Kördiagram

Szabaddá válni mocskos nehéz. Asszem’ az emberek többségének hosszú az út odáig, míg rájön, hogy valójában sosem másoktól függ igazán, hanem a másoktól való függést saját maga okozza magának, magában. Tehát valójában önmagától függ. Jó, hát bizonyos szinten a magunktól való függés elkerülhetetlen és kell is, hogy legyen. A baj akkor van, mikor más emberektől és tárgyaktól függünk. Vágyaktól függeni valamennyire kell, máskülönben nem érjük el a céljainkat, nincs mit megvalósítani. De figyeldoda, függünk a társadalomtól is. Mondjuk oké, ne rúgj már bokán senkit az utcán, csak mert lazán tolod. Viszont hol a határa annak, hogy mi határozzuk meg önmagunkat? Kérek egy kördiagramot és akkor legyen odapakolva rá, hogy ennyi százalékban a társadalom határoz meg, annyiban meg te, magad. Önmagad.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

2 hozzászólás

    • 2012. szeptember 12. szerda at 9:40
    kogutowicz

    Döntéseimet saját korábbi, engem meghatározó tapasztalataim alapján (belső körülmények) vagy külső hatások lehetőségei és szabadság-korlátai alapján hozzuk. Ezek figyelembe nem vétele kisebb – vagy karasztrofális – következménnyel járhat. Szaladgálás a szakadék szélén. Sok mindenben lehetek szabad, de van, ami káromra lehet.
    Szabadság: szabadon szerethetem társaimat. Ugyan bármit megtehetek, de szabadságom korlátlanságát leteszem szeretetem jeleként társam, társaim kezébe, ajándékként. Betegágyban fekszel; én szabadon bulizhatnék, de melletted maradok. Szeretet: szabadságom önkéntes korlátozása társamért. Ha nem tudok így szeretni, nem vagyok magam ura.

    • 2012. szeptember 14. péntek at 10:38
    Hoppa

    A szabadság emberek által kreált fogalom. Ami azért jelenhetett meg véleményem szerint, mert sajnos képtelenek vagyunk rendesen kezelni a szabadságot. Egyszerűen korlátokra van szükségünk. Ha nem lennének korlátaink és valamilyen szinten a szabadságunk nem lenne korlátozva, akkor szerintem rosszabbak lennénk, mint a vadak. Még nekik is meg vannak a maguk korlátaik, (de ebbe nem megyek bele, mert messze visz!)
    A szabadságérzés nagyon jó, minden embernek szüksége van rá. Egy-egy kisebb szabály átszegése néha felemelő érzést tud nyújtani és igen az ember arra gondol ilyenkor: “igen még élek”.
    A legelső gondolatoddal teljes mértékben egyetértek, mi okozzuk saját magunknak a függéseinket, hogy miért? Mert úgy gondoljuk így könnyebb, biztonságosabb, van kit okolni a hibáinkért, van hova fordulni a bajainkért. Az emberek szeretnek függeni emberektől, tárgyaktól, mert így könnyebb élniük.
    A társadalom jelenléte ebben a folyamatban szintén megkérdőjelezhetetlen számomra, sőt talán ez a legsúlyosabb. A tömegkultúra teljesen beszippantotta az egyéniséget, gyártósori emberek vagyunk. De a jelenlegi társadalomnak erre van “szüksége” ezt igényli.
    És hogy a kérdést megválaszoljam én sem tudok elszakadni a társadalmi normáktól úgy gondolom egy 60-70%-ban meghatároznak ezek a kreált szabályok és 30-40%-ban tudom saját magam irányítani, meghatározni.
    És egy fontos gondolat a végére. Attól, hogy ezeket a normákat magamévá teszem, de nem azért, mert mindenki így csinálja, hanem azért, mert értem miről van szó és ez számomra jó akkor a szabadságom nem korlátozódik, csak amennyire én akarom.
    Pusszantás

Vélemény, hozzászólás?

© 2004-2020 ~ wildgica.hu