wildgica.hu

Most az, hogy egy bácsi itt hallgatja a Mamma mia-t vagy harmincadszor, az egy dolog – kedvesen oda lehet adni neki egy fülhallgatót a nagyobb zenei élmény érdekében, de az hogy olyan büdös szegényem, hogy állati nehezen bírom ki egy légtérben vele eléggé zavaró. Ráadásul a bácsi nyugdíjas, szinte napi szinten jár ide, a könyvtári szabályokat betartja. Alapvetően nem ápolatlan, csak tömény, átható izzadtságszaga van (lehet, hogy olyan gyógyszereket szed, ami ezt okozza). Mit lehet csinálni a szag ellen? Azért légfrissítő korongocskákat csak nem tapasztok a hátára egy jó szándékú vállveregetéssel…
Tudom, hogy ez tökre régi téma, meg ezerszer át lett beszélve, de még senkitől sem kaptam olyan választ, ami tényleg megoldaná ezt a dolgot.

A sok jó pajtim javaslatára most terápiás jelleggel írom ezt a postot. Nem szívesen teszek ilyet, mert ez megint olyan személyes izé, de hát úgy látszik így kell ennek lennie – nem tudom kikerülni a velem kapcsolatos bejegyzéseket (de azért igyekszem ). Tehát: fel kell sorolnom néhány pozitív dolgot. Nem tudom, hogy ez segít-e valamit, de egy próbát mindenképpen megér (nem rangsorolva írom a dolgokat).

(tovább…)

Ma visszamentem az orvoshoz, de baromira nem lettem okosabb (mivel a mára ígért labor eredményeim még nem készültek el). Egy biztos: allergiavizsgálat nélkül továbbra is szednem kell az allergia elleni Aerius tablettát egészen januárig… aztán akkorra majd kérnem kell időpontot, hogy a továbbiak kiderüljenek.
Alig ehetek (pl. halat és csokit egyáltalán nem, gyors éttermi dolgokat el is felejthetem), és ezerrel le vagyok maradva az iskolai dolgaimmal, a héten meg már vizsgázom több tárgyból is. No, de a suliról szót se többet, hiszen eddig sem írtam nagyon a vizsgaidőszakról, és továbbra sem tervezem. Egyelőre próbálom magamat utolérni…

Update: 23:50 van… a jobb kis lábujjam formára és színre is olyan, mint egy paradicsom… igen, kiütés… és most erősen kezd a bal lábamon is megjelenni… Éljen a XXI. századi orvoslás…

Update 2: 00:20… a lábszáramon “mászik felfelé a kórság”… bevettem a gyógyszeremet, ami meg lezsibbasztja az agyamat… remek, pedig iszonyú sok dolgom van még…
Hála a tudománynak nem vagyok vallásos ember (már), de ha tévednék és valami(k) / valaki(k) mégis van(nak) odafent, akkor baromira pikkelhetnek rám…

Néhány egészen jól működő thumbnail körömkép / bélyegkép készítő oldalt mutatok be nektek. Hasznosak, mert ha épp egy másik szájtról írunk és szeretnénk képet is betenni róla, akkor nincs szükség egyetlen programra sem, a generátorok segítségével mindent megoldhatunk a böngészőnkben.

(tovább…)

A minap pingpongon (szakosított testnevelés – kötelező kimászni a monitor mögül), megismerkedtünk egy magyar szakos lánnyal. Mivel úgy alakult a dolog, hogy kénytelen velünk játszani (mondjuk nem esett nehezére), ezért közben rengeteget beszélgettünk. Óra végén aztán megkérdeztük, hogy milyen szakos, mert sokszor láttuk már az iskolában – hátha alsóbb éves könyvtáros. Amikor a könyvtárszak szóba került, szó szerint ezt a választ kaptuk: “Jesszusom, dehogy vagyok könyvtáros…!” Erre kedvesen közöltem vele, hogy ezt most három könyvtárszakosnak mondta… Ilyen ijedt arcot ritkán látok…
Természetesen ezek után hosszú percekig kínoztam, hogy ugyan már, mit hallott a szakunkról, miért nem tetszik neki, miért ez a nagy tiltakozás. Tulajdonképpen semmi érdemleges választ nem kaptam, csak a szokásosat – “töltelékszak”. Persze erre mindhárman ugrottunk, aztán meséltünk neki, hogy mit is csinálunk mi errefelé… Remélem, hogy sikerült megértetnünk vele, hogy ez nem töltelék, hanem valódi főfogás.