A Forrásközpont második emeletének kezd régiolvasóteremazaaaépületben fílingje lenni. Ül körülöttem egy halom ember, meg hangoskodnak és néha a közeliek a monitoromra bámulnak. Mindjárt nyitok valami arcpirító oldalt, aztán akkor talán nem nézegetnek majd. Mondjuk ha ezt a módszert velem szemben alkalmaznák, akkor tuti nem válna be. Mindegy. 
Kaptam Manitól ma egy szép ajándékot: egy ipodot. Hogy ne csak én koptassam, ezért megosztom veletek is. 
Ott fent, a Zene menünél találhatjátok. És köszi érte Maninak! 
A délután folyamán megpróbáltam mellőzni az önsanyargatást, inkább igyekeztem úgy elterelni a figyelmemet a fájdalomról, hogy olvasgattam meg photoshoppoltam. Itt egy aprócska részlet belőlem, előtte és utána:
Mondjuk ettől még mindig mocskosul fáj a fogam… 
Tegnap este óta fáj a fogam. Lefekvés előtt bevettem egy gyengébb fájdalomcsillapítót (Rubophent – mivel mást nem nagyon szedhetek a gyógysz*rallergiám miatt ). Hajnali 03:00 táján felébredtem és bevettem még egyet, majd aludtam tovább egészen 07:00-ig, amikoris magamhoz vettem az újabb tablettát, majd 11:30 körül a következőt. Délután már olyan szinten fájt, hogy el kellett mennem a fogorvosi ügyeletre. (Ha én ilyenre szánom rá magam, hogy ügyeletre menjek, akkor többnyire halálközeli állapotban leledzem.) Tippeljetek, mit kaptam cserébe az 1000,-Ft-os vizitdíjért? Elárulom, mert erre úgysem gondolnátok… Tanácsot, b*szki! 
Menjek el az orvosomhoz. Hiába mondtam neki, hogy ott bizony hónapokig kell várni, hogy fogadni tudjon (ugyanis ő a sztár közel s távol). Erre ő azt mondta, hogy ezt nem hiszi el, mert ha valakinek fáj a foga, akkor úgyis egyből fogad. Nem hinném, hogy ő ehhez a kollégájához járna, mert akkor tudná, hogy nekem van igazam… Megkocogtatta a fogaimat, hogy kiderüljön, melyik fáj, és édesjóistenem már megnyugodhatok: jobb felső hatos! Ilyen mocsokhasznos információval a birtokomban már nem is fáj a fogam. Kisimultak a ráncok a homlokomon, a kezemet sem tartom ökölbe szorítva és a tenyerem sem izzad már. Ez úton szeretném megköszönni annak a kuglifejű f*sznak – aki az ijesztősszőke doktornéni gyakornoksuttyója -, hogy csodát tett. Az ijesztősszőke doktornéninek pedig hálás vagyok azért, hogy olyan figyelmesen tudta nézni közben a tévékettőt, hogy véletlenül se hátráltassa a fiatal tehetség munkáját.
Lehet, hogy üvöltve kellett volna bemennem, hogy úúúdefáááj lőjjéééleee gecóóó. A probléma az, hogy nem szokásom. Az orvos is emberből van, ezért igyekszem tekintettel lenni rá. Most megtapasztaltam, hogy van, amelyikre nem érdemes.
Egyébként meg most vettem be az újabb Rubophent. Enni ma még nem, és mivel szedek egy másik komoly bibire valami méregerős gyógyszert azért a gyomrom tök kis viccesen ég, úgy tűnik marja a sok szép, színesszagos bogyó. A fogammal meg nemtom mi lesz… kerítek hamar egy fogót, aztán csá jobbfelsőhat. Esetleg gyökérkezelem magamnak. Kerítek egy kis lidokaint aztán kihúzogatom a cuki kis idegszálaimat onnan ügyesen. 
Ép ésszel meg most úgysenem tudok gondolkodni… 
Ennyivel igazán tartozom a régi, kedvenc játékomnak. Tetris mindörökké. 