Erősen le vagyok maradva a blogírással. Téma van bőven, csak igazán időm meg erőm nincs mostanában, hogy írjak. Heti 2×3 órát angolra járok, munka után – éjjel meg úgy ájulok be az ágyba. Egyébként nem bánom, hogy ez a helyzet, szeretem, ha maximálisan ki vannak töltve a napjaim (ha napokig nem csinálnék semmit, akkor hamar előjönne a jajminekvagyok-semmihasznom érzés). No, persze összegyűjtöm ám az erőmet, aztán nekiállok, mert – számomra legalábbis – fontos leírnom a munkahelyi élményeimet, tapasztalataimat.

Jelenleg egyébként lázam van, meg a szokásos ínhüvely-gyulladásom sem kímél túlzottan. Ami viszont mindezt háttérbe szorítja: nagyon szeretek a Halisban dolgozni. Tudom, nem vagyok ezzel trendi, mert az emberek általában nem szeretik a munkahelyüket / munkájukat. Hát, én igen, mert mindig olyan feladatokat kapok, amiket szívesen csinálok. Ma is húztam a számat, mikor el kellett indulnom angolra, mert munkaidőmön kívül is szívesen maradtam volna, hogy folytassam a munkát – mert ez szerintem nem is munka, hanem hobbi. Pontosabban nekem – többek között – ez a hobbim is. Állati szerencsés vagyok, ugyanakkor kicsit szégyellem magam, hogy ilyen nyálas bejegyzést voltam képes az arcotokba tolni. Gáz vagyok. Vállalom.