Nahh, hát holnap megint megyünk az állatorvoshoz, hogy Mokkachino végre magkapja a myxomatózis elleni oltását.
Ma délután meg körbenézek, hogy hol lehet venni nyusziszállító kosárkát, mert olyanunk egyelőre még nincs, így kilyuggatott kartondobozban vagyok kénytelen dokihoz hordani (ami – valljuk be – nem túl elegáns… és nem is jó ilyen melegben már, mert nem szellőzik eléggé). Jah, meg még nem vedlik olyan erősen, mint illene, ezért rásegítek majd nyuszifésűvel (amit szintén ma fogok beszerezni).
Jó dolog amúgy ez a törpenyúl tartás, csak felkészültnek kell lenni, mert elég kényesek ezek a nyuszedlik. Itt van például ez a brutál meleg. A holland fajta – mint az én Mokkachino-m – viseli a legnehezebben, mert nekik a legrövidebb a fülük, így nem tud olyan gyorsan hűlni, mint ahogy az jó lenne, ezért nagyon könnyen hőgutát kaphatnak, akár árnyékban is.
Mondjuk ettől függetlenül az oroszlánfejú, meg a kosorrú is nehezen viseli az ilyen szintű hőséget. Célszerű egyébként vizezni a nyunyók fülét, az hűti őket valamennyire. (A hallójáratába ne kerüljön víz.) Ezt a módszert a legtöbb nyuszedli nagyon szereti.
Ijesztően sokat tudnék még írni erről, de sztem ezt is szenvedés lehetett elolvasni… már annak, aki egyáltalán eljutott idáig…
Úgyhogy, további praktikák errefelé: Törpenyúl »
Ez a pici meg az enyémről lett klónozva:
