Csirkecomb
Legtöbben furcsán nézünk a másikra, ha az olyat tesz, ami elvileg nem kellene, hogy messze álljon tőlünk, de valahogy mégis egy feledésbe merült gesztus, kiemelt figyelmesség.
Ma délben Manfreed pajtival grillezett csirkecombot szerettünk volna enni, így hát átmentünk az iskola melletti grillbárba… pontosabban megálltunk előtte, a “kiülős” részen, hogy összeszámoljuk, van-e rá elegendő pénzünk. Diákok révén nem pusztulunk el a jóléttől, így ez a folyamat percekig tartott – végül sikerült éppen annyit összeszedni, hogy bevásárolhassunk belőle. Egyszer csak egy mögöttünk lévő asztaltól megszólított minket egy hölgy. Előre bocsátom, hogy láthatóan jól szituált, teljesen normális ember volt, semmi defekt – éppen emiatt volt furcsa a gesztusa: kedvesen felénk nyújtott 700,- Ft-ot, hogy ő kisegít minket szívesen, nagyon örülne, ha elfogadnánk. Hát… megdöbbentünk a dolgon. Nagy nehezen sikerült lebeszélnem arról, hogy nekünk adja a pénzét és természetesen ezerszer megköszöntük a kedvességét.
Később a csirkecombot rágcsálva elhatároztam, hogy évek múlva, amikor én leszek a napernyők alatt ebédelő középkorú nő, akkor adott helyzetben hasonlóan fogok cselekedni, mint ő. Néhány gesztus rengeteget tud változtatni rajtunk… nekem nem csak a napom lett tőle kiváló, de az emberekbe vetett hitem is erősödött.
