Well… mint az várható volt: tininindzsa megíratta velem a zéhát. Vittem neki a hospitálási jegyzőkönyvemet (5 tanár sk. aláírásával) és a könyvtári gyakorlatot igazoló papíromat is (tanszékvezető sk. aláírta). Amint azt már ezredszer mondom, Rexinának ugyanezeket mind elfogadta, így megúszta a zéhát. Nekem ránézett, hogy oké, rendben, de még van 2 hiányzásom, akkor mit csináltam? Mi az a két hiányzás? Hát könyörgöm! Kettőt szabad hiányozni, kettőről nem kell beszámolnia senkinek sem! Úgy tűnik, én kivételt képezek ez alól, mert amikor jeleztem neki, hogy Rexinának meg elfogadta mindezt, akkor ő csak ennyit mondott “az engem nem érdekel, nem érdekel, nem érdekel”. Egyébként is 1 hiányzást csak ő talált ki! Én ennyire ideges nagyon ritkán voltam életemben, pedig azt hiszem ahhoz képest, hogy huszonéves vagyok, nagyon sokat láttam már… sajnosszerencsére.
Hihetetlen lelki erőről tettem tanúbizonyságot, mert nem ugrottam neki, nem rohantam ki, nem tettem egyetlen gúnyos megjegyzést sem. Megírtam a zéhát, aztán ennyi. Tökmindegy mondjuk, hogy milyen lesz, mert tudom a végeredményt: 1-es. Mondjuk azért az nem volt semmi, hogy milyen felsőbbrendűségi ábrázattal bámultam ki a fejemből egész órán. Láttam, hogy kicsit meg is zavarta. Remélem is, hogy megzavarja, voltam a HÖK-nél, anekdotáztam egyet ott is, majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Ha továbbra is így viselkedik velem – és ha a HÖK sem tud tenni semmit – akkor a rektori hivatalba viszem a panaszt. Ha ott sem – hát istenkém – van ennél feljebb is. Szerencsére kicsi a világ, sok az ismerős.
Megfogalmazódott bennem az is, hogy nevesítem tininindzsát, és a tantárgyat is megnevezem, akár neptun kóddal együtt. Sőt. Megadnám a szóban forgó tanár mailcímét is. No, de ilyen messzire és mélyre nem megyek. Nem alacsonyodok lefelé, így is csak 158 cm vagyok, azt meg azért már szeretném megőrizni épségben, mindenféle lelki elkorcsosulásoktól mentesen.
Kell még? Mani postja errefelé »