A poharat kölcsönvettem, s teletöltöttem nektek. A tudatmódosulás küszöbén (meg-megbillenve) pedig kedvenc, kelta pohárköszöntőmmel szoktam koccintani: Élj úgy, ahogy szeretnél, és szeress élni, amíg élsz! – Ezt kívánom nektek az elkövetkezendőkre.
Nagyapám kollégiumvezető (is) volt, egészen kicsi gyerekkoromban a kollégium szolgálati lakásában éltünk. Természetesen az épületekhez egy hatalmas udvar is tartozott, több sportpályával, virágágyak közt kanyargó kis utakkal, zöld padokkal. Citromsárga, huszonnyolcas gumicsizmámban rengeteg sétát tettem az udvaron, s közben mindig találtam valami felfedezni valót. Tulajdonképpen nem is volt szükségem semmiféle játékra, minden megvolt a természetben ahhoz, hogy várat vegyek be a seregemmel, varázsitalt főzzek, vagy kalandozzak a dzsungelben, ismeretlen növény- és állatfajok után kutatva. Egyszer találtam a fűben egy egészen nagy foltot, ahol csak négylevelű lóherék nőttek. Remélem, egyszer visszamehetek megkeresni, s megint szedhetek belőle egy csokorral.
Először szövegként szerettem volna karácsonyfát állítani, sőt értelmes bejegyzésként, de aztán jobbnak láttam, ha képet készítek belőle. Nem túl tartalmas post, de a lényeget felaggattam nektek a fára… 
Bár nem szoktam a kapcsolatomról írni (nem blogtéma, úgy gondolom), most megteszem, merthogy ma van zember születésnapja. Írtam egy viszonylag hosszú bejegyzést az imént, majd publikálás helyett töröltem az egészet, mert úgy érzem, hogy ami kettőnké, az maradjon is az. Egyébként is nehezen beszélek/írok az igazán mély érzéseimről – és talán nem árulok el újdonságot azzal, hogy zember felé igenis nagyon mély érzéseim vannak. Meg aztán valahogy olyan “nyálasnak” érzem a témát, én inkább az a típus vagyok, aki szeretetből pl. meghúzza a másik haját. Szóval most virtuálisan minimum elvettem a homokozólapátodat. Boldog születésnapot, öreg!
Ezzel a címmel van egy folyamatosan bővülő jegyzetem az Evernote-ban. Rengeteg olyan bejegyzéssel vagyok lemaradva, amivel tele van a fejem, s kedves emlékek, de mostanában eléggé besűrűsödtek a dolgaim, így csak most jutottam el addig, hogy írjak is róluk. Legszívesebben mindegyikről egy-egy külön bejegyzést írnék, de azt hiszem az most nem sikerülne (fáradtság és társai miatt). No, akkor haladjunk a múltból errefelé…