wildgica.hu

Ahogy tavaly is elfelejtettem, úgy idén sem jutott eszembe november 2-án a blogom születésnapja. Immáron ötödik éve koptatom a billentyűzetet, így cseperedett nagycsoportossá a webnaplóm – tán’ lassan a tartalom minősége is eléri ezt a szintet… Hogy fejlődök-e, vagy épp visszafejlődök, azt most nem tudnám megmondani, majd a 10. születésnapján visszanézem, hogy jó irányba haladtam-e. Igen, szeretnék még legalább ennyi időt blogolni – wildgica blog volt, van és lesz (nagy szavak ezek egy kisembertől ). Boldog születésnapot!

[Kép forrása: whisk-kid]

Régebben kaptam egy képet Árpitól, aki megörökítette, hogy mutat az előző helyén lakó blogom az iPodján:

Az imént pedig Csutka lepett meg egy hasonlóan remek fotóval [cc]:

Köszönöm emberek, nagyon jól esik, hogy gondoltatok rám!

Online játszótér szempontjából most értem haza. Évek óta szerettem volna egy saját domaint saját tárhellyel, végre teljesült ez a vágyam. Mondjuk a klogot sem szeretném ott hagyni, valamilyen szinten oda is tartoznék, csak épp – így a költözésemmel – felszabadítanék a szerveren egy kis helyet. Igazából az lenne a legjobb, ha a henrietta klog domain át lenne irányítva ide – nem tudom még, hogy ez megvalósítható-e, Dani válaszára várok.
Azt hiszem, hiányozni fog a kérdés, amit 2004 novembere óta olyan sokan feltettek nekem – “Miért pont henrietta?”¹ Azért talán kibírom enélkül valahogy…
A költözésemmel nem teljes adatbázist hoztam magammal, hanem csak egy mezei blogexportot nyomtam – a lényeg átkerült, a henriettás sablonomat pedig imádom, csak valami komolyabb, letisztultabb megjelenésre vágytam már.
Remélem, hogy az olvasóim ide is követnek majd – hiszen nem költöztem messzire. Egyelőre még nem kürtöltem szét mindenfelé, hogy már itt lakom – hamarosan annak is eljön az ideje, akik meg az átlagnál jobban figyelik az online ténykedéseimet, azok már biztosan tudják, hogy itt keressenek.

A tavalyihoz hasonlóan ismét megtartom a CSS Naked Day-t. Persze ez readerből úgysem látszik, szóval csak az “csodálhatja meg” a blogomat stíluslap nélkül, aki ide is látogat.

Hát igen, ebben az évben is eljött a másik nevem napja… pontosabban csak a blogomé, de sokan engem is henriettaként (igen, így kis betűvel) ismernek. Mindig jókat mosolygok azon, amikor felköszöntenek március 16-án is… Sajnálom, hogy ezt a postot nem reggel írtam meg, mert így kénytelen voltam néhány jókívánságot törölni egy korábbi bejegyzésemből – nem szeretem, ha offolják a postokat. Szóval hibás vagyok abban, hogy nem ezzel kezdtem a napomat – ebből okulva jövőre igyekszem másként intézni a dolgot.
Köszönöm mindenkinek, aki ma gondolt rám, aki ma kommentelt, aki ma valamilyen formában boldog névnapot kívánt nekem és/vagy a blogomnak. Bocsika még egyszer azért, hogy töröltem néhány kommentet, nem felejtem ám el, hogy kik írtak nekem…
És akkor így zárásként hadd kívánjak én is boldog Henrietta napot mindenkinek, aki ezt a szép nevet viseli – és igen, a blogomnak is.