Semmilyen következtetést sem szeretnék levonni abból, hogy miért nincsen a női mosdóban folyékony szappan és kéztörlő, míg a férfi mosdóban mindkettő szinte bontatlan. Maximum annyit, hogy az intézményben kevesebb pasi van, ezért marad több. Az meg nem lényeg, hogy én mi a fenét csinálok egy férfi mosdóban ilyenkor.
 |
…és csak a megfelelő embernek kellett megkérnie, egyetlen egyszer…  Ezek szerint befolyásolható vagyok. Ha valakinek olyan a személyisége, ami valamiért iszonyúan megfog, akkor bármit el tud érni nálam. Azért jobban belegondolva veszélyes játék is lehetne ez, bár szerencsére egy olyan emberrel sem találkoztam még, aki ezt kihasználta volna (vagy csak nem tudok róla). Hmmm… pontosítanám: eddig mindig időben észrevettem, ha valaki megpróbált visszaélni előnyös helyzetével. Most itt ne tessetek olyan magasztos baromságokra gondolni, mint a szerelmi viszonyok, szimpla emberi kapcsolatokra gondolok.
Magányos vagyok ma (magányossá tettem magamat mára), amit igazán nagyra tudok értékelni most, ugyanis kifejezetten hasznosnak gondolom, hogy végiggondolhatom néhány számomra fontos emberhez fűződő kapcsolatomat. Avagy hová tartunk? Azért az besz*rás, hogy egy szimpla bagómentes bejelentésből hová fajultam. |
A napokban sikerült beújítanom egy naaaagy kedvencemet DVD-n. A címből már nyilvánvalóvá vált, hogy a Mary Poppinsról (1964) van szó. Ráadásul ez dupla lemezes változat, ami még külön gyönyört okoz. Meg hát Julie Andrews ugyebár nem egy béna színésznőcske (ő nem okoz gyönyört, de nagyon bírom). Egyebet nem is kell hozzáfűznöm, talán csak annyit, hogy szuperkalifradzsilisztikexpialidózus.
Tegnap vettem egy kalapot. Azért néha meglepődöm magamon, hogy mi mindent képes vagyok hordani, ráadásul az utcán is. 
Ha bejön valaki ide, akkor köszönök. Ha bemegyek valahová, akkor is. Ennek a … hölgynek ez miért olyan baromi nehéz? Eddig mindig köszöntem neki, akárhányszor idetolta az arcát. Sosem köszönt vissza. Jó, hát tudom én, hogy nem ismerjük egymást, de akkor is köszönök, ha bemegyek valahová függetlenül attól, hogy esetleg a másik bent tartózkodó személlyel van dolgom. Ha meg valaki rámköszön, akkor a minimum, hogy visszaböfögök valamit. Most meguntam, ma már nem köszöntem, holott a neveltetésem ezt nem engedné meg. Már megint felhúztam magam az emberi tahóságon. 
Nyilván én lettem félrenevelve…
