Málnaízűen

Sokadszorra is töröltem a begépelt sorokat. Nem tartottam kellően tartalmasnak őket. Mostanra rájöttem, hogy miért: mert gondolkoztam rajtuk. Inkább ideömlesztek egy levegővel mindent. Szavakat, képeket, sóhajokat, meg minden nyálat, ami kikívánkozik, mert másképp megfogalmazhatatlan, hiszen egyszerűen csak felemelő és földbe döngölő és sírni tudna tőle az ember és kacagna boldogan és érezné az illatát amikor a hajába túr és a szemek villanása, a mindent-értek-fénye ami látszik bennük és a mosolyok. A kimondott és kimondatlan szavak, amelyek nem is szavak, hanem érzések és ott ülnek olyan finom málnaízűen az ember nyelve hegyén és csak ízlelgeti sokáig, mielőtt kimondaná. Csók. Kéz, kezek. És megfeszülnek a hátizmok és hátravetett fejjel némán sóhajtunk és érezzük, hogy végtelen és örök és szétszaggat és sosem lesz már semmi sem a régi és nincs boldogság önmagunk nélkül. Kényszerzubbony.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

3 hozzászólás

    • 2012. február 15. szerda at 18:59
    Rege Ata

    Néha meg az a baj, hogy nem kellően unalmas ;-D

    • 2012. február 22. szerda at 9:49
    paphnutius

    Tetszik, ahogy írsz!

    • 2012. február 22. szerda at 23:07
    wildgica

    köszönöm :)

Vélemény, hozzászólás?

Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.