wildgica.hu

Régóta sejtettem, hogy mi lehet a Google mögött – s ez a sejtésem most be is igazolódott. Pillants be te is a keresőóriás életébe az Inside your search segítségével! Megyek, és megnézem jól »

Szerettem nagyon az iPod Touch-omat, de mivel a régi kis Nokia 6111-em (majdnem 5 éven át hű “rabszolgám”) az örök vadászmezőkre távozott, úgy gondoltam, hogy itt az ideje egy készülékbe zsúfolnom mindent, amire szükségem van, így tehát vasárnap este óta boldog tulajdonosa vagyok egy második generációs, 8 gigás iPhone-nak. Megláttam a használt mobilos kirakatában – instant szerelembe estem, s menten tettlegességig fajultam, így 5 perccel később már babrálhattam is a szépséggel. Hazahoztam, újrahúztam, már csak teljesen be kell laknom – természetesen ez is folyamatban van már.

Nem gondoltam volna, hogy valaha lemondok a Nokiákról, mert nagyon jónak tartom a finn cég cuccait, viszont abba a “hibába” estem, hogy még az iPoddal megtapasztaltam azt az utánozhatatlan Apple-érzést, így hát nem volt menekvés… Azt hiszem, vannak köztetek sokan, akiknek ezt nem is kell jobban megmagyaráznom.

Ahogy tavaly is elfelejtettem, úgy idén sem jutott eszembe november 2-án a blogom születésnapja. Immáron ötödik éve koptatom a billentyűzetet, így cseperedett nagycsoportossá a webnaplóm – tán’ lassan a tartalom minősége is eléri ezt a szintet… Hogy fejlődök-e, vagy épp visszafejlődök, azt most nem tudnám megmondani, majd a 10. születésnapján visszanézem, hogy jó irányba haladtam-e. Igen, szeretnék még legalább ennyi időt blogolni – wildgica blog volt, van és lesz (nagy szavak ezek egy kisembertől ). Boldog születésnapot!

[Kép forrása: whisk-kid]

Néhány napja olvastam Kelt cikkét a WikiReaderről. Az írás amúgy zsír, de a cucc nagyon nem jön be – mondjuk érdekes lenne azt tudni, hogy milyen célcsoportjai vannak ennek a kütyünek… valószínűsítem, hogy nem az én korosztályom, hiszen a többségünknek olyan eszközök lapulnak a zsebeikben, amelyeken simán elérhetik a Wikipédiát – akár offline is. (Mindjárt itt van példának az iPod touch-om, s azon a mindössze 2 GB-s Encyclopedia. Tudom, hogy furcsa egy lapon emlegetni egy kifejezetten a Wikipédiára specializálódott “célgéppel”, de pont ezzel szeretném érzékeltetni, hogy mennyire rossznak tartom az ilyen egyetlen célra kitalált eszközöket.) Nézzük csak, miért nem buli a WikiReader:

• Célgép – szerintem manapság azt szeretnénk, ha egyetlen eszközön lenne az “irodánk”, nagyon nem szeretem, mikor minden zsebemet kütyük töltik meg.
• Nincsenek képek – persze, tudom én, hogy akkor sokkal nagyobb SD kártya kellene bele, de azért nem volna az rossz, mert elég sok olyan szócikk van, amihez jól jönnek a magyarázó ábrák.
• Monokróm kijelző – az oké, hogy a szöveg simán elvan ilyenen, de csak nekem lesz olyan kilencvenes évek hangulatom tőle…? Hiába kellemes az eszköz külső megjelenése, a kijelző valahogy rontja az összképet. Ha lennének benne képek, akkor nem tudná frankón megjeleníteni.
• Offline – ami egyébként szuper, csak azt sajnálom, hogy olyannyira az, hogy sehogy sem tud csatlakozni a netre. Pedig milyen egyszerű volna onnan frissítgetni, az SD kártya ki-bepakolgatása helyett, meg ha bírná a wifit akkor a Wikipédia webes felületén el lehetne érni a szócikkekhez tartozó képeket (ha menőbb lenne a kijelzője ).
• Nagy – egyszerűen túl széles és vastag ahhoz, hogy zsebre vágjuk (én például kifejezetten utálok táskát hordani, szóval amikor csak tehetem, a zsebembe gyűröm be a fontosabb kacatjaimat).

Persze vannak azért olyan tulajdonságai is, amik mellette szólnak, nézzük mik ezek:

• Ritkán kell tölteni – illetve kicserélni benne a 2 darab AAA-s elemet (kb. 50 óra aktív használatot bír).
• Érintőképernyős – emiatt kevés (darabra három) gomb került csak az eszközre, szóval egyszerű a cucc, akár egy százasszeg.
• Frissítésének lehetőségei – aki szeret ezzel babrálni, az maga megteheti, vagy SD kártyán megküldik neki (utóbbi megoldás 29 dollárba kerül). Persze feltételezzük, hogy aki maga frissíti, annak van otthon SD kártya olvasója – azért azt csomagolhatnának a kütyühöz, bár nyilván az az érdekük, hogy nekik kelljen pénzért küldeniük a frissítéseket. (Szóval ez a pont félig kerülhetne a negatívumok közé is.)

Amiről nem tudok, hogy például lehet-e növelni a betűméretet rajta (hiszen mondjuk idősebbeknek ez nagyon jól jönne), vagy hogy a kijelzője világít-e, s ha igen, akkor azt milyen minőségben teszi, satöbbi.
Egyszerűsége és könnyen kezelhető volta miatt nem rossz eszköz ez mondjuk a technofóboknak, de a technofilok egészen biztos, hogy nem kattintanának máris az Amazonon a rendelésre – én sem…

[Kép forrása: thewikireader.com]