wildgica.hu

Eddig is nagyon szerettem a webkettőt, de most igazán bebizonyította, hogy nem lehet létezni nélküle. Tegnapi bejegyzésemben segítséget kértem, amit belinkeltem Plurk-re is… ott sokan el is kezdték a keresgélést a polcaikon és a torrent oldalakon. Mivel tudták, hogy nagyon fontos számomra, hogy hiánytalanul meglegyen a könyv, ezért Google Reader-ben meg is osztották a bejegyzésemet, hogy minél több emberhez eljusson. Ezt ugyebár egy remek WordPress plugin segítségével lehet nálam nyomon követni, ami a Turulmeme megosztásösszesítő alapján dologzik. Így került a képbe maKACS , akinek megvan a könyv, és volt olyan jó hozzám, hogy lefotózta a hiányzó két oldalt, majd e-mailben elküldte nekem. Ezúton is köszönöm neki, és azoknak is, akik ebben a szép kis láncolatban alkották a szemeket, nagyon profi munkát végezetetek! És most wildgica virtuálisan kezet ráz mindenkivel.

A minap zember meglepett néhány, antikváriumból vásárolt könyvvel. Épp Havas Zsigmond: Az acélember c. könyvet olvasom, már csak néhány oldal és befejezem… apropó, oldal – hiányzik belőle kettő, talán a legizgalmasabbak. Akinek megvan a könyv, az legyen olyan jó hozzám és fotózza le / scannelje be a 109-110. oldalakat és töltse fel valahová, majd linkelje ide kommentben (illetve aki tudja a mailomat az arra is küldheti). Köszönöm. Mondjuk sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy bárkinek meglenne aki ezt a postot olvassa, de azért hátha…

Már harmadik napja diáknapozunk. Igaz én betegen, de azért próbálok ott lenni mindenhol. Itt van mindjárt néhány példa:

Kóczyval söröztünk – ő reménykedve tekint a jövőbe, én eközben rettenetes fejjel riogatom a környező asztaloknál ülőket.

Az elmaradhatatlan (lásd: tavaly) – közös kép kedvenc fotósommal, Atommal. Köszi a klassz képeket!

Prof. dr. Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes, Encsi és jómagam. A kép magáért beszél…

Van pár órám (jelenleg programozáson ülök), de azért az esti sörözést valószínűleg ma sem hagyom ki. Remélem, hogy közben nem rosszabbodik az állapotom és megint egy kellemes napot könyvelhetek majd el barátokkal, sörrel, sörrel, meg egy kicsi sörrel vegyítve.

…ha már a kezelőorvosa akkora nagy orbitális s*ggfej, hogy hónapról-hónapra, december elejétől kezdve felírja az Aerius allergiagyógyszert (úgy, hogy allergiavizsgálatot sem csinált)… Ma éjjel a diáknapi sörözgetés alkalmával a kezembe került a betegtájékoztató, amiket egyébként nem szoktam elolvasni, nehogy beképzeljek magamnak valami tünetet… Akkor most idézem, kiemelve a lényeget:

4. LEHETSÉGES MELLÉKHATÁSOK
Mint minden gyógyszer, így az Aerius is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. Felnőttekben az észlelt mellékhatások a placebo tablettához hasonlóak voltak, azonban fáradtságról, szájszárazságról és fejfájásról gyakrabban számoltak be, mint a placebo tabletta esetében. Serdülőknél a fejfájás volt a leggyakrabban jelentett mellékhatás.
Az Aerius forgalmazása óta nagyon ritkán súlyos allergiás reakciókat (légzési nehézség, zihálás, viszketés, csalánkiütés és duzzanat), valamint bőrkiütést jelentettek. Szívdobogásérzést, gyors szívverést, gyomorfájdalmat, hányingert (émelygést), hányást, gyomorpanaszt, hasmenést, szédülést, álmosságot, álmatlanságot, izomfájdalmat, hallucinációkat, görcsöket, fokozott mozgással járó nyugtalanságot, májgyulladást és rendellenes májfunkciós vizsgálati eredményeket szintén jelentettek nagyon ritkán.
Ha bármely mellékhatás súlyossá válik, vagy ha a betegtájékoztatóban felsorolt mellékhatásokon kívül egyéb tünetet észlel, kérjük, értesítse orvosát vagy gyógyszerészét.

[Forrás: HáziPatika]

Igen, 5 hónapja szedem azért, mert 2008. augusztus óta krónikus urticariam van, ami ugyebár csalánkiütést jelent. Jelenleg majdnem az egész testem egy egybefüggő urtica-paca, éjjel-nappal hangyasav és ecetsav mar belülről… vegyi fegyver vagyok… egyébként pedig nem tudom, hogy ezek után mit gondoljak a bőrgyógyász főorvosról.

Állítólag ami nem öl meg, az erősít… hát, azt hiszem van, ami ezen jócskán át tud lendülni. Egy ideig valóban erősít, aztán már csak rág és kínoz, hogy lássa: melyik az a pont, amikor az ember már kirúgná maga alól a széket… próbálom tartani az egyensúlyomat, meg-megbillen alattam a szék, a nyakamon meg valami furcsa szorítást érzek… nem, azt hiszem nincs az a fájdalom, ami rávinne erre – bár olykor a sötét gondolatok teszik édessé a percet. Gyáva lennék? Inkább élet igenlő (nem hinném, hogy a gyáva szinonimája volna ez). Azzal hízelgek magamnak, hogy sok-sok fontos dolgot kell még véghez vinnem – amit talán más is meg tud csinálni, de biztos jut nekem is a jóból még… csak most nem, de igyekszem kivárni a soromat.