wildgica.hu

Sajnos totálisan kiment a fejemből, hogy november 2-án szülinapoznom kellett volna, hiszen 4 éves lett a blogom. Az idők folyamán baromi sokat változott a külleme és a tartalma is. Anno, amikor elkezdtem írni még középiskolás voltam, otthon laktam, gondtalan voltam. Tulajdonképpen most is gondtalan vagyok, hiszen megvan kezem-lábam, és sok szeretni való ember vesz körül. Félve, de talán mondhatom azt, hogy akad, aki a kezdetektől velem van, rendszeresen olvassa a soraimat. Amikor aztán főiskolás lettem, egyre több ember kezdett körülöttem blogot írni – ehhez nem kellett győzködnöm senkit, aki velem barátkozott, az egy idő után szinte biztos, hogy egy freeblog / wordpress admin felületén kötött ki…

Boldog születésnapot henrietta blog!

Az alább olvashatók a mai projektmenedzsement órai jegyzetem része. Ezt természetesen korábban tanultuk már, de rendszeresen szoktunk ismételni az új órai anyagok mellett. Ez a jegyzet igazából azért kerül ide, hogy a még nem szakosodott alsóbbévesek képet kapjanak arról, hogy mire számíthatnak információbróker szakirányon.

(tovább…)

Tegnap két iskolai könyvtárost képeztem tovább blogilag. (Huhh, na ezt is szépen fogalmaztam meg… ) Mindig nagyon örülök, amikor nálam idősebbek érdeklődnek a blogolásról, meg úgy általában a mindenféle netes dologról – az meg a legjobb, amikor sikerül úgy elmagyaráznom mindent, hogy meg is tanulják. Szeretem az iskolai könyvtárosok hozzáállását. Lehet, hogy sokan vannak, akik még nincsenek igazán otthon az internet világában – emiatt kicsit tartanak is a tőle -, de mégis késztetést éreznek arra, hogy megtanulják használni pl. a wordpress-t, az indafotót, a network.hu-t, a delicious-t… és sorolhatnám… Szerintem többségüknél valóban késztetésről van szó és nem kényszerről.
Belegondolva elég égő lenne, ha egy gyerekek mellett ( / gyerekekkel / gyerekekért) dolgozó könyvtáros nem lenne nyitott az “újra”. Nyilván ilyenre is akad példa (még…), de szerencsére engem mindig érdeklődő iskolai könyvtárosokkal hoz össze a sors véletlen.

Az milyen már, hogy egy tanár ráírja a beadandó dolgozatra, hogy mik azok a számok a szövegben, és mellé még jól leszidja a hallgatót…? Persze, tudom, hogy nektek már leesett, a számok a hivatkozásokat jelölik – a beadandója végén a szövegben szereplő számok párjaként ott is vannak a megfelelő hivatkozások. A hallgató könyvtár szakos, a tanár meg egy másik kar, másik tanszékének oktatója, sőt valami dr. is van a neve elé biggyesztve. Ő vajon hogyan írta a szakdolgozatát, a doktoriját, a satöbbit…? Gyász…

Lehet, hogy a postomban nem minden adat teljesen pontos, de mivel szeptember 30 óta várom, hogy rábólintsanak az illetékesek az irományomra, ezért most mégis így teszem közzé. Végül is nem szoktunk megkérdezgetni más könyvtárakat sem, ha írni akarunk róluk, szóval igazából oly mindegy. Akinek meg nem elfogadható ez így, ebben a formában, az légyszi postoljon jobbat, linkelem itt szívesen. És akkor most jöjjön a tényleges bejegyzés – annyi módosítással, hogy név szerint nem emlegetek ottani könyvtárost:

Rájöttem, hogy nem tudok egyetlen élethelyzetben sem megszabadulni a könyvtárosi mivoltomtól. Még akkor sem, amikor kórházban kell feküdnöm, szeptember 9-én ugyanis Bali, Mani, Kóczy, Nikkancs és én benéztünk a Markusovszky Kórház területén működő Dr. Pető Ernő Orvosi Könyvtárba. Elmeséltük, hogy bent fekszem, hogy könyvtár szakosok vagyunk, és hogy szeretnénk körbenézni, mert tanulnánk belőle, és persze az én gyógyulásomat is nagyban elősegítené egy kis könyvtárasdi. [innen vettem ki a nevet] örömmel mutatta be nekünk a könyvtárukat. A továbbiakban a jegyzeteim egy részét olvashatjátok:

(tovább…)