wildgica.hu

Régóta sejtettem, hogy mi lehet a Google mögött – s ez a sejtésem most be is igazolódott. Pillants be te is a keresőóriás életébe az Inside your search segítségével! Megyek, és megnézem jól »

Megkérdezték tőlem levélben, hogy mit szeretnék csinálni, illetve mitől érzem jól magam. Annyira kimerítőre sikeredett a válaszom, hogy gondoltam megosztom veletek is, hátha lesz, aki a sorok mögé lát – esetleg épp a saját arcát pillantja meg.

Jól érzem magam attól, ha:

• látom, hogy a környezetemben élők boldogok
• ha sok, kellemes ember vesz körül
• ha saját akaratomból magányos lehetek
• ha tehetek valami jót – például megetethetek egy kóbor állatot
• ha állhatok egy mezőn és érezhetem, hogy a mindenségben milyen végtelenül apró vagyok
• ha hangosan sírhatok, mint egy kisgyerek – legyen az öröm, vagy éppen bánat miatt
• ha olyan, akit szeretek, a bőröm alá bújik, s édes teherként egész nap magammal cipelhetem¹
• ha valami újat tanulhatok
• ha egy jót beszélgethetek
• ha mások önmagukról mesélnek nekem
• ha annyi dolgom van, hogy szinte lehetetlen időt szakítanom mindenre
• ha hullámzik a hangulatom
• ha a betege lehetek egy-egy mélyebb(?) gondolatomnak
• ha bármit kimondhatok, ami eszembe jut, méghozzá úgy, hogy nem kell gondolkodom a megfogalmazáson

Szeretnék:

• hosszú sétákat tenni, miközben elbeszélgetek egy olyan emberrel, aki nagyon közel áll a szívemhez… illetve benne van
• hatalmas, kék bálnákat látni
• kapni egy igazi, cserepes amarilliszt, mert – bár kölyökkorom óta a kedvenc virágom – még sosem kaptam²
• családot, minimum három gyerekkel
• anyát és apát – sok, nálam idősebb emberben is gyakran őket keresem
• független lenni a pénztől – egyszerűen nem akarom, hogy létezzen, hiszen annyira nevetségesen felesleges
• sírni, mikor ezeket a sorokat írom – furcsamód szeretek sírni, gyakori, hogy pozitív dolog miatt teszem
• megtanulni hegedülni és zongorázni, vagy legalább zongorabillentyűvé válni³
• egy hatalmas szőlőskertet, hogy elkészíthessem a magam borát, s megajándékozhassam vele a barátaimat⁴
• a fülhallgató apró résein beszivárogni, miközben Beethovent hallgatok
• tangózni egy ezüsthajú, csodálatos férfival
• úgy élni, hogy ne ismerjem az időt, s a napokat
• szeretettel, s a lehető legtökéletesebben elvégezni minden feladatomat
• kabátzsebben megtalált, sokszor mosott, régi levél lenni – sok kellemes emléket rejtve

Ezekre a kérdésekre a lehetséges válaszok száma végtelen. Azt hiszem, ebben hasonlítunk mi, emberek az Univerzumra.

Reggel 8 órakor, a lifttel mit sem törődve, tűsarkú cipőiben szalad le az emeletről egy munkába igyekvő nő¹. Ahogy kanyarodik a lépcső, a korlátba kapaszkodva fordul vele, a lendülettől lebben a szoknyája és hosszú, barna haja. Minden nap nagyon siet, mert – bár időben szokott ébredni – a reggeli kávézást mindig hosszabbra nyújtja a kelleténél.

Délelőtt 10 órakor, a felettünk lakó nyugdíjas néni kisétál az erkélyére, majd kannájával megöntözi a miénket – lassan már kételkedem abban, hogy élő virágok is vannak nála, mert a délelőtti “záport” figyelve, nekik nem sok juthat így. A néni egyébként egyedül él, egyetlen lánya pedig rendszeresen jár hozzá, ekkor többnyire almakompótot majszolnak.

Délután 1 órakor a fenti fenti ismét kisétál az erkélyére, seprűvel a kezében, amivel próbálja elkergetni a néha arra tévedő galambokat. A múltkor figyeltem az egyik madarat – ahogy visszanézett rám, mintha cinkosságot láttam volna a szemében, s ismét átrepült a néni erkélyre.

3 órakor az ismerős tűsarkak, ekkor már sokkal lassabb kopogással, a lépcsőkön felfelé tartanak. A nő valójában nem mer beszállni a liftbe, persze mindenkinek azt mondja, hogy inkább szívesebben mozog – ezt nyilvánvalóan csak a férfiak hiszik el neki, mert egyébként köztudott, hogy az ilyen cipőket csupa négy lábujjú nőknek tervezik, így akiknek öt jutott, azoknak nem kényelmesek az efféle lábbelik².

4 órakor hazaér a negyvenes évei végén járó, zongorista férfi. Hosszú, barna ballonkabátja és fakószürke, bozontos haja van. A lakásba lépve alighogy ledobja a kabátját, már le is ül kedvenc hangszere elé és egy órácskát muzsikál – az én legnagyobb örömömre. Gondolkozom, hogy mikor csúsztassak be az ajtaja alatt egy hozzá címzett szerelmes vallomást.

***

6 órakor kattan a zár, hazaér hozzám zember. A kulcs csörgésekor felpattanok, és már az ajtóban állok várva, hogy végre belépjen. Csaholva körbeugrálom, összenyálazom az arcát, majd csendesen megvacsorázunk.
Soha, egyik szomszédunkat sem láttam még – a dolgok hallható része viszont valós.

Azért az milyen már, ha az ember csinál egy oldalt, ahová tematikusan gyűjti a linkeket, de nem nézi meg, hogy a hivatkozott weboldalon milyen tartalom van?
A kattide.hu egyik aloldala a harisnya kulcsszavú webhelyeket – vagyis inkább azokból néhányat – gyűjti össze. Az, hogy a blogomon van harisnya kategória is, csak egy dolog. Ténylegesen sosem írtam harisnyákról szóló bejegyzést. (Most mondhatjuk persze azt, hogy miért adok egyértelmű kategórianeveket – rengeteg blognál olyan elnevezések vannak, amelyeket nem kell feltétlenül szó szerint venni…) Persze az említett oldalon semmi elérhetőség nincs¹, hogy írhassak, szedjenek már le onnan, hogy ne kapjak ilyen leveleket a blogom Kapcsolat oldaláról:

Tisztelt Cím!

Kérem tájékoztassanak arról, hogy Önök forgalmaznak-e unisex
harisnyanadrágot. Amennyiben nem, úgy kérem a tanácsukat, hogy hol kereshetek, hol tudnék vásárolni.
A férjemet szeretném meglepni vele, ebben a hideg időben. 170 cm
magas, 70 kg. Ilyen adatokhoz, S vagy M-es méretüt ajánlanak. Azt
szeretném, hogy ugyanolyan szépen álljon rajt, mint ahogy rajtunk.
Én 20, illetve 30 Den vastagságura gondoltam.

Válaszukat előre is köszönöm

Egyelőre még megtalálható vagyok itt: harisnya – Kattide.hu »

Nem szoktam kirakatokat nézegetni, főleg olyat nem, ami mellett nap mint nap többször is elsétálok, de ma este valami olyasmi tűnt fel, ami mellett nem bírtam röhögés nélkül elmenni. Sajnos csak mobil volt nálam, ezért lett a kép ilyen ratyi (ami egyébként kattintásra nagyobb lesz). Hát íme: