Kirakózással

Vélt érzelmek sablonossága. Tulajdonképpen ezzel a rövid mondattal tudnám leginkább leírni az elmúlt időszakot. Az, hogy adott pillanatban azt gondoljuk, valós amit érzünk, még nem probléma. Gond akkor van, mikor ezeket elkezdjük megélni, hiszen – ki előbb, ki később – rá fogunk jönni, hogy hamisság volt. Persze azt hiszem, mindenki a saját kárán tanul. Ha tanul. Ahogy eddig észrevettem, sokunknál baromi lassú ez a tanulási folyamat. Minden ilyen apró sérülésből jön valami új, valami plusz, amiből építkezünk, s amiből aztán később összeáll egy – jó esetben – majdnem kész kép. (Teljes képet sosem kapunk.) Sablon az van, tulajdonképpen rá is húzható minden ilyen vélt érzelmekből fakadó mintára – aztán ez passzol is sok részleténél.
Életünk nagy részét ilyen furcsa kirakózással töltjük. Meg kitakarózással, de az meg egy másik bejegyzést érdemel.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

1 hozzászólás

    • 2011. április 9. szombat at 11:31
    siva

    Drága!

    Ajánlok egy könyvet a címe: Száz év magány, mely az én értelmezésem szerint az élet egy körforgás, amiben valahogy mindig minden megismétlődik csak az életben más nevek helyek szerepelnek.
    Hogy mit kezdesz velük csak rajtad áll:) És kellenek a sérülések mert ettől leszel bölcsebb és ebből építkezel.
    Napsugaras szép napot:)

Vélemény, hozzászólás?

© 2004-2020 ~ wildgica.hu