Van az a pont, mikor az ember már nem csak szimplán élvezi az egyedül élést, hanem dagonyázik benne. Nálam ez mostanában jött el, s az a helyzet, hogy le nem cserélném semmire. Persze lehet járni férfiakkal meg nőkkel meg földönkívüliekkel, no de összeköltözni? Na nem, köszönöm… :D

Egyetlen dolog van, ami jelenleg bosszantó, s az egyedül éléshez kapcsolódik. Miért van az, hogy a férfiak azt gondolják, hogy egy nő, aki egyedül él, s akinek nem látnak az oldalán nap mint nap egy fazont, az automatikusan levadászandó, hiszen hát védtelen, és – ó, borzalom! – szörnyen magányos is? Oké, természetesen nem szeretnék általánosítani, mert nem minden férfi gondolkodik így – szerencsére. Illetve: a férfi nem gondolkodik így egyáltalán. A pasik szokása ez inkább.1

Engem rendszeresen betalálnak az ilyenek, mert sajnos nem értik és nem érzik, hogy az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Az egyedüllét jó dolog, mindenkinek szüksége van rá (kinek hosszabb, kinek rövidebb ideig). A magány meg az, amibe akkor kerülünk, ha elhagyjuk magunkat, s vélt sebeinket nyalogatva sajnálkozunk összekuporodva, hogy rettenetes nekünk. Nem, nem az. Aki nem tudja magát lefoglalni egyedül is, azzal szerintem problémák vannak. Lehet pajtásokkal találkozni, kollégákkal elmenni kávézni, leülni és kockulni (ha épp ahhoz van az embernek kedve / arra van lehetősége), stb.

No, talán ezen a ponton kellene ezt a postot abbahagynom. Életem legcsajosabb bejegyzése lett ez, azt hiszem. Rendszert mondjuk nem csinálok belőle, de ezt most nagyon jó volt kiírnom magamból (egyébként minden nap írok naplót, nem is rövidet – csak épp nem teszem fel a netre).
Összefoglalva azt kell mondanom, hogy – bár vannak itt-ott problémáim a jelenlegi életem bizonyos részeivel, de – összességében boldog vagyok. Bár talán nem is boldogságnak nevezném, inkább az elégedett a megfelelő szó… és talán a békés is. Végül pedig szeretném a lányoknak, csajoknak és nőknek üzenni, hogy ne féljetek egyedül lenni, mert akkor is egész emberek vagytok, ha nincs társatok. Ha csak úgy tudtok teljes ember lenni, ha van mellettetek valaki, akkor sokkal jobb, ha nincs senkitek. Magunkat érdemes előbb helyretenni, s utána kapcsolatba kezdeni, mert akkor rengeteg konfliktustól megkíméljük magunkat és a másikat is – szerintem.
Önvizsgálat, önismeret, önmegvalósítás. Aki bekommenteli, hogy önkielégítés, azt kimoderálom, mint a szél. Puszi.

  1. Nem akarok mélyen belemenni most – meg talán régebben említettem is -, de én 3 kategóriát különböztetek meg. Van a fiú, akiből lehet később pasi vagy férfi. Aztán van a pasi, aki sajnos elszúrta valahol, s hiába néz ki alfahímnek, meg mondjuk hiába tenyészcsődör, akkor sem lesz a Nők álma (a nagybetűs nőké biztosan nem). Ezen kívül pedig vannak a férfiak… azaz a Férfiak (ha már nőciben is nagybetűztem, ugye). Nomost kifejteném, hogy milyen egy igazi férfi, de azt gondolom, hogy az megérne egy külön postot – Csernusnál egy egész könyvet is.
  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

20 hozzászólás

    • 2012. március 21. szerda at 6:13
    tapir

    Mintha én írtam volna, mármint nem a csajos részt hanem a konklúziót :) Annyival egészíteném ki, hogy ez a nagy társkeresés is arról szól, hogy a másiktól várjuk, hogy kiegészítsen majd minket, és akkor mennyire is jó lesz nekünk. Aztán lesz egy olyan feled aki tőled teljesen független, de te egésznek tekinted magatokat, a másiktól teszed függővé a boldogságodat. Persze a másik meg tőled várja ugyanaezt, szóval ez elég instabil rendszer lesz így :)

    Szerintem a legnagyobb önkielégítés az, ha megadod magadnak azt, ami neked a legjobb, azaz hogy ne függj senkitől.

    • 2012. március 21. szerda at 6:31
    Dtp

    +1

    • 2012. március 21. szerda at 7:43
    wildgica

    Hát Tapcsi eszembe is jutottál, miközben ezt a postot írtam. Anno mennyit mondtad nekem ezeket a dolgokat… csak hát nem voltam még készen arra, hogy be is tudjam fogadni igazán. Mostanra azonban sikerült, igaz magamtól is fel kellett fedeznem mindezt. :)

    • 2012. március 21. szerda at 8:14
    HiPPoNaX

    Azt hiszem, valami komolyan nem stimmel velem, ha pont a legcsajosabb bejegyzeseddel tudok melysegesen egyeterteni ;]

    • 2012. március 21. szerda at 11:25
    szivacs

    Szívemből szóltál DráGica!

    • 2012. március 21. szerda at 13:17
    wildgica

    Tekintettel arra, hogy nőci vagy, annyira nem meglepő Hipponax. :P Igaz, kocka vagy, de hát az nem mentség. ;)

    • 2012. március 21. szerda at 13:19
    wildgica

    Örülök, Szivacsom. :*

    • 2012. március 21. szerda at 17:12
    zogmund

    Szerintem nem tudod egyedül megtalálni önmagad, ehhez mindenképp kell(enek) valaki(k). Olyan ez mint a tükör. Ha nem lenne, nem látnád, hogy hogy nézel ki. Persze tükör nélkül is felöltözhetsz, csakhát…
    Nem feltétlen kell, hogy a párod legyen a tükröd, lehet egy jó barát is.

    Ugyanakkor az megint rossz, ha sok tükör van. Akkor sem fogod megtalálni önmagad.

    De nagyrészt egyetértek azzal amit mondasz, ügyes írás ez is :-)

    • 2012. március 21. szerda at 19:18
    wildgica

    Egyetértek abban amit írtál, mert szerintem ez egy másik dolog. Természetesen szükségünk van “tükörre”, de ilyen szerepben inkább ismerőseink, barátaink jobbak, mintsem a társunk, párunk (ki ahogy hívja). Szóval igen, a visszacsatolás mindig hasznos, attól is épülünk, fejlődünk. :)

    • 2012. március 21. szerda at 22:25
    Bélabá

    Ebben is, mint minden másban, az egyensúlyra kell törekedni. Egyiket sem lehet végtelen ideig csinálni. Kapcsolatban vagy, az jó. De utána jön a lejtő, ami persze kell is, hogy meglegyen az egyensúly. De a lejtő sem tart örökké (semmi nem tart örökké) utána megint kell, hogy kapcsolatban legyél.
    Abban egyetértünk, hogy ahhoz, hogy kapcsolatban tudj élni először egyedül, vagy mondjuk inkább úgy: magaddal, kell hogy élj. És miután már az egyedüllét nem okoz gondot, akkor utána lehet nyitni megint. Persze arra azért jó figyelni, hogy az egyedüllét ne csapjon át megkeseredett fekete magányba. Mert akkor ott nincs egyensúly, nincs élet, nincs semmi.

    • 2012. március 21. szerda at 23:37
    wildgica

    Jól mondod, és kábé én is ezt próbáltam feljebb leírni. :)

    • 2012. március 22. csütörtök at 1:22
    EmceeMike

    Ejj, látom tolvajtól nem lehet lopni, pedig amikor olvastam, rögtön az jutott eszembe, amit kimoderálnál :D

    A három Önnel meg egyetértek, és szerintem ugyanúgy igaz lehet ránk is. :)

    • 2012. március 22. csütörtök at 6:39
    wildgica

    lolz, nem csalódtam Emszi :D
    Igen, szerintem is nemtől független az a rész mindenképp. :)

    • 2012. március 25. vasárnap at 21:23
    solardesigner

    Szia!
    Egy férfiként (hogy nagybetűs vagy icipici, az tökmind1, nem érzem magam sem alfának, sem deltának, egyszerűen én is szeretek élni, és férfinek születtem) szállnék vitába veled.
    Megvallom őszintén, szerintem már az ötödik mondatnál abba kellett volna hagynod. Kár azért a hatodikért… Hogy miért? Mert most be tudok kérdezni: ezt mire alapozod? Ismered az összes férfit? Netán baromi nagy statisztikus céget vezetsz, és épp megkérdeztétek a világ összes férfiját?
    Vagy…
    Esetleg, netán, talán: általánosítasz? Érdekes lenne, ha így lenne, hiszen ezzel Ti, Nők szoktatok minket, férfiakat vádolni. Ha rákeresek a googleban, nem képes megjeleníteni az összes találatot, annyi fórumon vádolják a Nők a férfiakat azzal, hogy általánosítanak. “Pedig a szőke nő nem buta…, Pedig a nők nem az Audira buknak, hanem a belső értékekre…” – soroljam??? Kevés a hely, kimoderálnál… :DDD
    De a legnagyobb gond mégsem az általánosítással van. Azt akár még egye fene, az ember elnézi, egy nőtől… :DDD (Ezt nem hagyhattam ki, bocsi.)
    A legnagyobb probléma, kedves Wildgica, azzal van, hogy az egész írásod egy paradoxont vet fel:
    – Ha tényleg boldog és békés most az életed, és nincs semmi hiányod…
    – Akkor mi a frászért kötöttél most bele ezen írás keretében a férfiakba?
    Miért nem hagyod, hogy vadásszanak a nőkre (magányosakra és nem magányosakra)? Amúgy kíváncsi lennék a véleményedre: szerinted a nők mit tudnának kezdeni azzal, ha a férfiak leállnának, és nem “vadásznának” rájuk? Ha az udvarban a tyúkok kergetnék a kakast… Tudod, hogy ti, Nők vagytok többen? Magyarán űzött vadként nem kell megküzdened vetélytársakkal – de ha Te lennél a vadász, melletted még két Nő kurjongatná a “hallalit” ugyanazon férfira vadászva… Voltál már ilyen helyzetben? Amikor a szerelmedet kiszemelte magának egy másik Nő?
    Egyébként megkérdeztél Nőtársaidat is? Már arról, hogy szerintük mi a jobb vadászati verzió. Kíváncsi lennék az eredményre!
    Szerintem örülj neki, amíg a férfiak vadásznak a nőkre. Addig tudtok (legalábbis azt hiszitek) válogatni, és beülni az átfúrt kipufogójú bömösbe, a kigyúrt és kopasz srác mellé, aki néhány hónapig a királyfitok, aztán rádöbbentek, hogy nem voltatok más, mint a puccos bömös anyósülésén egy mutatós üléshuzat. És utána írogattok mindenfélét, hogy milyen jó egyedül lenni, aztán megint jön egy bömös, megint néhány hónapig királylánynak hirdetitek magatokat, meg hogy “Ő” az igazi – és a kör forog tovább.
    A képed alapján sokan fognak vadászni rád is – szerintem baromi szomorú lennél, ha azt vennéd észre, hogy elfogytak a vadászok, és vagy puskát ragadsz, vagy életed végéig tart majd az egyedüllét. Azt kívánom, hogy se egyedül, se üléshuzat ne legyél tartósan.

    • 2012. március 25. vasárnap at 21:42
    wildgica

    A bejegyzés következő fél mondatát ajánlom figyelmedbe: “Oké, természetesen nem szeretnék általánosítani”. Egyébként a postomban senkit sem vádoltam semmivel, csupán észrevételeimet, tapasztalataimat osztottam meg – ha értőolvasol, akkor ez hamar kiderül. :)
    Vadásszanak csak a férfiak töknyugodtan felőlem bárkire, rám köszönöm nem kell. Szerintem ebbe belekötni tökre felesleges, mert nekem ez a jó, s nyilván azt, hogy mi a jó nekem, én tudom a legjobban. (Bár, ami azt illeti, több nőtől is hallottam, hogy mennyire idegesíti, amikor így vadásznak rá. Nyilván NEM mindenkitől – mielőtt még bárki beírná, hogy általánosítok, ugye.)

    És ha már általánosítás, idézet a kommentedből: “Addig tudtok (legalábbis azt hiszitek) válogatni, és beülni az átfúrt kipufogójú bömösbe, a kigyúrt és kopasz srác mellé, aki néhány hónapig a királyfitok, aztán rádöbbentek, hogy nem voltatok más, mint a puccos bömös anyósülésén egy mutatós üléshuzat.” … ;)

    • 2012. március 25. vasárnap at 22:01
    Nemtelen

    A bömös dolog nem általánosítás? Nyilván az excsajod egy ilyenért hagyott ott barátom, s most próbálod neki és magadnak is bebizonyítani, hogy 1: te ettől még nagyonmenő, sérthetetlen vagy 2: mivel csak üléshuzat, úgyis visszajön. De abba gondolj bele, hogy vannak nők, akik szeretnek maguk dönteni, s van agyuk is, míg vannak olyan életképtelen pasik is, akik képtelenek csajozni. Na, s az ilyenek miatt mondom én azt, hogy nincsenek ebben íratlan szabályok. Ha Gica így jól érzi magát, akkor el kell neki hinni, hogy így van, s azt is, hogy zavarja, mikor szánalmasan vagy agresszíven, de semmiképpen sem elvárt módon próbálják befűzni. A közeledéssel a csajoknak sosem az a bajuk, hogy van, hanem az, hogy nem jótól, nem jól, netán nem jókor érkezik. S férfitársak jelentős hányada nem szokta elfogadni a nemet, ezt több oldalról is hallottam már, mindkét nemtől.
    Egyébként vonzó tud lenni egy céltudatos nő, meg egy gebe BKVzó pasi is, mindnek van célközönsége, különben már kihaltak volna az evolúció folyamán.

    • 2012. március 26. hétfő at 21:17
    solardesigner

    Hehe:))) Bírom ezeket a magasröptű intelligens válaszokat. Nyilván így is van. Vagy nem, de Te ezt úgyis jobban tudod nálam. Úgyhogy rólad ennyit, felesleges lenne tovább ragoznom.

    Wildgica ellenben tök értelmesen érvelt, és szépen kilőtte a fogható mondatokat.
    Egyrészt igazad van, elkövettem azt a bűnt, hogy szándékosan figyelmen kívül hagytam a “mentesítő” mondatot. De! Ezt azért tettem, mert úgy gondolom, aki azt mondja, hogy “Nem akarok bűnt elkövetni” – az attól még nem lesz ártatlan, ha elköveti azt a bűnt. Szerintem ebben egyet fogsz velem érteni.
    Másrészt igazad van, én sem vagyok kivétel, és bizony a bömösös hasonlat általánosítás volt. Sorry. Mentségemre szolgáljon, hogy naponta látom a BLG-s lányokat verdákra vadászni, s bizony “sok a céda, de kevés a példa”. Ezt az a szemüveges idős plébános mondta anno, aki a felsőtemplomban Fliszár atya elődje volt.

    • 2012. március 26. hétfő at 21:51
    wildgica

    Egyetértek abban, hogy a tagadás nem mentesít, azonban nem érzem, hogy bármi olyat írtam volna, ami miatt a “mentesítő” mondat szándékosan figyelmen kvül hagyható lenne. No, de talán nem is érdemes ebből többet kihozni, ki ezt, ki azt érzi, nem feltétlenül kell mindig egyetértenünk másokkal, illetve mások szemléletén változtatni. :) Meg számomra kezd komikussá válni a helyzet, mert olyan, mintha valami védőbeszédet kellene mondanom, pedig hát nyilván nincs szükség ilyenre.

    Nocsak, tehát kanizsai srác vagy. :) Hmm, nem sok BLG-s lányt ismerek, talán ha kettőt (ők meg totál normálisak, szerencsére). Mondjuk a könyvtárból pont rá lehet látni az iskolára, bár talán nem érdemes túl sokat nézegetnem őket, a végén még azt hiszik pedofil vagyok. :P

    • 2012. március 28. szerda at 22:16
    solardesigner

    Target identified :D

    Maximálisan egyetértek, a védőbeszéd feleslegességét illetően. A blog kezd nagyon tetszeni, most megyek és elolvasom a férfi besorolós, legújabb vádiratod :D

    • 2012. március 28. szerda at 22:35
    wildgica

    örülök, ha tetszik a népnek a kontent :)

Vélemény, hozzászólás?

© 2004-2020 ~ wildgica.hu