Péterfy Bori & Love Band – Hajolj bele a hajamba
Mert szeretem.
A klip egyébként 4723 fényképből készült, mozgóképes technika felhasználása nélkül.
Mert szeretem.
A klip egyébként 4723 fényképből készült, mozgóképes technika felhasználása nélkül.
Néhány perce felhívott a legjobb barátnőm, Gyufa. Még csak nem is olvasta az előző postomat. Azért ilyenkor mondom azt, hogy rohadtul szerencsés vagyok, hogy ő van nekem…
Mindig le akarom írni a blogomba, ha valamiért rosszul érzem magam. Aztán mindig ott kötök ki, hogy nem írok semmit, vagy nagyon ködösen fogalmazok. Ez most az a szitu, amikor egyszerűen csak üres fecsegést postolok a semmiről. Sz*r érzés azért, hogy nem tudom kiírni magamból és nem is tudom senkinek elmondani, ha valami bánt. Rohadtul senkinek… Persze persze te is ott vagy, meg te is, meg te is és meghallgatsz, ha valami fáj. Lóf*szt. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen csodálatos az életem! Ugyehogy az? Hiszen csak azt látjátok. Mindig csak a fényt. Pedig mocskosul sok az árnyék. Csak az mindig mögöttem van. Körülnézni meg ugye nem szokás, elég csak a felszín. Sok szánalmas, felszínes kapcsolat, felszines érzés, felszínes gondolat. Undorodom. Szeretnék egy lakat nélküli szigeten élni. Sírásízű a szám és cseppet sem vágyom “vígaszt nyújtó” kommentekre, mailekre, telefonokra, kimondott és kimondatlan gondolatokra. Ma este minden értelmét vesztette, de holnapra megint felkelek és ez így megy nap-nap után, évről-évre, életről-életre és már azt sem tudom, hogy mit írok, de még mozognak az ujjaim… tehát élek. Valahogyan mégis.
Azt meg a héten el is felejtettem mondani, hogy a volt általános iskolámban felajánlottak nekem egy munkalehetőséget. Valószínűleg 1-2 éven belül megüresedik a könyvtárosi és a számítástechnika-tanári állás, és milyen jó volna már, ha én ott dologznék mindkét funkcióban. Tök jófejség tőlük, no de addig sok dolog történhet még…
Nefitől és Danitól kaptam 5 kérdést. Kissé megkésve, de íme a válaszaim:
Tovább is passzolom a kérdéseket: Atomnak, Bandinak, Cz. Z-nek, Jagusnak és Nionak.