wildgica.hu

Épp a polcok alól porszívózta ki a port, mikor valami nagyobb tárgyat szippantott fel a masina; ezt a csőben ide-oda csapódással adta a férfi tudtára. Kikapcsolta hát a porszívót, s kíváncsian szedte ki belőle a porzsákot. A földre terített néhány lapot a Vas Népe egy régi számából, letette rá a zsákot, amit aztán kíváncsian bontogatni kezdett. Kis kutatás után rátalált a porban arra, amit már rég nem is keresett, fogalma sem volt róla, hogy egykor a polc alá gurult: kezében tartotta megkopott, felporszívózott karóráját. Elmosolyodott, majd hanyagul a szemétbe hajította. Átfutott az agyán, hogy nem is érti, miért kapott ilyen haszontalan szerkezetet akkor régen… Régen, amikor még tudott nevetni azon, hogy valaki egy mutatók nélküli órát ajándékoz neki.
Kellenek olyan pillanatok¹ is, amikor nem törődünk azok múlásával; csak felhúzzuk csuklónkon a pulóvert, rápillantunk a mutatók nélküli óránkra, majd elégedetten dőlünk hátra – van még időnk.

A szemben ülő öreg, táskája csatjával babrált. Valami olcsó, balatoni lőre maradékát vette elő csomagjából, s nagyot húzott belőle. Elégedetten cuppantott, majd táskájába süllyesztette az italt. Már vagy egy órája utaztunk egy kupéban, de még mindig nem vette le barna posztókalapját. Kipirult az italtól, s fátyolos tekintettel bámult ki a vonat ablakán.
(tovább…)

November 13-án az Amerikai Könyvtáros Egyesület szervezésében rendezték meg a National Gaming Day-t, amelyből több mint 1800 könyvtár vette ki a részét az USA-ban, és néhány azon kívül is. Nemzetközi Super Smash Bros. Brawl versenyt rendeztek, de lehetőség volt más videojátékok, illetve néhány hagyományos táblás társasjáték kipróbálására is. Így az ALA nevéhez fűződik a legnagyobb, nemzetközi, egy időben játszott videojáték verseny, amit valaha rendeztek. A játékok az év többi napján sem porosodnak a polcon – amellett, hogy kölcsönözhetők, a használók a könyvtárban lévő játékkonzolokon is tudják nyomatni őket. [Bővebben angolul itt: City Journal]

Évek óta arra vágyom¹, hogy a magyar könyvtárak is végre kezdjék el gyűjteni és szolgáltatni a videojátékokat. Természetesen fontos lenne, hogy a könyvtáros ismerje az állományt, de sokat segítene az Egységes Európai Játékbesorolási Rendszer, így nem lenne gond azzal, hogy melyik játékot milyen korú könyvtárhasználónak adhatunk ki.
Ha folyóiratok mellékleteként kapott számítógépes játékok, meg persze mindenféle audiovizuális dokumentum gyűjthető és kölcsönözhető, akkor bőven itt lenne az ideje, hogy a videojátékokkal is megvalósuljon ez – külföldön is simán nyomatják², mert felismerték a bennük rejlő értékeket, lehetőségeket. Például, hogy az oktatásban is megállják a helyüket, és sok-sok új használót vonzanak a könyvtárakba (egy teljesen új réteget is).
Persze mindehhez szükséges beszerezni a megfelelő konzolokat is, no de anno a mikrofilm olvasót is csak meg kellett venni… Nincs pénz, rendben, akkor egyelőre csak a Nintendo-t vegyük, aztán majd kezdjük el gyűjteni a PlayStation, Xbox… stb. játékokat is. Na, erre kellene valami pályázat. Mikor lesz…?
Videojátékokat jól ismerő könyvtáros már van (wildgica kiabálva integet). Örömmel tolnám az Aleph-be, TextLib-be³, tök mindegy mibe a játékokat, csak tartana már egy azaz 1 darab könyvtár ott, hogy ezt meg lehessen tenni.

Szeretnék eljutni arra a szintre, hogy ne legyen semmim a Nintendo konzoljaimon meg a gépeimen kívül. Ágy sem kell, csak néhány ruha, meg egy matrac amin elalhatok. Nem szeretnék már magamnak venni dolgokat, csak ami igazán szükséges. Nem hiszek abban, hogy a tárgyak boldoggá tudnak tenni – ellenben a növények nagyon. (Ma kaptam egy amarilliszt, ez már a második ilyen virágom. Nincs ennél a fajtánál szebb, mióta élek a kedvencem.) Nem tudom, hogy miért vágyom már olyan régóta arra, hogy ne legyen sok holmim, de egyszerűen akkor érzem jól magam, ha nem birtoklok annyi mindent. Szeretek mobil lenni, ha egy-két táskába össze tudom pakolni mindenem, majd menni bármerre, otthon lenni bárhol (mindenhol!). Nem is tudom, hogy valaha le tudok-e majd ragadni egy városban – egyelőre nem szeretnék, az biztos. Mondjuk néhány évig bárhol elvagyok, azt hiszem, de egyelőre fogalmam sincs, hol fogok megállapodni (ha most tippelnem kellene, akkor azt mondanám, Budapesten).
Mióta Kanizsán lakom a kollégiumban, azóta még inkább jól érzem magam a kevés holmimmal. Szándékosan nem is hozok otthonról semmit már, alig van valami cuccom, igazán kellemes érzés. (Szinte nem is látszik, hogy él itt valaki.) Nem a tárgyaktól érzem otthonomnak a helyet, ahol éppen élek. Tulajdonképpen nem is tudom, mitől érzek valamit annak, ezen el kell még gondolkoznom. Azt sem tudom, hogy mások mitől érzik az otthont otthonnak (főleg ha mondjuk egyedül élnek, mint én).

4 éve adták át a Savaria Egyetemi Központ Könyvtárának új épületét. November 15-én ezt meg is ünneplik, mindenféle jó programmal, egybekötve a könyvtár szakosok szaknapjával. Várnak minden jelenlegi és volt könyvtár szakos hallgatót, szóval ott a helyünk, kedves volt csoptársak!