Erősen le vagyok maradva a blogírással. Téma van bőven, csak igazán időm meg erőm nincs mostanában, hogy írjak. Heti 2×3 órát angolra járok, munka után – éjjel meg úgy ájulok be az ágyba. Egyébként nem bánom, hogy ez a helyzet, szeretem, ha maximálisan ki vannak töltve a napjaim (ha napokig nem csinálnék semmit, akkor hamar előjönne a jajminekvagyok-semmihasznom érzés). No, persze összegyűjtöm ám az erőmet, aztán nekiállok, mert – számomra legalábbis – fontos leírnom a munkahelyi élményeimet, tapasztalataimat.
Jelenleg egyébként lázam van, meg a szokásos ínhüvely-gyulladásom sem kímél túlzottan. Ami viszont mindezt háttérbe szorítja: nagyon szeretek a Halisban dolgozni. Tudom, nem vagyok ezzel trendi, mert az emberek általában nem szeretik a munkahelyüket / munkájukat. Hát, én igen, mert mindig olyan feladatokat kapok, amiket szívesen csinálok. Ma is húztam a számat, mikor el kellett indulnom angolra, mert munkaidőmön kívül is szívesen maradtam volna, hogy folytassam a munkát – mert ez szerintem nem is munka, hanem hobbi. Pontosabban nekem – többek között – ez a hobbim is. Állati szerencsés vagyok, ugyanakkor kicsit szégyellem magam, hogy ilyen nyálas bejegyzést voltam képes az arcotokba tolni. Gáz vagyok. Vállalom.
Miklós
nem vagy gáz. vállald is!
Levente
Bőven nem ciki (akkor se gáz ha a Mount Everest méretű elfogultságomat polcra rakom :) ) sőt inkább irigylésre méltó szerintem.
Kóczy
Én is azt mondom, hogy ez nem ciki, csak talán manapság nem olyan gyakori az, hogy valaki olyan munkát talált, amit szeret. (Meg még ért is hozzá. :) )
Amúgy a jelenlegi melómat én is szeretem, meg a munkahelyemet is. (Noha nekem a hobbim teljesen más, úgyhogy én munkámat nem érzem hobbinak.)
Az angollal meg hajrá! :)
Evenich Norbert
Bár csak még több ember írná le, hogy szereti a munkáját! Sok még ilyen gázos bejegyzést! ;)