Nosztalgiázom… olyan zenéket keresgélek, amiket még kislány koromban szerettem. Itt van példának a Brooklyn Bounce, ami általános iskola 5. osztályában volt a kedvencem. Ronggyá hallgattam a cédéjüket. Döbbenet… 
Meg olyan akartam lenni, mint amilyen az a két borzalmas maca volt. Újabb döbbenet… A többiek meg azt sem tudták, hogy létezik az az együttes. Nemtom ők akkoriban mit hallgattak, talán a Backstreet fiúk is akkortájt kezdtek. Döbbenet a köbön.
Hát ennyi… Nem tudom tovább titkolni a világ előtt… Imádom nézegetni az olyan témájú képeket… Szinte már betegesen vonzódom azokhoz a segédeszközökhöz, amelyek megkönnyítik a dolgot…
Nem bírom tovább, kimondom: MEGTANULOK SÜTNIFŐZNI! Tudom, hogy ez a vallomás sok ismerősöm számára egy döbbenet, de higyjétek el, komolyan érdekel a dolog. Nagyon. 
Másfél óra múlva már hazafelé száguldok egy TT-n ülve a terepasztalon, a sok műanyag emberke között… 
Holnap reggel elutazom*. Majd olyan hétfő táján már itt leszek. Hogy addig blogolok-e avagy sem az majd kiderül, még én sem tudom. Addig is vigyázzatok magatokra, töltsétek kedvetek szerint a hosszú hétvégét.
Aztán fiúk ideje ám kistükröt szerelni a makkos cipőtök orrára, mert a jó idővel rövidülnek a szoknyák…
Nah, csókimóki. 
* GL tanár úrtól ez úton is elnézést kérek, hogy nem tudok megjelenni az óráján.
