Hideg-meleg – ne piszkálj, mert nem pc
Mióta megvan, a gépemmel kapcsolatban kaptam hideget, meleget. Nem mintha bármelyiket is kértem volna, de azért csak jött innen-onnan. Persze előre megmondták az almás pajtikák, hogy erre számítsak – nem számítottam. 
Mindenesetre senkire semmiért sem haragudtam meg vagy ilyesmi, csak időnként fura megjegyzéseket tettek, aztán úgy éreztem, hogy ideje tisztáznunk a helyzetet. Nos, lássunk hozzá…
- Tisztában vagyok azzal, hogy vannak ugyanilyen, vagy ennél jobb teljesítményű gépek ennél sokkal olcsóbban.
- Régóta ismert számomra a Hackintosh, mint lehetséges megoldás ahhoz, hogy OS X-et használjunk “bármilyen” gépen.
- Oké, hogy ez egy mac, de annyira azért nem vagyok csillámf*szláma, hogy nyilvánvaló marhaságokat is bekajáljak a “vassal” kapcsolatban.
Nem csak pusztán a gépnek örülök, meg nem csak annak, hogy ez egy mac, hanem ami talán ennél sokkal fontosabb, hogy képes voltam összegyűjteni ennyi pénzt. Megvenni önerőből azt, amire nagyon vágytam már régóta. Gyűjthettem volna felhúzható katicára, grafittömbre, esetleg aranyrögre, mert ha ezek a tök értelmetlen dolgok tennének boldoggá, akkor nem állok ellen és nem veszek a felhúzható katica helyett felhúzható éticsigát.
Nem szeretem, amikor akarva-akaratlan elrontják a kedvemet… mert én igenis örülök, hogy sikerült megvenni a gépet, csinálhat bárki bármit.
Akinek nem inge, arról letépem.
Egy második generációs iPod Touch-al kezdtem az almás létet, de az igazi áttörést nálam az jelentette, mikor iPhone-om lett. Az iPhone használatakor már éreztem, hogy egyszer de jó lenne, ha a napi szinten használt számítógépem egy mac lenne, mert ha egy apple telefon ennyire jó tud lenni, akkor jaj, milyen számítógépeket gyárthatnak… persze aztán el is hessegettem a gondolatot, mondván, hogy úgysem lesz pénzem ilyesmire sosem, s így a dolog hamar feledésbe merült, tulajdonképpen évekig nem is került elő a téma.