wildgica.hu

Tudjátok furcsa, hogy a nők “vénségükre” hülyülnek meg. Sokáig nagyon hasonlók vagyunk, fiúk és lányok… aztán egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy a másik miért karcol belénk fájdalmas nyomokat a szóval. Tulajdonképpen egymást karcolgatjuk, sok-sok apró sebet ejtve egymáson. Vagdossuk egymás bőrét, míg vér nem serken belőle – borzalmas, pedig sem a férfiaknak, sem a nőknek nem áll szándékában ilyet tenni. A közös nyelvet megtalálni pedig fájdalmasan nehéz… én még kölyök vagyok, s hiszek abban, hogy igenis van közös nyelv.
A mesében könnyű királylánynak, s királyfinak lenni, az éleben viszont borzasztóan nehéz – mondja ezt egy 24 éves, szárnyait próbálgató sárkány királylány…
Ezt pedig olvassátok el, mert nem tudom így simogatni a szavakat, viszont ezen szavak sora tökéletesen passzol ide:

(tovább…)

Robog velem a vonat, a fejemben kattognak a kerekek. (Bekattantam. Hah!) Az emberi kapcsolatokon gondolkozom… hmm, azért ez így túl nagy falat lenne – egyszerűen csak a szerelmi viszonyokon méláztam el. Viszonyok, iszonyok. Mennyire hasonló ez a két szó, s milyen jól kifejezik a kapcsolatban töltött idő múlását. Azt gondoltam, hogy szeretem, ha múlik az idő. Vagy inkább zajlik. Azt hiszem, már nem kedvelem ezt a megállíthatatlan, megváltoztathatatlan tulajdonságát. Ha valamit elhibázunk a múltban, azt később talán ki sem javíthatjuk már (vagy csak szörnyen nehezen) – ekkor kopog be a kétségbeesés.

(tovább…)

Csináltam egy ilyet, majd csak hasznát veszem valahol. Amúgy kb. 5 kattintás Ps-ben (tudom, látszik is… ).

Egyébként most valami kilencvenes évek elejéről származó zene üvölt a fülembe és próbálok gondolkodni, meg nyomatni a határidős dolgaimat. Kár, hogy megint insomniás vagyok, egész éjjel álmatlanul, zember jobb vállát szétfetrengve.

Nagy ritkán körülnézek iwiw-en. Pontosabban, ha valami konkrét dolgot – mondjuk mailcímet – keresek, akkor arra járok, mert sajnos a legtöbb ismerősöm még nem jött át facebook-ra. No, de a lényeg. Régi iskolatársaim közül sokaknak (évfolyamtársaknak, 2-3 évvel fiatalabbaknak) már van gyerekük. Számomra mondjuk egy kicsit furcsa ez, bár lehet, hogy csak én nem gondolkodom még 22 évesen azon, hogy szülnöm kellene. Végignézegettem ezeknek a csajoknak az adatlapjait, és íme az eredmény: egyiküknél sincsen olyan, hogy házas, vagy hogy kapcsolatban, vagy hogy igen, ezen a képen az apuka van a picivel. Hmmm…

Feljegyzés magamnak: Csak akkor szeretnék gyereket, ha lesz neki igazi, gondoskodó apukája is. Én úgysem tudom, hogy milyen ez, jó volna, ha legalább a csemetéim megtapasztalhatnák.

Délután rámjött valami iszonyatos vásárlási láz. Lindust és manit kellőképpen le is fárasztottam vele. Az eredmény: 2 szoknya, 1 felső, 2 hajpánt, sőt… még egy fekete csokornyakkendő is, de utóbbit majd speciális szitukban hordom csak, szóval nem lesz a mindennapi viseletem része, az tuti. Nem is láttam még a környezetemben olyan nőt, aki hordana ilyesmit. Pedig tök jó. Divatba fogok hozni én még sok mindent, úgy érzem…
Ruhavásárlás után – a szerdai szaknapra készülve – 3-an cipeltünk az iskoláig 35 kilót, merthogy annyi innivalót vettünk, nehogy az emberek megszomjazzanak. Hmm… hát nem lett volna káros, ha néhányan még eljöttek volna segíteni, dehát asszem’ tök nyilvánvaló, hogy a dolgok melós része a nagy többségnek nem jön be.
A suliba érve – egy kisebb pihenés után – csináltam a szerdai sorversenyes csapatunknak 1-1 pólót, amin a banda neve ETÖO (gyk. Egyetemes Tizenötös Osztályozás) olvasható. (A hátunkon meg a monogramunk, ofkorz.)
Hazaérve még egy rögtönzött divatbemutatót tartottam nagynénémnek, majd megállapítottuk, hogy úgy nézek ki, mint egy mignon (ami mondjuk nem baj, főleg mert bájosat, édeset jelent ).
Összességében tök jó nap volt a mai, csak térdig jártam a lábam.