wildgica.hu

Manfreed kérésére írok az itteni internethasználatról. Más is nyugodtan “rendelhet” tőlem bejegyzést, szívesen írok a könyvtárról; de ha valaki mailban szeretne tájékozódni, akkor se fogja vissza magát és írjon bátran.
Csak beiratkozottak vehetik igénybe a szolgáltatást. 17 gép van, ami ilyen célra használható. (Azt gondoltam, hogy ez kevés, de tulajdonképpen nem az – és ez most Manfreed pajtimnak szól, hogy ne hasonlítgasd a NymE-SEK Könyvtárához, hiszen egy egyetemi város egyetemi könyvtárában nyilvánvalóan több gép szükséges, mert ott írják sokan a referátumaikat, stb. Itt meg ez persze nem lenne jellemző, a BDK-ban sincs sok gép.) Heti 5 órát lehet netezni / olvasó.
Az olvasójegy azonosítójának beolvasása után – ellenőrizni kell, hogy nincs-e tartozás, érvényes-e az olvasójegy, majd – ki lehet választani, hogy mennyit szeretne netezni – ez 15 perces bontásokban van, egy szuszra összesen 2 órát lehet nyomatni. A gépek zárolva vannak, így az netezési idő megadása után fel kell oldani őket (összesen egy kattintás, szóval jó ez).
A tanköteles gyerekek csak 13:00 óra után jöhetnek. Szóval skacok, ha lógni akartok, akkor csak olvasni jöhettek hozzánk.
Persze jó fejek ám itt, ha pl. valaki be szeretne jönni megnézni, hogy mikor mennek a vonatok vagy ilyesmi, akkor egyszeri alkalommal beiratkozás nélkül is leülhet a gép elé 10-15 percre.
Nos, röviden ennyi, várom a további kérdéseket, tapasztalatokat.

A PST-hez¹ szokott szervezetem minden erejével küzd a CET² ellen. Ezt úgy adta tudtomra, hogy miután hazaértem megpróbáltam blogbejegyzést írni, de kábé az entert sem találtam; ezért átültem az ágy szélére, s minden előzetes figyelmeztetés nélkül eldőltem, mint fél malac az ólban. Felvettem hát a harcot és csakazértsem aludtam el, de azért 15 percig meg sem mozdultam. Mondjuk ettől csak rosszabb lett a helyzet, no de mindegy, ez ezzel jár, mindjárt úgyis éjszaka lesz; akkor szunyálhatok. Kérdezték is már néhányan, hogy nem unatkozom-e, amikor munka után hazajövök a kollégiumba. Hát, láthatjátok: nem…

No, de elég belőlem, vannak sokkal érdekesebb témák is, mondjuk mindjárt itt van a Halisba való beiratkozás. Körül fogok nézni, hogy a nagyobb, városi könyvtárakban mennyibe kerül 1 évre (365 napra) beiratkozni a könyvtárba – elég valószínűnek tartom, hogy nálunk a legolcsóbb: mindössze 700 Ft. Még csak be sem kell jönni emiatt a könyvtárba, be lehet iratkozni távolról is. Ki kell tölteni ehhez egy olvasói törzslapot, majd eljuttatni postán vagy elküldeni mailban. Az összeget átutalhatjuk, vagy ahogy a weboldalon is szerepel: “vagy megbeszélhetünk más fizetési módot, amennyiben ez nem megfelelő”. Naponta(!!!) 1-2 ember él a távoli beiratkozás lehetőségével.³

Mára ennyit, lesz még mit írnom persze, csak inkább megpróbálom kisebb adagokban, mert mostanában nagyon hosszú bejegyzéseket toltam.

Reggel akkor keltem fel, amikor lefeküdni szoktam; tehát 6 órakor. Kicsit molyoltam még a gép előtt, beásítottam plurkre és twitterre, majd 7 órakor elindultam a könyvtárba. Kb. 25 perc alatt megtettem az utat, szóval holnap már később kelek (6.30) és később indulok (7.20).

Odaérve aztán elvégezték a szükséges adminisztrációt, aminek része volt az is, hogy el kellett ugranom a bankba. Az OTP-ben az ügyintéző hölggyel magánnyugdíjpénztár szerződést, illetve barátságot kötöttünk. Mondta is, hogy bármi van, nyugodtan menjek be, keressem meg, nem kell mindenféle sorszámmal vacakolnom. (Mennyivel jobb kedvesnek lennünk egymással, mint mikor az ember unott képpel odalöki a másik elé a papírokat. Ez kevesebb energiát igényel, mint a pofavágás, érdemes kipróbálni. Akinek nem inge, természetesen ne gombolkozzon.)

(tovább…)

Éééés igen, ezt a bejegyzést már Nagykanizsáról, a kollégiumból írom. A legfelső (6.) emeleten lakom, senki más nincs rajtam kívül ezen a szinten. Elég gyenge a wifi jel, de szerintem azért el fogok boldogulni vele (alsóbb szinteken állítólag frankóbb) – ha meg esetleg nem akarna a későbbiekben működni, akkor újítok egy mobilnetet, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesz rá szükség. (Mondjuk a KIT kiküldésénél azért majd bennem lesz a para, de asszem’ arra is tudok megoldást, szóval jó lesz ez.)
Mutatom, hogy micsoda remek helyre kerültem. Egy embernek ez mondjuk bálterem is lehetne. Két ágyas a szobám, van benne vizesblokk, szekrények, polcok, íróasztalok – szóval semmiben sem szenvedek hiányt.
Egyetlen aggasztó dolog, hogy a takarító frászt fog kapni tőlem, mert annyira élére állítok mindent, hogy ez szinte mindenkit nagyon zavarni szokott. Alapvetően nem is látszik, hogy lakik itt valaki, csak néhány apróbb, elöl hagyott, ugyanakkor szögmérővel eligazított használati tárgyon. Mondjuk a képek most pont nem igazolják ezt, mert épp vacsorához és pancsoláshoz készülődtem, de azért csak nézzük:

(tovább…)

Amitől már hetek óta be vagyok sózva, oda meg vissza vagyok, azt most elárulom így publik – bár önmagában a bejegyzésem címe is eléggé beszédes. Szóval az a nagy hír, hogy három hónapig a Halis István Városi Könyvtárban fogok dolgozni Nagykanizsán. Talán emlékeztek rá, hogy nyáron másfél hetet töltöttem ott, bár tény, hogy utána igencsak elhanyagoltam a blogolást. (Volt egy elég vacak időszakom… Régebben az egyik jó barátom sírásó volt, s miután váltott, akkor mondta, hogy már kint van a gödörből. Nos, velem is valami ilyesmi a helyzet.)
Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy a Halisban dolgozhatok mostantól – ha valaki esetleg nem tudná, ez az ország legjobb könyvtára. Aki nem hiszi, az jöjjön el, nézze meg, majd iratkozzon be hozzánk. Tökre nagy szeretettel várok minden régi és új havert, barátot, cimbit és pajtit. Na, még oda sem értem, de máris a sajátomnak érzem a helyet; mondjuk ez totál jellemző rám (persze mindig az a saját, ahol épp dolgozom, vagy a legtöbb időt töltöm, de gondolom ez természetes).
Középiskolás korom óta nem laktam kollégiumban, most ismét ott szunyálhatok; furcsa lesz, de ezt is nagyon várom már (olcsóbb, mint egy albérlet, meg hasznos is lehet, mert majd letámadhatom a diákokat a folyosón, hogy járjanak a könyvtárba). Szegény tapirt sajnálom csak, aki kanizsai, és nem tudom, hogyan viseli majd, hogy egy városban tartózkodunk ennyi ideig…
Ha minden jól megy – hát nagyon remélem, hogy igen… -, akkor holnap indulok. Most viszont ideje nekiállnom pakolni, aztán csinálni a KIT-et, mert nem akarok kapkodni már holnap, szimplán csak hátradőlni a vonatban és nézegetni az elsuhanó fákat. Jó is, hogy végre indulhatok, mert már kezdtem unni a nekem énekelgetett “Megy a Gica, megy a Gica Kanizsára…” dalocskát. Következő alkalommal már Kanizsáról jelentkezem, sziasztok.

Firkálmányomon a könyvtár egyik ablaka látható.