Olaszba

Volt vagy 250 kiló, kövér zsírcseppek gyöngyöztek a homlokán meg a kopaszra borotvált tarkóján. Fekete pólója és rövidnadrágja vészesen feszült hatalmas hasán és vastag combjain. Fújt egyet, majd mogorva képpel megigazította csónaklánc-vastag ékszerét a nyakában.
A feltűnően alul öltözött lány ölelgette, simogatta, csókolgatta – nem akart felszállni a vonatra. Gondolta, a főnök végül mégis meggondolja magát, s vele maradhat. Eközben a másik két nő, meg egy vézna férfi unott képpel nézegettek körbe.
Az indulás előtti utolsó pillanatig csókolgatta a férfit, majd a három nő, s a vézna férfi felszálltak az Olaszországba tartó vonatra. Miután becsukódott mögöttük az ajtó, az addig oly bánatos, szerelmét csókolgató, s már-már majdnem sirató nő arca azonnal megváltozott; vidám lett, nem is látszott rajta az elválás fájdalma. Mikor a kövér fújtatva elsétált a peronon, s benézett a vonat ablakán, a nő még gyorsan intett egyet bánatosan neki, majd társaival leültek.
A vézna vigyázott a lányokra; kettesével engedte ki őket a mosdóba, de végül utánuk ment; nem volt biztos abban, hogy valamelyik állomáson nem ugranak-e le. Végül úgy döntött, hogy jobb, ha ő is benyomul a húgyszagú vécéfülkébe a két nő mellé…
A vonat tele volt, de úgy tűnt, mások észre sem veszik furcsa – de hát jaj, mennyire egyértelmű…! – utastársainkat. Szívesen fent maradtam volna a vonaton egészen a Santa Lucia pályaudvarig. Sőt, tulajdonképpen érdekes volna tudni, mennyire lesznek kelendőek a lányok olaszba’.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

Vélemény, hozzászólás?

© 2004-2020 ~ wildgica.hu