Ezt a bejegyzest a tevemen nezve, Nintendo Wii-rol irom. Bocsi, hogy lusta vagyok ekezeteket keresgelni – igy sokkal hamarabb megvagyok. Jahh, es keresgeltem mar konyvtari katalogusokban is igy – koszonet erte az Opera alapu bongeszonek. Asszem’ egyetlen delutan alatt sikerult a szivembe zarnom a kis konzolomat… most pedig azon torom a fejemet, hogy valami Wii-s rendezvenyt kellene szervezni a konyvtarba…
Ma – zember és én – elmentünk a 17. képregénybörzére (szokásos helyén: Budapest, IV. kerület, Munkásotthon utca 3. szám alatti általános iskolába).
Sok kiadó képviseltette magát, úgy mint a Titkosfiók, Mangafan, Vad Virágok, MangAttack, AnyCase Design, Kingpin, Képes Kiadó, Szó Kiadó és talán még mások is – a nagy forgatagban őket sikerült felfedeznem.
Rengeteg gyűjtő is kijött eladni, cserélni. Akadt, aki kifejezetten a külföldi lapokat árulta – sorozatonként, illetve számonként fóliázva, mások pedig szépen kategorizálva, dobozokból kínálták a portékájukat. Sokan a magyarul megjelent lapokat, köteteket és voltak akik kizárólag mangákat hoztak magukkal.
Részt vettek persze olyan árusok is, akik a rendezvény előtti napokat a padláson tölthették régi Csip-csup csodák, Bobo, Múmin, Hahota, Ludas Matyi és Góliát lapokat keresgélve – örömömre ebből is rengeteg akadt, nosztalgiából tehát nem volt hiány.
Nem gondoltam volna, hogy annyi kedvemre való klasszikus képregényfüzetet, könyvet és mangát találok. Nagyon vastagnak kell lenni ahhoz, hogy az ember mindent megvehessen amit szeretne, így a nadrágszíjunkon húzva egyet, a következőket sikerült újítani:
Ami még külön öröm, hogy a 300,- Ft-os belépő mellé kaptunk egy szakajtónyi (7 szám) Eduárd fapados képregényújságot is – teljesen ingyen.
Képek készültek, az alábbi galériában lehet nézelődni:
Meglepett, ugyanakkor örülök annak, hogy ismét előkerült a könyvtár, mint téma néhány általam látogatott közösségi oldalon. Itt van mindjárt egy rövid részlet:
Egy kalappal a holnapi fordulóhoz az érintetteknek…! 
Hát igen, ebben az évben is eljött a másik nevem napja… pontosabban csak a blogomé, de sokan engem is henriettaként (igen, így kis betűvel) ismernek. Mindig jókat mosolygok azon, amikor felköszöntenek március 16-án is… Sajnálom, hogy ezt a postot nem reggel írtam meg, mert így kénytelen voltam néhány jókívánságot törölni egy korábbi bejegyzésemből – nem szeretem, ha offolják a postokat. Szóval hibás vagyok abban, hogy nem ezzel kezdtem a napomat – ebből okulva jövőre igyekszem másként intézni a dolgot.
Köszönöm mindenkinek, aki ma gondolt rám, aki ma kommentelt, aki ma valamilyen formában boldog névnapot kívánt nekem és/vagy a blogomnak. Bocsika még egyszer azért, hogy töröltem néhány kommentet, nem felejtem ám el, hogy kik írtak nekem…
És akkor így zárásként hadd kívánjak én is boldog Henrietta napot mindenkinek, aki ezt a szép nevet viseli – és igen, a blogomnak is. 
Nemrég a plurkön megkértem néhány külföldön élő ismerősömet, hogy írjanak nekem egy-egy postot a közelükben található könyvtárak valamelyikéről. Célom, hogy képet kaphassunk arról, a magyarok hogyan látják az ottani könyvtárakat – mindezt közérthető, nem szakmai nyelven, hogy ne csak a könyvtáros olvasóim számára legyen érdekes a dolog.
A kérésem Babarumhoz is szólt, ő továbbította feleségének Manócskának, aki írt nekem egy nagyon érdekes postot a koreai Hankuk University of Foreign Studies könyvtáráról. Ezúton is köszönöm neki a bejegyzést! A továbbiakban az ő sorait olvashatjátok.