wildgica.hu

Az imént kellemes meglepetésben volt részem. Olvastam már korábban, hogy a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár (Jász-Nagykun-Szolnok megye) Valentin-naphoz kapcsolódó programmal várja az olvasókat, de csak most jutottam el addig, hogy ellátogassak a weboldalukra is. Na, és akkor jött a meglepi: a programhoz kapcsolódó logó. Van egy pólóm, amin ugyanez a logó szerepel (szombathelyi révén azt hiszem ez nem túl gyakori dolog) – körülbelül egy évvel ezelőtt cseréltem el az egyik barátnőmmel. Akkor el is felejtettem megkérdezni, hogy mihez kapcsolódik ez a póló. Most kiderült.

Klisé, ugyanakkor jólesne: egy szép, zöld mezőn mezítláb, széttárt karokkal felnézni az égre, s csak pörögni és pörögni, míg el nem esek a szédüléstől. Néha szükségem van arra, hogy megszédüljek, hogy kipörögjem magamból azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket másképp nem is lehetne feldolgozni. Olykor szükséges a saját tengelyünk körül pörögni, hiszen a mindennapokban úgyis csak mások körül keringünk.

Januárban siratófalat csináltam a blogomból, talán ez az oka annak, hogy februárban miért nem volt még kedvem erre járni. Igazából semmi sem lett jobb azóta (elképzelhető, hogy egy sőt…-öt is ide kellene szúrnom). Persze vannak az életemben nagyon jó dolgok is, csak most azokból van kevesebb. Az a kevéske meg olyan, amit nem osztanék meg nyilvánosan… sőt, talán senkivel sem osztanék meg, legyen bármilyen személyes beszélgetésről is szó. Befordultam, s annak ellenére, hogy sok helyre írok sok mindent, szinte semmit sem osztok meg magamról/magamból igazán. Ha meg mégis, akkor ritkán és keveset. Elcsendesedtem (még ha a felületes szemlélők ezt nem is látják).