wildgica.hu

Ma kezdetét veszi a 8. félévi 2 hetes Iskolai könyvtári, felsőoktatási gyakorlatom. Amint a nevéből kiderül, főiskolai vagy egyetemi könyvtárba kell menni, ezért kézenfekvő volt, hogy maradok itthon, a Forrásközpontban. Persze mennék én máshova is (voltam is több helyen), de most nincs nagyon időm más városokba menni – meg hát mégiscsak ez az utolsó gyakorlatom, naná, hogy zárásként illik a kedvencet választani.
Egyébként pedig a 7. féléves gyakorlatommal is van még teendőm, szóval halmozom az élvezeteket. Az iskolai élet legjobb része a sok gyakorlat.

Azért az milyen már, ha az ember csinál egy oldalt, ahová tematikusan gyűjti a linkeket, de nem nézi meg, hogy a hivatkozott weboldalon milyen tartalom van?
A kattide.hu egyik aloldala a harisnya kulcsszavú webhelyeket – vagyis inkább azokból néhányat – gyűjti össze. Az, hogy a blogomon van harisnya kategória is, csak egy dolog. Ténylegesen sosem írtam harisnyákról szóló bejegyzést. (Most mondhatjuk persze azt, hogy miért adok egyértelmű kategórianeveket – rengeteg blognál olyan elnevezések vannak, amelyeket nem kell feltétlenül szó szerint venni…) Persze az említett oldalon semmi elérhetőség nincs¹, hogy írhassak, szedjenek már le onnan, hogy ne kapjak ilyen leveleket a blogom Kapcsolat oldaláról:

Tisztelt Cím!

Kérem tájékoztassanak arról, hogy Önök forgalmaznak-e unisex
harisnyanadrágot. Amennyiben nem, úgy kérem a tanácsukat, hogy hol kereshetek, hol tudnék vásárolni.
A férjemet szeretném meglepni vele, ebben a hideg időben. 170 cm
magas, 70 kg. Ilyen adatokhoz, S vagy M-es méretüt ajánlanak. Azt
szeretném, hogy ugyanolyan szépen álljon rajt, mint ahogy rajtunk.
Én 20, illetve 30 Den vastagságura gondoltam.

Válaszukat előre is köszönöm

Egyelőre még megtalálható vagyok itt: harisnya – Kattide.hu »

Ma bemutattak egy könyvtárosnőnek, akivel miután kezet fogtunk, kicsit jobban megnézett, majd megjegyezte: “Jaaa, a blogos Ági, ugye?” – meglepett és jól esett. Felismertek! Lehet, hogy hülye vagyok, de ez olyan jó érzés, hogy legalább így szombathelyi szinten akadnak már olyan szakmabeliek, akik megismernek engem.

“Azé’ hűccsed má’ le magad hülyegyerek, ez könyvtár!” – hallottam az imént életemben először egy könyvtár szakos hallgató szájából. Akire rászólt, az egy hangoskodó, külsős kissrác volt. Ijesztő… egyre inkább érzem az előző bejegyzésem létjogosultságát… Bár remélem, hogy az illető nem tervezi, hogy jövőre master képzésre megy… mondjuk ezzel kapcsolatban lassan már semmi sem ér meglepetésként.

Könyvtár szakon a master képzésre február 16-ig kell beadni a jelentkezési lapokat. Akadnak a csoportban olyanok, akiknek még nem sikerült dönteniük – menjenek, vagy maradjanak még 4 félévig. A napokban sikerült már fülbe bogarat ültetnem, vitáznom, értetlenkednem is. Kérem, hogy a következőt egyik csoporttársam se vegye magára, egyáltalán nem akarok személyeskedni, csak leírom amit gondolok.

Mindenképpen jelentkezem következő évben a master képzésre (idén még nem, mert számtechre lehetséges, hogy ráhúzok fél évet a matek miatt + kellene egy nyelvvizsga is), mert biztosan tudom, hogy könyvtáros szeretnék lenni. Ha nem rajonganék ezért a hivatásért, ha mások lennének az álmaim, ha tudnám, hogy van, ami sokkal jobban érdekel, akkor biztos, hogy nem vállalnék be még 2 évet csak azért, hogy erről is legyen egy papírom, esetleg azért, hogy legyen még pár évem gondolkodni azon, hogy valójában mihez kezdjek az életemmel. Sőt, pusztán az ingyenessége sem lenne elegendő ahhoz, hogy bevállaljam.
Akinek eddig nem jött be a könyvtár szak, de mégis lenyomott velünk 4 évet, annak nagy valószínűséggel a következő 2 évben sem fog megtetszeni. Aki nem érzi magáról, hogy könyvtárosnak való, az miért kínlódik vele? Milyen lesz az élete könyvtárosként? Hogyan fogja végezni azt a munkát, amit nem is szeret? (Jó, azt most nem részletezem, hogy nehéz munkát találni, mert az egy külön postot is bőven megérne.) Szerintem aki nem szereti a szakmát az nem lesz igazán jó könyvtáros.
Mondjátok, hogy 20 centivel a föld felett lebegek, de én még hiszek abban, hogy meg tudjuk valósítani az álmainkat. Az álmainkat, amiket bizonyos szinten a valósághoz alakítottunk. Tisztában vagyok azzal, hogy sok olyan álom van, amihez pénz, pénz és pénz kell, de kitartó munkával, kreativitással és tenni akarással nagyon sok mindent el lehet érni. Legalábbis eddigi rövidke életem során nekem ez a tapasztalatom.
Kioktatni, meggyőzni senkit sem akarok semmiről, ez is csak egy vélemény a sok közül. Azért annak örülök, ha van, aki elgondolkozik rajta – rosszat senkinek sem akarok.