Szerettem nézni, ahogy lábaink elmerülnek a zöldes vízben, a felszín közelében úszkáló apró halak között. Sosem tudtam megszokni, hogy annyira fehér a bőröd. Egyetlen nyáron sem barnultál le, csak az égszín szemeid alá pettyezett a nap néhány halvány szeplőt.

Bár valamennyire érezhető volt a parti fűzfák illata, a tenger illatát semmivel sem lehetett elnyomni – valójában akkor még nem tudtam, hogy a tengernek van illata, utólag mondta egy barátom, aki nem a víz mellett nőtt fel. Később aztán bevallotta azt is, hogy a tenger illatát én sem tudom semmivel lemosni magamról, hiába élek sok éve távol a parttól.

Néztük a tavon csónakázó párokat. Nem értettük, hogy mit szeretnek a lassú, több órás evezésben. Már barátságunk kezdetén megfogadtuk, hogy a zsebpénzünket félretesszük, s venni fogunk belőle egy motorcsónakot, s mi azzal járunk majd a tavon. Persze pirosat, mindenképpen, hiszen a piros járművek mindig gyorsabbak a többinél.

Mielőtt véget kellett vetnünk a mindennapos portyázásoknak, s nem kényszerültünk rá, hogy az árnyas, kerti asztaloknál délutánonként a leckénket körmöljük, hosszasan tervezgettük későbbi életünket. Te egy rövid, vörös hajú lányról meséltél, én pedig egy fiatal tengerészről, akit várok haza a gyerekekkel. Természetesnek vettük, hogy rokonok leszünk; egymás gyerekeinek keresztszülei. Természetesen a te fiad és az én lányom házasságot is kötnek, s mi pedig játszhatunk majd közös unokáinkkal.

Sosem vettük meg a csónakot. Tizenévesen viszont vettél egy motorbiciklit – sajnos, kéket. Mindenhová azzal jártunk, még iskolába is. Persze sokat piszkáltak minket, mert mindenki azt gondolta, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Egyedül nekem mondtad el, hogy az a másodikos, vörös hajú lány tetszik, akinek az apjáé volt az a kicsi ajándékbolt a könyvesbolttal szemben.
…

Az elejét és a végét nem terveztem különösebben megírni, de tulajdonképpen egy egész életet végigvezethetnék.
A leírtakból egyébként semmi sem történt meg, csak néha így beugranak ilyen furcsaságok. s nagy ritkán le is írom őket, bár az gyakoribb, hogy elfelejtem.

2009. szeptember 24-25.
II. Masters of Library and Information Science konferencia. Én az Online alkalmazások könyvtárosoknak elnevezésű szekció előadásain voltam jelen. Aminek külön örülök a konferenciával kapcsolatban, hogy több olyan emberrel is találkoztam, akiket egyébként már ismertem a netről, de még sosem volt egymáshoz személyesen szerencsénk. Meg persze új ismerősöket is szereztem.

2009. szeptember végén ¹
Moly.hu találkozó a Városligetben. Bocsi, de elfelejtettem a tali pontos dátumát, és még csak Bencétől sem tudok puskázni, mert az MLIS-ről, a molytali-ról és a webkonf-ról ő is összefoglalva írt egy bejegyzést korábban… Jól éreztem magam az összejövetelen, vegyes társaság, sok jó arc. Persze ott is könyvtáraztunk Kardos Andrissal és Nikkancs kolleginámmal.

2009. október 3.
Magyarországi Web Konferencia 2009. Ismét egy olyan esemény, ahol összejött sok jó ismerős (előadók és hallgatóság soraiból egyaránt). Én egész nap a New York II. teremben voltam, ha kíváncsiak vagytok a programra, akkor meg tudjátok nézni errefelé »

2009. november 14.
Hajnalban felkerekedtünk GVM206-tal és elutaztunk Egerbe, HSD szerzői jogról tartott előadására. Erről írtunk is egy rövidet a KIT Hírlevélbe.
Az előadás meghallgatásán kívül volt még egy célom az egri úttal: mindenképpen szerettem volna találkozni Trinity-vel, kedvenc hangtárnokommal – ésss, ez meg is valósult, aminek nem is tudom elmondani, hogy mennyire örülök! Róla azt kell tudni, hogy hihetetlenül kedves, mosolygós, és 160 centi tömény metál. (Nyomattuk is a Colorado Maffia-ra becsülettel.)

Sokkal rendesebb, mint én, mert ő egyből megbloglott velem kapcsolatban, én meg csak most jutottam el idáig – viszont így volt ideje megtanulni a moonwalk-ot, aminek az alapjait egy helyi kocsmában, rögtönzött bemutatóval prezentáltam is. Remélem, hogy a közeljövőben ismét sikerül eljutnom Egerbe, mert azért Hangtárnok csak egy van, s ha olyan messze is, de érdemes hozzá ellátogatni!

2009. november 18.
A MIBE szakmai klub keretei között előadást tartottam – a témám a linkgyűjtő, fájlmegosztó rendszerek és közösségi oldalak voltak, mindez természetesen információbrókeri megközelítésből. Feltettem a prezentációmat (eléggé vázlatos, de a lényeg azért nagyjából rajta van), tessék:

Ezekről a történésekről szerettem volna mindenképpen beszámolni. Bocsi, hogy ennyire kuszára sikerült – azt hiszem, máskor nem hagyom, hogy ennyire felgyűljön a megírandó…

Igazából ti, a barátaim vagytok a családom – ahogy mondani szokták, az általunk választott család. (Aki jobban ismer az úgyis tudja, hogyan állok család szinten – aki nem ismer, annak elég, ha annyit tud, hogy eléggé szűkösen.) No, de elég ebből az érzelgős izéből, kezd túl személyes lenni a dolog.
Apropó személyes: azt tervezem, hogy két henrietta blog lesz, az egyiken a személyes, a másikon a “könyvtár közeli” bejegyzéseimmel. Persze ez még csak egy elgondolás, nem is biztos, hogy megvalósítom… majd kiderül. Egyelőre viszont az iskolai teendőimmel kell foglalkoznom, amelyekkel sajnos még mindig iszonyúan el vagyok maradva.