Százötvennyolc

Az utóbbi napokban ajándékot ajándékra halmozott az élet(em). Kinyitom a lakás ajtaját és zúdul be rajta a sok csoda. A csoda egy becsomagolhatatlan, alaktalan ajándék – mégis, ha a kezedben tartod pontosan tudni fogod, hogy mi az, amit kaptál. Úgy érzem, felsorolhatatlan mindaz, ami néhány barátom miatt elém zúdult. Csupán egyetlen egyet tudok suta mondatokká formálni: Azt mondták (ma többen is, egymástól függetlenül), hogy sokkal idősebb vagyok, mint ahány éves testbe zártak. Harmincas, felnőtt emberekként felnéznek rám, és úgy érzik, hogy a gondolataim, a látásmódom egy szinttel feljebb van, mint egy átlag emberé.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem tőle legalább 6 centivel többnek a meglévő 158 centis “magasságomat”. Viszont! Nem tehetem meg, hogy elhiggyem mindazt, amit ezáltal tőlük kaptam. Nem tudok és nem is akarok másképp nézni önmagamra, mint egy néha megbotló, néha megfontolt, de összességében egy teljesen hétköznapi ember. Rendben van, hogy én vagyok a henrietta és a wildgica (ezek is elhangzottak, mint kiemelendő “érdemek”), de ettől még én is ordítok, ha a bokámba rúgnak… :D
A szép gondolatokat tudnom kellene kezelni, eltenni a fejemben lévő gondolatkönyvtár azon polcára, ahová tökéletesen illeszkedik. Tessék, nem vagyok én feljebb semmiféle tudatisággal, mint bárki más, hiszen ha így volna, a tőlük kapott csodákat tudnám kezelni. Egyelőre nem megy – és nem is leszek több, mint 158 centi, de nem is tehetem meg, hogy valaha többnek érezzem magam. Megvolt az a két perc, amikor elcsábultam, de ez nem lesz több, kicsi maradok, ami egy nagyon boldog állapot.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

7 hozzászólás

    • 2009. szeptember 26. szombat at 5:26
    Miklós

    A lényeg hogy boldog vagy :)) És nem sok ember mondhatja el magáról, hogy ilyen látásmódja és gondolatai lennének. Én is nagyon tisztellek, Gica, és örülök, hogy ismerhetlek :) (Most pedig hagyd abba a blogolást, és pihend ki magad :** )

    • 2009. szeptember 26. szombat at 9:00
    DuDe

    Erre csak azt tudom mondani, amit az életem legfontosabb embere mondott korábban: a jóból, csak kicsi adatik nekünk :) A magasság csak külső – a többit nem érjük fel :)

    • 2009. szeptember 26. szombat at 12:38
    EmceeMike

    Te kaptál ajándékot, ugyanakkor tegnap világossá vált bennem, hogy te is egy ajándék, egy csoda vagy számomra (és biztos nem vagyok egyedül). Ezt majd kifejtem IRL, remélem lesz rá alkalmam, addig is feldolgozom azokat, amiket nekem mondtál. :)

    Köszi és imádlak! :-))

    • 2009. szeptember 26. szombat at 14:19
    egyeksz

    Hm :) Válaszolj néhány dologra, de nem muszáj nekem, hanem legalább magadnak:
    Miért nem hiszel a barátaidnak, mikor Rólad így beszélnek, ráadásul a szemedbe? Gondolod, hogy hazugok lennének… ? (Nem hinném.)
    Igazából miért nem szereted magad…….. ? Pedig ennyien szeretnek…
    Mindenki hétköznapi ember. Nincsenek egyenlők és egyenlőbbek. Van aki ettől, más pedig mástól maga a csoda.
    Te (amint írod) sokat tapasztaltál, és a Te egyik csodád az, hogy a sok tapasztalatot pozitív irányba fordítottad. (nem tűnsz épp megkeseredettnek…!:) ) Másnak más csodája van. Ettől is vagyunk különlegesek – deee ezt, hogy Te olyan vagy, amilyen, miért nem fogadod el? Miért akarod magad lejjebb tenni?
    Hm, szóval igazából miért nem szereted magad? Lehet a tükröd válaszol…

    • 2009. szeptember 26. szombat at 16:45
    Szvetlana

    fogadd el, tedd magadévá, örülj neki :) ha őszinte embertől kaptad, nincs min gondolodni, lesz tőle új energiád, erőd, kedved továbbfejlődni :) sok embernek szüksége lenne rá, de nem mind kapják meg, hogy elismerjék őket :(

    • 2009. szeptember 30. szerda at 3:18
    wildgica

    Igazából miért nem szereted magad…….. ?

    Aznap, mikor elolvastam a hozzászólásokat, azóta ez a mondat cseng a fülemben. Azóta sem halkult el, agyalok rajta keményen.

    • 2009. szeptember 30. szerda at 23:30
    egyeksz

    Hát, akkor nem írtam hiába :)
    Talán segít, ha leírod magadnak. Csak simán füzet+cerka… hadd jöjjenek azok a gondolatok. Írd ki magadból, ami bármikor eszedbejut – és sok mindenre fény derülhet. Később is sok hasznát veszed majd, ha visszaolvasod.
    Rájössz lassan, hogy _tényleg_ mennyire szerethető vagy, és _tényleg_ mennyire szeretnek… és akkor majd Te is érdemesnek tartod rá magad.
    Nagyon fontos, hogy megtanuljuk önmagunkat jól szeretni.
    Már csak azért is, mert ha valaha is együtt kell élned valakivel, önmagaddal tuti, és mégiscsak jobb olyannal élni, akit szeretsz, nemdebár? :)

Vélemény, hozzászólás?

Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.