wildgica.hu

Volt vagy 250 kiló, kövér zsírcseppek gyöngyöztek a homlokán meg a kopaszra borotvált tarkóján. Fekete pólója és rövidnadrágja vészesen feszült hatalmas hasán és vastag combjain. Fújt egyet, majd mogorva képpel megigazította csónaklánc-vastag ékszerét a nyakában.
A feltűnően alul öltözött lány ölelgette, simogatta, csókolgatta – nem akart felszállni a vonatra. Gondolta, a főnök végül mégis meggondolja magát, s vele maradhat. Eközben a másik két nő, meg egy vézna férfi unott képpel nézegettek körbe.
Az indulás előtti utolsó pillanatig csókolgatta a férfit, majd a három nő, s a vézna férfi felszálltak az Olaszországba tartó vonatra. Miután becsukódott mögöttük az ajtó, az addig oly bánatos, szerelmét csókolgató, s már-már majdnem sirató nő arca azonnal megváltozott; vidám lett, nem is látszott rajta az elválás fájdalma. Mikor a kövér fújtatva elsétált a peronon, s benézett a vonat ablakán, a nő még gyorsan intett egyet bánatosan neki, majd társaival leültek.
A vézna vigyázott a lányokra; kettesével engedte ki őket a mosdóba, de végül utánuk ment; nem volt biztos abban, hogy valamelyik állomáson nem ugranak-e le. Végül úgy döntött, hogy jobb, ha ő is benyomul a húgyszagú vécéfülkébe a két nő mellé…
A vonat tele volt, de úgy tűnt, mások észre sem veszik furcsa – de hát jaj, mennyire egyértelmű…! – utastársainkat. Szívesen fent maradtam volna a vonaton egészen a Santa Lucia pályaudvarig. Sőt, tulajdonképpen érdekes volna tudni, mennyire lesznek kelendőek a lányok olaszba’.

Tudjátok furcsa, hogy a nők “vénségükre” hülyülnek meg. Sokáig nagyon hasonlók vagyunk, fiúk és lányok… aztán egyszerre csak azon vesszük észre magunkat, hogy a másik miért karcol belénk fájdalmas nyomokat a szóval. Tulajdonképpen egymást karcolgatjuk, sok-sok apró sebet ejtve egymáson. Vagdossuk egymás bőrét, míg vér nem serken belőle – borzalmas, pedig sem a férfiaknak, sem a nőknek nem áll szándékában ilyet tenni. A közös nyelvet megtalálni pedig fájdalmasan nehéz… én még kölyök vagyok, s hiszek abban, hogy igenis van közös nyelv.
A mesében könnyű királylánynak, s királyfinak lenni, az éleben viszont borzasztóan nehéz – mondja ezt egy 24 éves, szárnyait próbálgató sárkány királylány…
Ezt pedig olvassátok el, mert nem tudom így simogatni a szavakat, viszont ezen szavak sora tökéletesen passzol ide:

(tovább…)

Robog velem a vonat, a fejemben kattognak a kerekek. (Bekattantam. Hah!) Az emberi kapcsolatokon gondolkozom… hmm, azért ez így túl nagy falat lenne – egyszerűen csak a szerelmi viszonyokon méláztam el. Viszonyok, iszonyok. Mennyire hasonló ez a két szó, s milyen jól kifejezik a kapcsolatban töltött idő múlását. Azt gondoltam, hogy szeretem, ha múlik az idő. Vagy inkább zajlik. Azt hiszem, már nem kedvelem ezt a megállíthatatlan, megváltoztathatatlan tulajdonságát. Ha valamit elhibázunk a múltban, azt később talán ki sem javíthatjuk már (vagy csak szörnyen nehezen) – ekkor kopog be a kétségbeesés.

(tovább…)

Csináltam egy ilyet, majd csak hasznát veszem valahol. Amúgy kb. 5 kattintás Ps-ben (tudom, látszik is… ).

Egyébként most valami kilencvenes évek elejéről származó zene üvölt a fülembe és próbálok gondolkodni, meg nyomatni a határidős dolgaimat. Kár, hogy megint insomniás vagyok, egész éjjel álmatlanul, zember jobb vállát szétfetrengve.

Nagy ritkán körülnézek iwiw-en. Pontosabban, ha valami konkrét dolgot – mondjuk mailcímet – keresek, akkor arra járok, mert sajnos a legtöbb ismerősöm még nem jött át facebook-ra. No, de a lényeg. Régi iskolatársaim közül sokaknak (évfolyamtársaknak, 2-3 évvel fiatalabbaknak) már van gyerekük. Számomra mondjuk egy kicsit furcsa ez, bár lehet, hogy csak én nem gondolkodom még 22 évesen azon, hogy szülnöm kellene. Végignézegettem ezeknek a csajoknak az adatlapjait, és íme az eredmény: egyiküknél sincsen olyan, hogy házas, vagy hogy kapcsolatban, vagy hogy igen, ezen a képen az apuka van a picivel. Hmmm…

Feljegyzés magamnak: Csak akkor szeretnék gyereket, ha lesz neki igazi, gondoskodó apukája is. Én úgysem tudom, hogy milyen ez, jó volna, ha legalább a csemetéim megtapasztalhatnák.