Fiú, pasi, férfi

Egyik barátnémnak megígértem, hogy kifejtem egy kicsit bővebben egy korábbi bejegyzésemben lábjegyzetként emlegetett “férfi besorolást”.
Nos, szerintem három kimenetele lehet egy hímnemű humanoid életforma (közismertebb nevén férfi) fejlettségének: fiú, pasi, férfi. Azt előrebocsátom, hogy ezek nem kasztok, lehetséges az átjárás minden irányba. Illetve fontos megjegyeznem még azt is, hogy ez az én véleményem, az én meglátásom, tehát nem kinyilatkoztatás, hogy ez aztán mindenképpen így van. Mindenki azt gondol a témáról, amit akar, természetesen kommentben nyugodtan meg lehet osztani más nézőpontokat is. Nézzük, mit is jelent számomra ez a három típus.

Fiú

Gyerek még… ami tizenhuszon valahány éves korig tulajdonképpen természetes és teljesen normális állapot.

A probléma azzal van, amikor bár lenne módja elszakadni anyuci szoknyája mellől, ő mégsem teszi azt, kényelmi szempontok miatt. A tipikus anyuci pici fia, aki a nőben is az anyját keresi.

Ezzel a típussal sokáig nem lehet bírni, mert olyan, mintha a szülei lennénk. Persze vannak olyan nők, akik szívesen gondoskodnak a fiúról, de fura, ha egy nem érett személyiséggel éljük le az életünket, s őt tekintjük társnak – mert tulajdonképpen a fiú az nem is lehet igazi társ. A fiú az szó szerint fiú, hiába nemzőképes és negyvenéves és veszi el a nőt feleségül, meg egyebek. A fiúnak mindig az anyukája lesz az, akire leginkább hallgat, akinek útmutatásaira feltétlenül szüksége van.
Általában az ilyen fiút nevelő anyák azok, akik a legnehezebben tudják elviselni fiúk választottját, tökmindegy milyen a csemetéjük által kiválasztott nő.

Pasi

Fiúként kezdi, ahogy az ellenkező nem minden tagja, azonban valahol, valamikor “félrenevelődik”.

A pasi szent meggyőződése, hogy minden élethelyzetben erősnek kell lennie, sosem szabad sírnia, meg semmiféle érzését sem kimutatnia. Ez nagyon káros, mérgezi a kapcsolatokat. Nem csak a pár-, de a “szimpla” emberi kapcsolatokat is. Nehéz velük megértetni, hogy ez így nincsen rendjén, mert a dolgokat szükséges megbeszélni, mert hát néma gyereknek az anyja sem látja a fától az erdőt, ahogy azt a mondás is tartja, ugye.

Rengeteg munka, mire sikerül ráébreszteni, hogy sokkal jobban fogja érezni magát, és lényegesen kevesebb konfliktusa lesz másokkal, ha kimutatja az érzéseit.

Mondjuk ez sok nőnek sem könnyű, de a férfiakba sokszor a szüleik tudatosan ezt nevelik bele. Hiszen hányszor elmondják a fiúnak gyerekkorában, hogy sírni csak a lányok szoktak… Ez és az ehhez hasonló gondolatok pedig generációkon át “öröklődnek”.

Férfi

Képes kimutatni az érzéseit, ugyanolyan természetes módon tud sírni a párja karjaiban, mint ahogy egy nő is teszi. Ez nem a gyengeség, hanem a férfiasság egyik jele.

Szívesen megosztja problémáit a barátaival, társával. Fontos számára, hogy a problémáknak megtalálja a megnyugtató megoldását is – ehhez nem szégyell segítséget kérni másoktól. Mindemellett önállóan képes döntseket hozni, nem fél a felelősségvállalástól, s előre gondol a lehetséges következményekre is.

Nem esik kétségbe, illetve nem sértődik meg akkor, ha esetleg kritizálják, sőt igyekszik hasznára fordítani az építő jellegű megjegyzéseket. Ha esetleg zavarná ennek kapcsán valami, akkor lásd feljebb, őszintén el tudja mondani a problémáját.

Nem különösebben foglalkoztatja, hogy pl. munkatársa, barátja, ügyfele, üzlettársa férfi-e vagy nő, mindenkivel ugyanolyan természetességgel bánik.

A férfiakat csak a pasik tartják langyinak meg cikinek, mert milyen már, hogy bőg a marhája, mint valami csaj… A férfiak meg? Hmm… nos, nem is vesznek tudomást igazán a pasik létezéséről. (Már csak azért sem, mert a férfiak esetében gyakori, hogy leginkább nő barátaik vannak.)

***

A legjellemzőbb természetesen az, hogy valakit nem tudunk igazán egyik helyre sem sorolni, mert vegyesen megvan benne ez is, az is, de azért szerintem mindenki közelít valamelyik felé. Azt gondolom, hogy a cél – jó esetben – a férfivá érés kell, hogy legyen.

Mindhárom típusról rengeteget lehetne írni, mert azért ennél sokkal árnyaltabb a helyzet, én csak egy kis ízelítőt kívántam adni a gondolataimból. Mondjuk aki beloccsant az arcába egy kávét velem valahol, annak örömmel fejtegetem tovább, ha igényli. (Meg ugye mindjárt adná is magát a következő téma: lány, csaj, nő… ;)) Függöny.

[Képek forrása: FreeDigitalPhotos]

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

6 hozzászólás

    • 2012. március 27. kedd at 2:34
    leventebandi

    oszinten szolva jo dolog ha ennyire jo kategorizalast lat az ember magarol meg ha leveti az elfogultsagat onmaga irant , foleg ilyen fiatalon, ami legalabb mutatja hogy az irany jo barmennyire probal az elet elteriteni…
    ilyen szempontbol elfogultan koszi a posztot. mondjuk ahogy en latom egy ferfi szamara ilyesmi reszletezese nelkul is serto a pasi szo, en speciel ruhallem.

    • 2012. március 27. kedd at 9:19
    tusortamas

    Tudom, hogy a 3as tagolás menő, de hol marad a “bácsi”?

    • 2012. március 27. kedd at 10:52
    wildgica

    A bácsi elnevezés az kort jelöl, de ebből a megközelítésből az életkor lényegtelen. :)

    • 2012. március 27. kedd at 15:19
    EmceeMike

    Szerintem nagyon jól összefoglaltad gicám, egyet kell, hogy értsek veled. :)) És gondolom nem nagy egoizmus, ha az egyikbe beleképzelem magam :P (igen, fiú vagyok :(((( :D )

    • 2012. március 27. kedd at 20:52
    _alesi_

    Úgy alapvetően egyet tudok érteni, de ami a “Már csak azért sem, mert a férfiak esetében gyakori, hogy leginkább nő barátaik vannak.” részt illeti, van némi fenntartásom.
    Először is kanyarodjunk el az emberiséggel egyidős kérdésig, miszerint “Van-e őszinte barátság férfi és nő között?”. Szerintem van, de ez egy elég ingoványos terület, mert rengeteg önámítás és hazugság szegélyezi.
    Van amikor az egyik és van amikor mindkét fél hazudik önmaga és a másik előtt és úgy vettem észre, hogy minél intelligensebb valaki mind érzelmi, mind értelmi szempontból, annál ügyesebb és hihetőbb az a hazugság.
    Másrészt valahol olvastam egy pszichológus véleményét ezzel kapcsolatban, aki nagyon találóan azt felelte a fenti kérdésre: “Persze, hogy van. A kérdés csak az, hogy meddig.” Ez a meddig, jól jellemzi, hogy mennyire ingatag felépítmény az ellenkező nemek barátsága, ami idővel könnyen megbillenhet.
    A legvalószínűbb szerintem, hogy két olyan ember között jön létre egy ilyen barátság, akik kiegyensúlyozott és stabil párkapcsolatban élnek, mely teljesen kiiktatja az érzelmi és szexuális vonzódást.

    De harminc évemmel hova okoskodok én? :)

    • 2012. március 28. szerda at 22:36
    solardesigner

    Igen, a folytatást nagyon várom!
    Alesi jól tette, hogy felvetette ezt a férfi-nő barátság kérdést, bár a megválaszolásához először ajánlom figyelmébe Dean Hamer, illetve a magyarok közül Simon Lehel kutatásait. Ugyanakkor jelezném, hogy Freud óta dúl a vad vita ilyen kérdésekről, és nálam sokkal okosabb (jó, elég könnyű ilyennek lenni…) tudósok jól összevesztek, mert nem tudtak dűlőre jutni – tehát valóban ingoványos talajra tévedtél, wildgica.
    Szerintem egyébként nincs tartós őszinte barátság férfi és nő között. Előbb-utóbb kijön a nemi jelleg, és átalakul a kapcsolat: vagy szétesik, vagy szex lesz belőle.
    A férfiak besorolása érdekes, és ha hangsúlyozottan veszem figyelembe azt a mondatrészt, hogy “azért ennél sokkal árnyaltabb a helyzet”, akkor akár rá is lehetne bólintani, hogy lehet így is felfogni. Mivel azonban hímsoviniszta vagyok, csak annyit mondok:
    Mi sokkal bonyolultabb egyéniségek vagyunk, kedves wildgica, semhogy egy nő valaha is tökéletesen kiismerhetne minket.
    :D :D :D

Vélemény, hozzászólás?

© 2004-2020 ~ wildgica.hu