző bejegyzésem óta akkorát játszottunk csiripen Benedekkel és a többiekkel, hogy egészen idáig tartott. Hihetetlen, hogy az ember mire nem képes egy emotikonért…

Homály

wildgica — Tue, 15 Jan 2008 22:48:15 +0000

Bár tegnap csak 2 órát aludtam és már homályosan látok (igen, szemüvegtisztítással már próbálkoztam, a hiba nem a készülékben van), mégsem tudok aludni. Délelőtt még be kell mennem az egyetemre ( ), mert akad még mindenféle elintéznivaló az eMapps konferenciával kapcsolatban. Ha arról kellene írnom, hogy mi történik velem mostanában, akkor azt tudom mondani, hogy túl vagyok néhány bajnokságon, és még kettő hátra van. Már a februárt várom nagyon, remélhetőleg nem dőlök ki addig a tornasorból.
A fogyókúrámról pedig annyit, hogy mivel eddig nem volt időm mozogni, ezért februárban beleugrok a csukáimba és rohanok. Persze azért valami aerobicfélét is kellene mellé csinálni, úgy az igazi, no de ezt majd a szaktesi szépen el is rendezi. És ha lefogytam, akkor a szorsan egymás mellé pakolt polcok között is tudok suhanni… bizony. Újabb értelmetlen post a blogomon… ha más nem, akkor ennek a bejegyzésnek az újra olvasása majd elálmosít. Yep. Egyébként pedig LibraryThing applikáció a Facebookon. Csak szólok.

Késedelem

wildgica — Sun, 13 Jan 2008 22:38:12 +0000

Nikkacsnál bukkantam a videó linkjére. Kész szerencse, hogy én is vörös hajú, szemüveges könyvtároscsaj vagyok… nos, már tudom hogyan lehet elérni, hogy a köyvtárhasználók időben hozzanak vissza mindent: