Nahh, hát ma délelőtt megvolt az utolsó 4 vizsgám. 
Amúgy napok óta full lázas beteg vagyok. Torokgyík, kolera, minden. 
Napok óta nem megy le a lázam, és persze gyógyszerérzékeny vagyok, ofkorz. 3 napja nem tudok enni, csak iszom. (Nem, tényleg nem tequilával gyógyítom magam…) Jó ez nagyon. Igyekszem jövő hétre meggyógyulni és akkor végre balekok, muri meg persze gyanta. Amúgy a láztól kipirult arc az határozottan előnyös nekem, ez mondjuk pozitívum. 
Nahh, hát miért is készülne végre egy értelmes szolgáltató. A WordPress-en nem gyenge macera a videopost. Akkor is átvágjuk az agyát és az ezt megelőző postomban lesz jutúb. A wp full önkényesen kiszed bizonyos dolgokat a bejegyzésből, úgyhogy cselezgetni kell rendesen. Már lilul a fejem, sztem a Maninak is. 
A No Doubt-ot kifejezetten szeretem, megvan az összes számuk. Mióta szólóban nyomul nem bírtam. Most végre itt egy szám, ami tetszik. Sztem a nagy többség rosszul van ettől. Imádom.
1.) 5-ös lett a komplex szigorlatom. Aznap egyedül nekem. 
(Komplex, mert 4 tantárgyból volt: könyvtármenedzsment, könyvtártörténet, katalogizálás, osztályozás)
2.) Programozásból és prognyelvekből, meg pszichológiából 31-én UV-zek, szal’ fel kell kötnöm a tangát…
3.) Crack Smoka GangSTA (azaz Csillu ) és jómagam szerdán éjjel beültünk a Bingóba vedelni. Már éppen itt volt az ideje. 
4.) A blogomat újabban teleszemeteli valami rühes spammer, pontosabban 2-3 is. 
Már tettem néhány óvintézkedést ez ügyben, remélhetőleg hatékony lesz. 
5.) A blogomat meg tessenek firefox alatt nézni, mert ie alatt még nem a legszebb a linkfalam (thx to wp ). Firefox alatt így néz ki:
Már baromira ideje volt. Kezdtem unni magamat. Egészségesebben táplálkozom. Ma például gyümölcsnapot tartok. Még csak 2-3 napja csinálom, de már tök jó lapos a hasam, no poci. Nem is olyan nehéz egészségesebben élni. 
Ma meg terápiás jellegű vásárlást tartottam. Vettem lézert vagy blézert vagy minek hívják, meg vettem szoknyát (igen, jól olvassátok, szoknyát… ), meg egy raklapnyi nyakláncot, hogy minden cuccomhoz legyen. Eljött az ideje annak, hogy végre elegáncsos hercegnő* legyek, ahogy azt mindig is szerettem volna, csak sosem vallottam be. 
* © Lippi