Állítólag ami nem öl meg, az erősít… hát, azt hiszem van, ami ezen jócskán át tud lendülni. Egy ideig valóban erősít, aztán már csak rág és kínoz, hogy lássa: melyik az a pont, amikor az ember már kirúgná maga alól a széket… próbálom tartani az egyensúlyomat, meg-megbillen alattam a szék, a nyakamon meg valami furcsa szorítást érzek… nem, azt hiszem nincs az a fájdalom, ami rávinne erre – bár olykor a sötét gondolatok teszik édessé a percet. Gyáva lennék? Inkább élet igenlő (nem hinném, hogy a gyáva szinonimája volna ez). Azzal hízelgek magamnak, hogy sok-sok fontos dolgot kell még véghez vinnem – amit talán más is meg tud csinálni, de biztos jut nekem is a jóból még… csak most nem, de igyekszem kivárni a soromat.

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

1 hozzászólás

    • 2009. április 21. kedd at 10:21
    PozAko

    Nincs azzal baj, amíg az ember billeg, ha nem borul fel. Nem is feltétlenül arról van szó, hogy erős legyen, mert abba bele lehet fáradni. Viszont az egyensúlyt – még ha kilengésekkel is – meg lehet tartani, és talán valamikor ennyi elég is. ;]

Vélemény, hozzászólás?

Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.