wildgica.hu

Tegnap voltunk valamelyik piacon, de nem tudjuk a nevét (talán nem is baj, mert ott olyan dolgokat is látni, hogy ha valami hivatalos szerv lennék becsukhatnám az egész kócerájt ), de igazából nem is lényeges.
A mai piacolást viszont a Petőfi Csarnokban tartottuk. Na, gondoltam ez is olyan lesz, mint a tegnapi: Nintendo cuccokról még csak hírből sem hallott egyetlen árus sem – tévedtem. Rengeteg Nintendo játékkal és többféle konzollal is találkoztam. Amitől azonnal padlót fogtam az egy hirtelen felbukkanó Nintendo Entertainment System volt… és ha az még nem lett volna elég, egy Super Mario Bros. 2 kazi is előkerült.
Zember látta, hogy nem bírok onnan elmozdulni (konzol elvonási tünetek), úgyhogy hamar a tettek mezejére lépett. Igen, beszereztük – már itthon játszom vele. Csodaszép és imádom, és már állatira hiányzott. Anno írtam is róla egy postot Nintendo nosztalgia címmel. Ma valóra vált egy álmom…! Köszönöm, zember.
Néhány kép a piacról:

A héten jelent meg Japánban – a legújabb kedvenc Nintendo DS játékom – a Rhythm Tengoku Gold (nyugatabbra Rhythm Heaven néven fut nemsokára). Korábban már hozzáférhetővé vált a játék próbaverziója, de mivel láttam róla egy halom előzetest youtube-on, meg mindenféle kedvcsináló kampányt, ezért nem is volt kérdéses számomra, hogy be kell szereznem a teljes verzióját. Mivel még csak japán van, ezért azt sikerült, de az is tökéletes nekem – a menüje nagyon egyszerű, nem lehet eltévedni benne. Az Egyesült Államokban most tart az ESRB-nél besorolás alatt.
A játék alapgondolata nagyon egyszerű: különböző minijátékokban zenére kell a touchscreenen produkálni a megfelelő ritmust. Van, hogy ütemre kell pingpongoznunk, vagy bombákat robbantanunk egy rakétával, de előfordul, hogy robotokat kell teletankolnunk úgy, hogy közben ne veszítsük el a zene ritmusát. Elsőre lehet, hogy egyszerűnek és unalmasnak tűnik, de ha az ember kipróbálja, utána nehezen tudja letenni. A minijátékok kellően nehezek és változatosak. Jól ki lett találva, hogy a soron következő minijáték addig nem elérhető, míg az előtte levőn valami értékelhető eredményt nem produkálunk. Tegnap óta egész nap – mikor épp nem érek rá játszani – a játék kellemes kis zenéit dúdolom.
Készítettem nektek egy kis videót is az egyik kedvenc pályámról. Íme:

A játék korábbi verziója GameBoy Advance-ra készült Rhythm Tengoku néven. Azt csak most ismertem meg, eddig egyáltalán nem tudtam a létezéséről. Valószínűleg azt is beszerzem majd.

A Crayon Physics régi nagy kedvencem, anno rengeteget játszottam vele PC-n. Mostantól viszont mindnehová magammal vihetem, mert egy tehetséges fejlesztő elkészítette a nintendo DS változatát is. Különbség, hogy ebben az ember maga alakíthatja ki a pályákat, és fix pontok is elhelyezhetőek, hogy ne csússzon össze minden ábra. A pc-s változatban konkrét cél, hogy a labdával felszedegessük a pályán elhelyezett csillagokat. Ezzel szemben itt nincs konkrét cél, csak a szórakoztatás – ami a játékkal való néhány perces ismerkedés után garantált.
Hiányolom viszont a PC-s verzióban megszokott kellemes háttérzenét, de talán a követkkező verziók valamelyikében már az is helyet kap.

A játékról tovább információk és letöltés itt »

Találtam olyan videót, amin alápakolták a Crayon Physics zenéjét – számomra így sokkal kellemesebb:

Huhh… több, mint 4 órán keresztül, megszakítás nélkül játszottam a Professor Layton-nal, de még alig vagyok túl a felén (és még így is nagyon gyorsan haladtam). Nem semmi azért, hogy ilyen hosszú játékokat is gyártanak kézikonzolokra. (Bár, ha belegondolok, hogy a New Super Mario Bros.-sal mennyit játszottam, akkor igazából nincs is min csodálkoznom.) A másik függőségem mostanában a Cooking Mama 1-2, jah meg a Drawn to Life is egészen a szívemhez nőtt. A Nintendogs-ban meg egészen profin tud parancsszóra pacsizni a csivavám. (Igen, ha szólok neki, akkor megismeri a hangomat és fut hozzám.) Sorolhatnám még, hogy hű, meg jaj, meg hogy ez a játék, meg az a játék, de asszem’ így is kellőképpen érthetetlen voltam. (Most meg talán megpróbálok aludni, csak az a baj, hogy állatira nem vagyok se álmos, se fáradt. Se semmi.)

És igen, kedd óta van R4 DS kártyám! Eddig is kóros Nintendo-függőségben szenvedtem, most meg már úgy vagyok, hogy kikapcsolni sem bírom, totál a kezemhez nőtt.
Az R4 DS kártya ugyanakkora, mint a gyári DS kártyák. A konzolon a SLOT1-be kell belepakolni. Nagyon frankó, mert a segítségével képeket is nézegethetek a DS-emen, sőt zenét hallgathatok, vagy akár nézhetek filmet is. Természetesen a leglényegesebb, hogy mindenféle játékot is rápakolhatok, nincs vele semmi nyűg.
Az enyém a KonZonE-ból való. Tiszta szerencse hogy még volt, mert most nézem a weblapon, hogy már nincsen raktáron náluk, csak rendelhető. Gondolom hamarosan azért érkezik újabb szállítmány. Innen vegyed te is, ne máshonnan. Nem fizetett reklám (sajnos), csak örülök, hogy végre akad egy normális hely, normális árakkal.