wildgica.hu

Nagyapám kollégiumvezető (is) volt, egészen kicsi gyerekkoromban a kollégium szolgálati lakásában éltünk. Természetesen az épületekhez egy hatalmas udvar is tartozott, több sportpályával, virágágyak közt kanyargó kis utakkal, zöld padokkal. Citromsárga, huszonnyolcas gumicsizmámban rengeteg sétát tettem az udvaron, s közben mindig találtam valami felfedezni valót. Tulajdonképpen nem is volt szükségem semmiféle játékra, minden megvolt a természetben ahhoz, hogy várat vegyek be a seregemmel, varázsitalt főzzek, vagy kalandozzak a dzsungelben, ismeretlen növény- és állatfajok után kutatva. Egyszer találtam a fűben egy egészen nagy foltot, ahol csak négylevelű lóherék nőttek. Remélem, egyszer visszamehetek megkeresni, s megint szedhetek belőle egy csokorral.

Először szövegként szerettem volna karácsonyfát állítani, sőt értelmes bejegyzésként, de aztán jobbnak láttam, ha képet készítek belőle. Nem túl tartalmas post, de a lényeget felaggattam nektek a fára…

Egy szeptember eleji, kellemesen hűvös estén hazafelé tartottam a kedvenc kávézómból. A főtéren sétálva észrevettem, hogy az egyik lámpa fénykörében csillog valami a földön. Közelebb érve aztán megismertem, hogy egy százforintos volt az. Lehajoltam, hogy felvegyem, de nem sikerült – valaki pillanatragasztóval gondosan odaragasztotta. Lehetséges, hogy a dolog kitalálója napközben egy közeli padon üldögélve figyelte, hogyan próbálja mindenki felkapni a talált pénzt…
Erről az egyik kedvenc gyerekkori csínyünk, a pénztárcázás jut eszembe. Egy pénztárcára damilt kötöttünk, letettük egy viszonylag forgalmas helyre, majd a zsinór másik végét fogva elrejtőztünk valahol. Az arra járók persze mindig megálltak, hogy felvegyék a tárcát, mi pedig gyorsan elrángattuk előlük – ezt kölyökként rendkívül szórakoztatnak találtuk. A beugratott emberek között akadt olyan, aki üldözőbe vette a pénztárcát, és néhányszor előfordult az is, hogy letépték a damilt és zsebre vágták a csalinkat (ekkor persze pótolnunk kellett újabbal, de egy idő után olyan rutinossá váltunk, hogy eleve tartalék tárcával indultunk “pecázni”). Egyetlen alkalom volt, ami rosszul sült el. Egyszer valaki azonnal a táskájába süllyesztette a talált tárgyat, mi pedig nem voltunk elég gyorsak – egy nagy rántással jött hát a táska is. Mikor ezt észrevettük persze azonnal elengedtük a zsinórt és iszkiri, nevetve szaladtunk hazáig.

A minap egy barátom feltette nekem a kérdést, mi lennék még a könyvtároson kívül. Soroltam egy halom más foglalkozást, ami még tetszik, aztán elgondolkoztam és már jöttek is elő a képek – felsorolok hát néhányat, mi lennék még:

• a másodperc mutató piciny, mozgató fogaskereke
• magyar kártyán szőlőfürtöt habzsoló nő, az ősz évszak
• kemencén melegedő, púpos hátú macska
• olvasólámpa meleg, aranyszínű fénye
• homokba ejtett, meg nem talált gyűrű

Rengeteg dolog eszembe jutott még, a fejemben egymással versengve törtek utat maguknak a képpé vált gondolatok. Többet csak azért nem írok le, mert remélem, hogy ettől nektek is beindult a fantáziátok – gondoljátok hát tovább, ti mik lennétek…

Mióta megvan az iPodom, elég sok játékot kipróbáltam rajta – akadtak köztük, amiket nagyon nehéz volt letenni, előfordult, hogy fél éjjel azokkal játszottam. Ilyen játék a Doodle Jump is, ami egyszerű kezelhetőségével és kellemes grafikájával azonnali függőséget okozott.
A játék végtelenül egyszerű: egy zöld kis űrmütyürrel platformokon kell ugrálni – hősünk mozgását az iPod jobbra-balra billentésével tudjuk irányítani. A lényeg, hogy minél feljebb jussunk a pályán, ahol útközben szörnyek, űrlények, leszakadó és felrobbanó platformok nehezítik utunkat. Természetesen a segítség sem marad el – rugók, propelleres sapkák és némi sugárhajtás gyorsítja meg a feljebbjutást.
A játék tartalmaz egy easter egg-et is. A Pocket God-ból jól ismert őslakosok egyikével, Ooga-val is játszhatunk. Egyszerűen csak írjuk át saját nevünket az övére a játékban.
Ami nagyon szimpatikus még, hogy a játék barátságban van a facebook-kal is, így bármikor meg tudom osztani az aktuális rekordomat az ismerőseimmel.
Aki kedvet kapott próbálja ki, $0.99 – megéri az árát.