wildgica.hu

Számomra az ideális férfi átlagos magasságú, esetleg kicsit alacsonyabb. Bajuszos, és egész nap számítógépek közelében van, ha teheti egymagában. Ezen tevékenységét teázással, illetve órák tartásával szakítja meg. Star Wars rajongó, bírja a minőségi haborús filmeket is. A kényelmes cuccokat kedveli, úgy mint a farmernadrágot, egyszerű szabású pólóval. Állatbarát – imádja a törpenyuszikat, de leginkább a cicákat. Az ideális férfi titkos hobbija a modellvasút és a makettezés, s cseppet sem titkolja az autóvezetés iránti szeretetét. Igen, ő az: Borat Kazahszánból MACU.

Azért az el tud keseríteni, hogy Macu munkahelyén vagyunk reggeltől. Fűtés az nincsen, ezért lilák a körmeim de a szerverek azért bemelegítik a helyet. Macu meg éppen üvöltözik, mert valamit véletlenül letörölt és holnap megint jöhet reggel és majdhogynem újra kezdheti a szerver telepítését, pedig ma egész nap azt csinálta. Egyébként meg valaki hívta az előbb telefonon. Valami nő. Nem szeretem, ha valami nők hívogatják Macut, még akkor sem, ha egyébként semmi okom a féltékenykedésre. De azért a jó öreg gyomoridegemet megtartom, köszi. (Ha olyan nő hívja aki az én szívemnek is kedves, akkor nincsen semmi gáz. Amúgymeg nem érzem magam féltékeny típusnak, de ha valaki egy ujjal is hozzáér azt biztosan kettészabom. Természetesen ilyen radikális lépést csak akkor tennék, ha maximálisan megbizonyosodnék arról, hogy valóban sz*r került a ventillátorba.) Szeretnék már hazamenni, mert amúgy szünet van. Macunak is. Holnap reggel ismét jövünk. Élmény ez, a javából…

Néhány furcsaság, amit mostanában észrevettem magamon:

• Leszoktam a céltalanságról – szinte kivétel nélkül mindig tudom, hogy mit, miért teszek (vagy nem teszek).
• Leszoktam az internetezésről – merthogy már csak azért ülök le a gép elé, hogy munkavégezzek, és hogy néha bedobjak egy bejegyzést ide.
• Leszoktam a tévénézésről – mert minden nap olyan későn érek haza, hogy csak beleszédülök az ágyba és már alszom is.
• Leszoktam a dohányzásról – mivelhogy főnöki utasítást kaptam és Melindától is félek. (Aki kevésbé lenne felvilágosult Melinda kilétével kapcsolatban, annak elárulom, hogy ő a BDF könyvtárában dolgozik, és egyébként már nem is félek tőle, csak olyan jó ezzel poénkodni… még. ) A leszokásomnak egyébként keményen a második napját töltöm, de most olyannyira elhatároztam magam, hogy tudom, nem fogok visszaesni.
• Leszoktam az evésről – azért, mert egyáltalán nem kívánok semmiféle kaját (Ennek ellenére mégis hízom, pedig heti 2 alkalommal járok aerobicra és 1x pingpongozom is. )
• Leszoktam az emberi kapcsolatok ápolásáról – pedig nagyon sokan vannak, akikkel szívesen foglalkoznék… merthogy érdemes.

• Elkezdtem célirányosan tevékenykedni – merthogy felesleges dolgokat nem csinálok meg, azaz pl. nem játszogatok semmit számítógépen.
• Elkezdtem megtölteni egy vaskos határidőnaplót – amibe minden belefér, kivéve az iskolai teendőim. Egyébként pedig azért van rá szükségem, mert baromira el tudok veszni az időben (és a térben), meg sokan kérnek sokfélére, én meg szeretem a dolgokat pontosan megcsinálni.
• Elkezdtem mindent szervezetten csinálni az életemben – pontosan tudom, hogy melyik napon kivel, mitől meddig érek rá miről beszélni.
• Elkezdtem (egy picit) figyelni az egészségemre – lásd fentebb: több mozgás, zéró nikotin.
• Elkezdtem teljesen máshogy szemlélni az engem ért kritikákat – mert már ritkábban nézem azt, hogy fúdebeszólt a kicsisuttyó, inkább minden ilyen esetben azt keresem, hogy abból mit és mire hasznosíthatnék.
• Elkezdtem megmondani az összes olyannak, akinek régen nem mertem a képébe vágni, hogy jobb volna, ha megkímélné az emberiséget attól, hogy tovább örökíti a saját génállományát – ha pedig velem kapcsolatban vannak ilyen nagyratörő terveik, nos azt a mutatványt rútul benézték (mondhatni nem nyertek hangszórót).
• Elkezdtem sokkal többre tartani a Macuval töltött időt – merthogy iszonyat keveset találkozunk mostanában, időhiány miatt. (Azaz minden nap, de jó esetben is csak egy órácskára.)

Mostanában kötéltáncos vagyok.

Macu a Sport2-n nézi a Haladás – Barcs meccset. Kész szerencse, hogy az ablakból egyébként rálátni a halipályára, ahol a mérkőzés zajlik. Ez kb. olyan, mint amikor én valamelyik szombathelyi webkamerán nézem meg, hogy esik-e kint az eső ahelyett, hogy odamennék az ablakhoz…

Namostakkor megyek, és sokadszorra is megnézem A Gyűrűk Urát. Mert szeretem. Remélhetőleg Macu is hamarosan hazaér a futásból, és akkor együtt nézhetjük. Mert szeretem.