Kórháznapló

Hétfőn kórházba kerültem. Az alábbiakban részletesen olvasható, hogy mi hogyan zajlott ott. Vannak olyan dolgok, amelyekre nem térek ki és talán kérdésként felmerül a post elolvasás után, és vannak, amelyekről – úgy tűnhet, hogy – túlzott részletességgel is beszámolok. Kommentben lehet kérdezősködni nyugodtan – valószínűleg válaszolok is. Előre bocsátom, hogy nem egy izgalmas bejegyzés ez, csak egy jegyzetecske magamnak, hogy ne felejtsek. A bejegyzést kiemelten ajánlom deviques-nek, mert munkájából adódóan számára valóban érdekes lehet.

Néhány dolog, amit a továbbolvasás előtt tessék figyelembe venni:

  • Bár a tünetei nagyon hasonlóak, ez az én esetemben nem allergia okozta kiütés.
  • A kiütés elnevezése urticaria, köznyelven csalánkiütés – nem csalán okozta és nem is fertőző.
  • Góckutatáson voltam, ami azt jeleni, hogy van a szervezetben egy – mint ahogy az időközben kiderült, nálam több – gyulladt rész (góc), amely a kiütéseket okozza. A cél, hogy ezt sikerüljön megtalálni, és minél előbb megszüntetni a gyulladást, így az urticaria is el tud múlni.

A hisztamin fokozza a hajszálerek falának áteresztő-képességét: a vérsavó átszivárog a bőr felső rétegébe, és a sejtek közé jutva csaláncsípéshez hasonló duzzanatot idéz elő. A duzzanat gyakran erősen viszket.
A csalánkiütés nedve tartalmazza a hisztamin nevű szöveti hormont, valamint hangyasavat és ecetsavat, melyek érintéskor kitágítják az ereket. Röviddel a kipirosodást követően megduzzadnak és világos rózsaszíntől fehér színig terjedő bőrelváltozásokat okoznak. Ha az érintés erőteljesebb, úgy a duzzanatok nagyméretű kiemelkedéssé olvadnak össze.
Mindez akkor válik fájdalmassá, amikor a folyamatban a mélyebben fekvő bőrrétegek is részt vesznek. Ekkor nagyobb duzzanatok alakulnak ki, amiket angioödémáknak nevezünk. Míg a felületi csalánkiütés két-négy óra után magától elmúlik, addig az angioödéma több napig is megmaradhat.
Súlyos esetben légzési nehézség ill. fulladás is kialakulhat, melyet a nyelv-, az orr-, a száj- és a torok lágy részeinek duzzanata okoz.
A csalánkiütésnek számtalan kiváltó oka lehet. Hátterében allergiás és nem allergiás folyamatok is állhatnak. [Forrás: Allergiainfo]

Hétfő

Hétfőn reggel ki kellett hívni hozzám a háziorvosomat, mert úgy bedagadt belülről a szám, hogy csak résnyire tudtam kinyitni. Ekkor realizálódott bennem igazán, hogy az augusztus 28-án kezdődő, szúnyogcsípésnek hitt brutális fül feldagadásom mégsem rovar okozta probléma volt. Sőt, még csak nem is allergia. Amint a háziorvosom meglátott (09:00), egyből meg is döbbent, hogy micsoda durván nézek ki, ugyanis ekkorra már több helyen (hátamon, lábszáramon) is megjelentek tenyérnyi égő, viszkető, vörös kiütések. Írt egy beutalót, és kért, hogy öltözzek és azonnal induljak az SZTK-ba a bőrgyógyászatra. Oda érve (10:00) a vizsgálóban a doktornő mondta, hogy akasszam fel a pólómat a fogasra. Amint megfordultam, és meglátta a derekamat, már hívta is a kórházat, közben az asszisztense elkezdte írni a beutalómat. Délig be kellett érnem a kórházba, szóval hamar haza, pakolás, majd irány a Markusovszky – 11:00-re már ott is voltam. Felvettek a betegek közé (11:30), megmutatták az ágyamat, majd nem sokkal később átcsorgattak rajtam egy tasak 500 ml-es SALSOL A infúziót. Később aztán kaptam egy kis ebédet is: szigorú diétára fogtak, ezért csak üres, ízetlen leves levét és üres, ízetlen rizst kaptam. Be kellett vennem egy vízhajtót és egy sókapszulát is. Megmérték a vérnyomásomat, szerencsére normális volt. Délutánra aztán hőemelkedésem lett (37,4), amit egy panadollal próbáltak enyhíteni – sikertelenül. 17:00-kor vacsorára 1 graham zsemlét és egy kis light vajat kaptam. Tulajdonképpen ezzel el is telt az első nap.
Akik voltak nálam: nagynéném, Mani, Bali, Zsóka (bérmakeresztanyám), Ákos (fia).

Kedd

Éjjel természetesen semmit sem aludtam, épp csak elbóbiskoltam néhányszor. Hajnalban (05:00) 3 csővel vettek vért tőlem, ami nem volt valami felemelő érzés, mert elég vastag volt a tű, elég erős volt a vákuum, eléggé nehezen lett meg a vénám. Utóbbi miatt kissé meg kellett forgatni a tűt a karomban, így sajnos ez még a mai napig lila (de legalább már nem fáj). Torokleoltást is csináltak a vérvétel után (egyáltalán nem zavart, csak egy vattapamacsos hurkapálcát nyomtak le a torkomon – szerencsére ez nem egy fájdalmas művelet). Később elballagtam egy panorámaröntgenre, ahol körbesugarazták a fejemet, hogy kiderüljön, milyen állapotban vannak a fogaim. Reggelire (09:00) két graham zsemlét és egy kicsi light vajat kaptam, egy pohár ízetlen teával. A szokásos viziten (09:30 tájékán van minden délelőtt, amin a két főorvos, az én orvosom és a főnővér van jelen) megállapították, hogy el kell mennem a fül-orr-gégészetre, de előtte kellene egy vénás injekció, mert nagyon erősen előjöttek a kiütéseim, amelyek már tulajdonképpen összemosódtak egymással, hatalmas, gyulladt felületeket alkotva rajtam. Bejött az ügyeletes nővér, aki beadta az injekciót – kaptam egy nagy adag szteroidot vénába. A hajnali vérvétel miatt nem lehetett látni a vénámat rendesen, így egy mellette futó érbe kaptam – érezhetően nem örült neki a karom.
Nem sokkal később megkaptam a beutalót a fül-orr-gégészetre, ahol megvizsgáltak és megállapították, hogy be vannak gyulladva a manduláim. Nem túl erősen, de azért ők javasolják a kivételét. Szerencsére az orvosomnak erről más volt a véleménye, így továbbra is boldog tulajdonosa vagyok a kicsi, piros manduláimnak.
Az ebédem ma sem kápráztatott el… míg mások zöldséglevest és rizses húst ettek zöldségkörettel + desszertnek csokipudingot, addig én üres levest, üres rizst és egy kicsi barack kompótot – a kicsi alatt azt értem, hogy egy őszibaracknak kb. a negyede sem volt (ellenben szépen felszeletelték papírvékonyra).
Nap közben kaptam egy láztáblát, amibe beleírhattam a három óránként mért hőmérsékletemet. Szerencsére 03:00-kor és 00:00-kor nem kellett mérnem (bár tény, hogy hajnalban már ébren szoktam lenni). Bár ez nem hiszem, hogy bárkinek is érdekes adat volna, azért leírom ide, hogy mikor mennyit mértem, mert számomra viszont fontos: 12:00 – 37,2; 15:00 – 37,3; 18:00 – 37,4; 21:00 – 36,7.
Vacsorára egy graham zsemlét és egy diétás icipici dzsemet kaptam – kórházban tartózkodásom idején ez volt a legízletesebb vacsorám.
Akik voltak nálam: nagynéném, anyám, Barki Kati, Bali, Mani, Kóczy, Nikkancs, Zorka.

Szerda

Éjszaka sikerült 3 órát aludnom. Hajnalban engem nem piszkáltak, csak az egyik szobatársam kapta meg az infúzióját. (06:00-kor lázat mértem – 36,6.) Szerencsémre ma már nem vénásan, hanem tabletta formában kaptam a szteroidot – bár így is iszonyúan kellemetlen, mert annyira keserű, hogy jó ideig semmivel sem lehet leöblíteni azt az ízt… a reggelivel pláne nem, mert az – váratlannak nem nevezhetően – két graham zsemléből, ízetlen teából, és egy kicsi light vajból állt. Bevettem tehát 3 Metypredet (16 mg) (szteroid), 1 Augmentint (625 mg), 1 Suprastint, 1 vízhajtót és 1 sókapszulát. (09:00-es lázmérés – 37,1.)
A viziten programnak a nőgyógyászatot választották nekem. Az említett helyen szintén találtak egy enyhe gyulladást, a laborba küldött minták felől pedig 2 hét múlva kell érdeklődnöm.
Mikor az ebédemet megláttam egészen megörültem neki: üres leves, főtt krumpli, kevéske barack kompót (ld. kedden) várt rám. Sajnos a számban szétáradó íznek már annyira nem örültem, mert a krumpli egyszerűen ehetetlen volt – félig elsózott, helyenként sótlan, többnyire nem elegendő ideig főzött (gyk. félig nyers) darabok voltak. A felét persze így is megettem, talán az eddigi hatalmas mennyiségű táplálékbevitelemet tekintve nem kell megmagyaráznom, hogy miért. Közben bevettem az előírt Augmentint és Suprastint is. (12:00-ás lázmérés – 37,2; 15:00-ás ugyanennyi.) Sajnos a vacsorám nem segített feledtetni az ebédet, ugyanis egy graham zsemléből és – érthetetlen módon – két light vajból állt. Közben bevettem az esti gyógyszeradagomat, ami a következő: Augmentin, Suprastin és Quamatel (20 mg) (gyomorvédő). (21:00-ás lázmérés – 36,7.)
Akik voltak nálam: nagynéném, Ördögné tanárnő, Nikkancs, Zorka, Mani, Bali, Kóczy, Rexina, Csóka Miki, Zember, Ákos.

Csütörtök

Éjjel 4 órát sikerült aludnom. (06:00-ás lázmérés – 36,6.) Reggelire az előző napokon megszokott megszokhatatlant kaptam. (09:00-es lázmérés – 36,7.) A gyógyszereim ugyanazok voltak, mint szerdán – annyi különbséggel, hogy ma már nem kaptam vízhajtót és sókapszulát.
A viziten mára a szájsebészet felkutatását, majd ott a vizsgálatok elvégeztetését tűzték ki nekem. Előtte ebédeltem, ami egészen meglepő fordulatot hozott: a levesemben volt egy kevéske sárgarépa, kaptam krumplipürét (ami még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető annak), amiben volt valami fasírtféle (nem hús, hanem inkább graham zsemle, némi zöldségszerűvel turbózva), desszert gyanánt pedig egy natúr joghurtot találtam a tálcámon. Az összeszűkült – és gyógyszerekkel szétmaratott – gyomrom sajnos ennyi mindent nem bírt befogadni, ezért mindenből ettem egy keveset, csak a joghurtot hagytam meg: jól jöhet még délután. Előre bocsátom, hogy a joghurtot később el kellett ajándékoznom, a leírásomból hamarosan kiderül, hogy miért…
Sajnos az orvosom rosszul tudta, mert a szájsebészeten a fogorvos nem délután, hanem délelőtt rendel, így elég kellemetlen meglepetésként ért ennek ténye az emlegetett helyen. Szerencsére a szájsebész orvos volt olyan jó, és megnézte a – kedden készült – röntgenemet, majd megállapította, hogy a bal alsó hetest ki kell húzni, mert be van gyulladva a gyökércsúcs. Csodálkozott is, hogy eddig nem volt rá panaszom. Az orvos nagyon szimpatikus volt, csak sajnos először rossz helyre szúrta belém a lidokain injekciót. Néhányat kaptam, végül sikeresen elzsibbadtam a megfelelő helyen. Kihúzta a fogamat, majd kitisztította az alatta elég mélyen húzódó tályogot. Szerencsére nem ért ideget, örülök, hogy figyelmes volt. Kár, hogy a felettese egy mogorva dög (kívánom, hogy csak egy foga legyen és az is fájjon), aki folyton siettette szegény barnaszeműt. Remélem, hogy ennek ellenére sikerült teljesen kipucolni az oda nem illő dolgokat.
Visszabotorkáltam a kórtermembe (ami a kórház másik végében lévő tömbben volt), közben olyan szinten ócskául voltam, hogy többször is megálltam pihenni, a vérem meg csak csordogált a számban. Visszaérve az orvosom nagyon kedves volt, bejött hozzám a szobába, megkérdezte, hogy mi történt, közben odaadtam neki a szájsebészeten kapott papírokat. Sajnos a fogam eltávolítása miatt tejtermékeket sem ehetek, ezért nem örültem túlzottan a szokásos vacsorának, ami kiegészült egy medvesajttal is. Elajándékoztam ezeket, így maradt egy üres graham zsemlém, de szerencsére az egyik szobatársam előző héten elraktározott két kicsike dzsemet, és azokat nekem adta cserébe. Közben persze bevettem a szokásos gyógyszereimet is. (15:00-ás lázmérés – 37,2; 18:00 – 37,1; 21:00 – 36,4.)
Akik voltak nálam: nagynéném, Nikkancs, Mani, Piczur, Bali, Zorka, Dobre Norbi.

Péntek

Annak ellenére, hogy álmomban összevéreztem a foghíjammal takarómat és a párnámat is, kifejezetten jól aludtam. Kb. 6 órát sikerült szundítanom, amire már igazán nagy szükségem volt, nagyon jólesett. (06:00-ás lázmérés – 36,6.)
Reggelire természetesen a szokásos volt, a megszokott gyógyszerekkel együtt, annyi különbséggel, hogy szteroidból ma már 3 helyett csak 2 darabot kaptam. Szerencsére a tegnapi csereberéből megmaradt egy dzsemem, így nem kellett üresen ennem a zsemlét.
Viziten nagy meglepetés ért: HAZAENGEDTEK! Egyáltalán nem számítottam rá, mivel csütörtökön még azt mondták nekem, hogy hétvégén bent kell maradnom, aztán ha tünetmentes maradok, a következő hét elején már mehetek haza. Olyan szinten örültem ennek a hírnek, hogy ott helyben el is sírtam magam.
Összepakoltam, és 11:00-11:30 körül már el is készült az orvosom a papírokkal, így hazatérhettem Nikkancs, Zorka és Mani segítségével.

Összegzés

Az, hogy elengedtek nem jelenti azt, hogy biztosan meggyógyultam. A gyógyszerekkel azt érik el, hogy tünetmentessé tesznek. Ha valóban a fogam alatti tályog volt az urticaria kiváltó oka, akkor a gócot sikerült felderíteni és megszüntetni a gyulladást – így a kiütéseim nem fognak visszatérni. Ha nem a fogam volt a góc, hanem esetleg a mandulám, vagy egyéb nőgyógyászati probléma, akkor még sajnos visszakerülhetek a kórházba, de akkor már több osztályra is esélyes leszek, nem csak a bőrgyógyászatra. Nagyon reménykedem, hogy ez a fogászati probléma volt a hunyó…

Köszönöm szépen az összes látogatómnak, plurkinek és mindenkinek aki gondolt rám ezekben a nehéz időkben. Igazán sokat jelentett és jelent nekem. Ilyenkor derül ki, hogy ki milyen barát… vagy inkább az, hogy ki barát. Én is levontam a számomra fontos tanulságokat. Köszönök nektek mindent! Az értem való aggódás és az irántam érzett szeretet az, amit azt hiszem nem fogok tudni eléggé meghálálni – azon leszek / vagyok, hogy ezt valamilyen formában mégis sikerüljön megtennem.

Tudom, hogy sok olyan momentum volt, amit nem említettem meg – például azt, hogy mikor mit csináltunk délutánonként. Persze többnyire nem volt túl változatos a program, mert hát mégiscsak a kórház területén belül kellett maradnom, de azért történt pár említésre méltó dolog is. Mégis, úgy érzem, ez a post most így lett kerek. Az egyéb majd egy következő bejegyzésben lesz…

  • facebook
  • twitter
  • Google+
  • e-mail

14 hozzászólás

    • 2008. szeptember 13. szombat at 1:55
    deviques

    Csodálatosan alapos vagy. Belinkelt gyógyszernevek meg minden. Látszik, hogy nálad az információszerkesztés szakmai szinten működik :)

    Tanulságos, érdekes post, meglepő, hogy mennyi minden történt veled 1 (jó fél) hét alatt.

    Nekem sem volt egyszerű követni a szakszavakat, mert én ezeket mindet orknyelven (románul) tanulom, de elboldogultam.

    Azért már csak a leírtakból is látszik, hogy mekkora külömbség van az országaink között. Nálunk eleve nem lehetett volna egy épületben megcsinálni ezeket a vizsgálatokat amiken te keresztülmentél, nem beszélve arról, hogy nálunk biztos fizetni kellett volna nagy részükért, mert a kórházban nincs, a közrendelőben nincs, marad a magánlabor.

    Na de mostmár tényleg, lássuk, hogy hová tart ez az egész. A kiütéseid szépen elmúltak (remélem azóta már még szebben), és az antibiotikummal szépen levertétek a fertőzést. Nem tudom, hogy a mandulád ezt tényleg okozhatta volna, viszont semmit sem szabad már annál az állapotnál kizárni. Bízzunk benne, hogy a fogad volt az indítványozó, mindenesetre a többi fertőzést is jó lesz ha minél hamarabb eltörölitek, mert visszatérhet ez a szeptikus állapot a jelenleg eléggé kiszolgáltatott szervezetedbe.

    Nem tudom, hogy most milyen diétán vagy, de próbálj megerősödni kicsit, egyél minél többet, rád fér most nagyon. Aztán fog meg annyi van amennyit akarsz, azt később majd elintézed.

    Na, ne buzogjak már annyit, mert mindjárt hosszabb lesz a kommentem, mint a post-od. Jó hogy otthon vagy, ez is sokat számít a gyógyulásodra nézve. Fordulatos egy időszak volt ez most neked, bízzunk benne, hogy mostmár a végefelé jársz! :*

    • 2008. szeptember 13. szombat at 6:04
    Paszternak

    Tiszta doktorhausz.
    Azért örülök, hogy kiszabadultál és természetesen jobbulást. :)

    • 2008. szeptember 13. szombat at 8:14
    G Zoli

    Nem semmi volt ez a hét neked, így váratlanul, egyik napról a másikra.. :( Ebből is látszik, hogy a lényeg mindig az, hogy csak az egészség rendben legyen. Hősiesen viselted azért a dolgokat, erős voltál, remélem többet nem lesz ilyen neked és a probléma ezzel -a senkinek nem kívánt- héttel le van tudva. Egyszer s mindörökre..

    • 2008. szeptember 13. szombat at 9:04
    mani

    Azt meg kell hagyni, hogy a munkanapló forma a véredben van. Mondhatni ez egy HOSPITÁLási napló :P

    A többiek már mindent jól leírtak amit én is ideírtam volna (a drhouse-t is ejj ejj :P)

    Azért annak örülök illetve sajnálom, amiről az utolsó bekezdésben írtál (a levont tanulságokról).

    • 2008. szeptember 13. szombat at 9:48
    Bali

    Örülök, hogy kiengedtek, és remélem hogy most már tényleg a gyógyulás útján vagy, és nem jön vissza ez a nyavalya. Azt hiszem ez most egy nagyon durva lecke volt, hogy nem lehet halogatni az orvoslátogatást.

    A héten történt további eseményekről szóló postot is várjuk ám :P ;)

    • 2008. szeptember 13. szombat at 10:07
    Réka

    Nagyon örülök, hogy kiengedtek és remélhetőleg lábadozol. A plurk rövidre szabott infomorzsái után jó volt elolvasni, mi is történt veled az elmúlt napokban. Szuper, hogy végre a gyógyulás útjára léphetsz! Puszi
    szefi

    • 2008. szeptember 13. szombat at 11:01
    Dit

    Nagyon örülök Gica, hogy már otthon vagy, és félig gyógyult. Kitartást a továbbiakhoz. :)
    Aztán ha Miskolc felé jársz szóljál ám, és akár össze is futhatnánk!
    Pusy-4

    • 2008. szeptember 13. szombat at 11:23
    Kóczy

    Én is nagyon örülök, hogy kiengedtek. Be akartam nézni hozzád péntek délután, de arra már otthon voltál hál’ Istennek. Most pedig reméljük, hogy minél előbb teljesen meggyógyulsz.

    • 2008. szeptember 13. szombat at 13:08
    Mefi

    Régebben (tíz-tizenkét éve) nekem is volt hasonló, kórházba is kerültem, bent voltam egy hétig, aztán magától elmúlt. Azóta sem tudták mi bajom volt, a legközelebbi lehetséges megoldás a szúnyogcsípés-allergia volt.

    • 2008. szeptember 13. szombat at 18:31
    Rexina

    Én is nagyon örülök, hogy végre kiengedtek!!! Remélem nagyon hamar túl leszel az egészen.

    • 2008. szeptember 13. szombat at 23:20
    Longhand

    Alapos leírás, nehéz heted volt.. Reméljük lezárult a problémád, gyógyulást!

    • 2008. szeptember 14. vasárnap at 16:46
    Kinga

    Örülök neki, hogy haza engedtek. Nagyon aggódtam érted. Remélem végre teljesen meggyógyulsz!:D

    • 2008. szeptember 19. péntek at 19:55
    Ada

    Most olvastalak csak!
    Épülj fel teljesen mielőbb! Nagyon fura, miket nem tud okozni egy gyulladt fog. Ha tényleg az volt a bűnös.

    • 2008. szeptember 21. vasárnap at 15:03
    wildgica

    deviques:

    Látszik, hogy nálad az információ- szerkesztés szakmai szinten működik

    Huhh, köszönöm, ez igazán jól esik. :oops:

    Azért az nem semmi, hogy nálatok Romániában ezekért a vizsgálatokért több helyre kellett volna menni. Nálatok a kórházakban milyen osztályok vannak?

    Paszternak: No igen, reménykedtem, hogy bebiceg a doki és megmondja a frankót, hogy fujjderandák a kiütéseim, de sajnos felém sem nézett. :P

    G Zoli: Én is reménykedem, hogy már nem kerülök vissza a kórházba. :)

    mani: No, igen, azért a könyvtári gyakorlatok – szerencsére – nem múltak el nyomtalanul.

    Bali: Igen, mostmár rájöttem, hogy nem halogathatom, ha valami baj van velem. Jó lecke volt. Durva, de jó.

    Réka: Örülök, hogy itt is elolvastál, köszönöm!

    Dit: Elvileg jövő nyáron is lesz lesz esélyem Miskolcra (30. Kaláka Fesztivál), szóval összehozható.

    Kóczy: Akkor azt hiszem még időben értesültetek róla, hgy szabadultam. Durva lett volna, ha eltűnök csak úgy. :D

    Mefi: A szúnyogcsípésre allergiás vagyok, de csak nagyon enyhén. Nálam ez nem allergiás reakció volt, valami gyulladás váltotta ki. Nagyon fájt.
    Örülök, hogy neked magától elmúlt. :)

    Rexina, Longhand, Kinga: Igyekszem hamar rendbe jönni teljesen. :)

    Ada: Remélem, hogy neked egyetlen ilyen páciensed sem lesz. ;) Csúnya látvány voltam. :D

Vélemény, hozzászólás?

Copyright © 2004-2016 wildgica.hu Minden jog fenntartva.