Ennyi idő alatt befejeztem a középiskolát, elvégeztem a fősulit, lett nyelvvizsgám, elszinglisedtem, kaptam munkát, megőszültem, számüzettem vidékebbre, s a blogom még mindig kitart. Igaz, a régi lendülethez képest eléggé visszafogottan tolom már a kontentot, de ahogy mentek az évek egyre inkább úgy éreztem, hogy az életemnek sokkal nagyobb részét nem szeretném megosztani idegenekkel, mint amit igen. (Akik meg szeretnének informálódni hogylétem felől, azok úgy is kaphatnak infót más csatornákon.)
Akármerre lakott is a blogom – freeblogon, majd klogon, s végül saját helyen -, mindig énblog volt. Időnként hasznát is veszem, mert így nem kell megjegyeznem mindenféle dátumot, elég, ha visszakeresem itt. (Ez mondjuk pár évvel ezelőtti postoknál működőképes inkább, mikor még gyakrabban írogattam.) Amiért még hasznos (volt), hogy sokszor könnyítettem a lelkemen azzal, hogy kiírhattam magamból az érzéseimet, gondolataimat (ma már ezt többnyire privátban teszem – ha teszem).
Boldog szülinapot, blog! :)
bözöge
Volt nekem is egy íróasztalfiók-blogom, soha nem látta rajtam kívül senki, nem is fogja. Épp átalakul íróasztal-postafiókká (1 bejegyzés = 1 levélpiszkozat). Az is csak az ÉN, az ÉN. Hiába jöttem rá sokszor már, hogy ez elefántcsonttorony-építés, és hogy csak azt erősíti – akár “jó”, akár “rossz”, ami van (amilyen tulajdonságai, rög- és téveszméi az ÉNnek vannak), ment tovább. Mindig voltak és lesznek ilyen emberek. (és akkor mi van? – nem tudom. Semmi.)
marlen
lemaradtam a köszöntésről, de nagyon boldog blogszülinapot kívánok, Gica! :)
wildgica
oh, utólagosan is köszönöm szépen :)