Szerencsére ma elmaradtak a számtech tanítás óráink, így az egész napot kettesben tölthettem Zorkával. Már nagyon kellett egy ilyen napozós, beszélgetős, délelőtt a tűző napon néhány forraltbort bevágós, majd múzeumnál patakparton üldögélős, délután pedig McDonald’s-ban pukkadásig evős nap. Nagyon jó volt, nah. 
Az egyik híres úszónkkal nem csak a nevünk azonos: mindkettőnket bedobtak a mélyvízbe, aztán megtanultunk úszni… 
Jah, amúgy üzletinfón ülök, információkat keresünk sikeres emberekről. Nem mondom meg, hogy én kit választottam, mert olvassa a blogomat… 
Ha macu műszaki rajz, akkor én egy impresszionista festmény vagyok. 
Ki kell pihennie magát, fel kell töltődnie, hogy ismét türelmes tudjon lenni velem… Azt hiszem, egyikünk sem egy egyszerű figura. 
Mostantól nem találkozunk minden nap. Online próbáljuk kitalálni éppen, hogy melyik nap kinek, hogyan van dolga. Nah, hát pont ellentétes napokon van estig programunk, szóval valszeg’ marad a szombat és vasárnap délután. Juhééé. 
(Az imént begépelt hosszú postomat meg úgy, ahogy van, töröltem.)
Péntek óta gondolkozom, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést… nos, hát tisztelet a 6 fős bandánkból annak a 2 embernek, akik legalább csináltak valamit! A többieknek meg azt tudom mondani, hogy nem! Többet ilyen nem lesz! Mostantól megbeszéljük, hogy kinek mi a feladata, és akár el is küldöm mailben a tanárnőnek, hogy akkor tudja, kitől, mire számítson: kitől mit kap, vagy mit nem. Nem fogok mások helyett is beadandót írni, ha azt közösen kellene! Van egy halom más dolgom is… Ennyi!
(Ha valaki megkérdezi, hogy megcsináltam-e… az ne nagyon jöjjön a közelembe mostanában… 
)
Tegnap hivatalosan is beállt nálam az agyhalál. 1 óra alvás után mentem a helyi gyaksuliba hospitálni. Az első két órán félő volt, hogy horkolva lefordulok a székről, de aztán a harmadik órában (amikor is nem volt informatika) lementünk a büfébe és bedobtam két olyan méregerős kávét, hogy menten be is könnyeztem tőle. Nah, de mivel hittem az erejében, ezért hatott is – így vészeltem át a délelőttöt. Délutánra be volt ütemezve egy könyvtárostanár továbbképzés – kipipálva, bár még akad egy-két utómunkálatom. Csak mert ugye tök rendes vagyok. Egy összebalhézás az ismerősökkel/barátokkal mondjuk nem volt tervbe véve, de szerencsére már ezt is magam mögött tudhatom. Azóta helyre állt a lelki békém és úgy tűnik, hogy a másik kettőé is.
Ma meg voltunk mindenfelé vásárolni, muffinsütőt azt elfelejtettem venni, viszont kihisztiztem magamnak egy picinyke wilson focilabdát. Azt mondjuk nem tudom, hogy mire használom majd, de asszem’ ez mindegy is. 
Nah, de ha már nem tudok frissen sült muffinokat postolni, akkor álljon itt a múlt szombati, muffinfalós – rssolvasós képem, ni:
