wildgica.hu

Ha macu műszaki rajz, akkor én egy impresszionista festmény vagyok. Ki kell pihennie magát, fel kell töltődnie, hogy ismét türelmes tudjon lenni velem… Azt hiszem, egyikünk sem egy egyszerű figura. Mostantól nem találkozunk minden nap. Online próbáljuk kitalálni éppen, hogy melyik nap kinek, hogyan van dolga. Nah, hát pont ellentétes napokon van estig programunk, szóval valszeg’ marad a szombat és vasárnap délután. Juhééé. (Az imént begépelt hosszú postomat meg úgy, ahogy van, töröltem.)

Ha egyszer csak összeházasodnék macuval, akkor tudom már, hogy milyen esküvői tortát szeretnék:

[Forrás: Flickr]

Macu máris áldását adta a dologra, pedig nem is szereti a Mario-t (gondolom örül, hogy leharaphatja a fejét ). Viszont jól fog mutatni a marcipánfigurás torta mellett, úgyis bajuszos.
Jah, mielőtt többen felhördülnének, hogy nem is kaptak meghívót, hát nyugi, még nem tervezzük ezt a házasodós izét. Addig még jó sok pályát meg kell csinálnom.

Kifejezetten szép nap volt a mai: Mutter csinált nagyon finom ebédet a kollégiumban, meg délután találkoztam Faterral is, mert 16:00-ra jött a koliba. Aztán a medveboccsal (macu ) megtartottuk a szokásos hétvégi bevásárlásunkat, vett mindkettőnknek biciklis kesztyűt, hogy amikor a halálba lőjük az emberkéket az erdőben, akkor ne törje fel a tenyerünket a vadászpuska. Az estét pedig tévénézéssel töltöttük, én közben varrogattam, mert fel kell szegni az emberemnek az új farmerjait (természetesen kézzel, mert úgy varrok, mintha géppel lenne – nő vagyok, na). Olyan kis öreges pár vagyunk már, így 7 év után.

Van, amikor nem tudom elmondani, amit érzek, vagy amit szeretnék. Úgysem lenne jó vége, tudom… tapasztaltam elégszer. Mindig megfogadom, hogy nem beszélek. Mivel a változások ideje ez nálam, ezért be is tudom tartani. Ne kérdezz, nincs semmi bajom… – nah, hát ez már szemrebbenés nélkül megy, azt hiszem… Talán ennyit sem kellett volna leírnom, lehet, hogy így is balhé lesz belőle. Majd kiderül… Lehet, hogy még nagyobb változások kellenének az életemben. Ha másképp nem megy, hát majd úgy. (Márpedig egyre inkább úgy érzem, hogy ez nem fog máshogy menni…)

Ma van az én Macumnak a születésnapja. Ez az utolsó, ami azzal a számjeggyel kezdődhet, amennyi most. Na, ezt jól megmondtam. Sebaj, a lényeg úgyis az, hogy:

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, MACU!!!