Találtam egy csodálatos husky kölyökkutyát. Csupa szív, tele szeretettel, szeretetre éhesen – legalábbis a cirógatás után ezt láttam az óceánkék szemeiben. Ezüstbundájú, barátságos, hamar alkalmazkodó csöppség.
Néztetek már úgy bele egy szempárba, hogy nem érdekelt titeket, hogy egy ember vagy egy kutya tekintetét figyelitek? Huszonhárom éves lánygyermekként kellett megtapasztalom, hogy semmit sem számít az, hogy embert vagy kutyát (sőt, bármilyen élőlényt) szemlélsz, ha a tekintete elárulja, hogy milyen a belső lénye. Elárul-e egyáltalán minket a tekintetünk? Hamis világot képzelni egy szempárba ilyen fiatalon könnyen tudnék, viszont néhány évvel ezelőtt megálljt parancsoltam ennek (a kényszer és a tapasztalás sok mindent hozott). Remélem, hogy amikor az óceán kékjébe merültem, azt láttam, ami valóban a mélyén van – ha így történt, érdemes volt kicsit megmártóznom benne.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

5 hozzászólás

    • 2009. szeptember 26. szombat at 5:29
    Miklós

    Imádom a husky-kat, és az eszmefuttatásoddal pedig teljes mértékben egyet kell értenem!

    • 2009. szeptember 26. szombat at 14:08
    egyeksz

    Naná, hogy elárul. Pláne egy olyan értelmes lénynél, mint egy kutya.

    • 2009. szeptember 27. vasárnap at 10:22
    pattomi

    megtartottad a kutyat? :)

    • 2009. szeptember 28. hétfő at 0:32
    wildgica

    Nem, mert az ilyen kutyusoknak mindig van gazdájuk – ennek is. Másrészt nem is tudnék kutyát tartani, mert nem vagyok eléggé felelősségteljes hozzá…

    • 2009. szeptember 30. szerda at 17:54
    habosvilla

    De ugye ez a kutya-hasonlat az, amire gondolok? ;) Badarságokat kérdezek, persze hogy az…

Vélemény, hozzászólás?

Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.