NEM veszem fel a telefonomat, ha te hívsz. NEM, NEM és NEM. Továbbra sem. NEM kell rám vadászni, meg rám gondolni, meg verseket könyvben kiadatni rólam. ELÉG!!!
MÁR UTÁLOM A FÉRFIAKAT. (Az olvasóim persze mindig kivételek. 
)
Vajon miért mindig ősszel kerülnek elő olyan emberek akiket a francba küldenék?
Macunál a két papagáj szabadon garázdálkodhatnak a kisszobában. Simán tárva-nyitva lehet hagyni a szoba ajtaját, tudják, hogy ők nem mehetnek ki. Hát pár perccel ezelőtt Berci mégis megtette. Résnyire volt csak nyitva az ajtó, kirepült. Végig a folyosón, át a nagyszobába /szintén egy kis résen sikerült bejutnia/. Hát nem is tudtam, hogy mi a fenét csináljak. Gondoltam megfogom kézzel. Hamar rájöttem, hogy ez impászibül missön, ezért más ötletre volt szükségem. Nnnna, de mivel ötletért én sem csengetek át az Ilonka néniékhez, ezért hamar jött a megoldás: lekaptam a pólómat és azt próbáltam rádobni a madárra. 1-2 próbálkozás után ez sikerült is, így szerencsésen vissza tudtam vinni a helyére. Így utólag belegondolva: nem kicsit lett volna durva, ha macu szülei akkor érnek haza, amikor én egyszál mosolyban szambázok Bercivel a lakásban… 
Hát nem aludtam semmit. Dekoratív lehettem, ahogy 06:30-kor, utazótáskákkal a szemem alatt és egy hétszáz oldalas szociálpszichológia könyvvel a kezemben megyek végig a városon… :S Már most hányok ettől a naptól. Csók.
Well… nemtom, hogy lesz-e valami a dologból, de 1stGL /az egyik tanárunk/ találkozott Macuval a fősuli előtt. Ismerik egymást, mert mikor Macu fősulis volt, 1stGL egy évvel felette járt. Váltottak pár szót, többek között arról is, hogy Macu mi a fenét csinál este 20:00-kor a suli előtt. Hát mondta, hogy várakozik. Erre én odalibbentem és cupp. 1stGL gyengén lepődött csak meg… Pár perce még az óráján ültem, most meg itt csókolgatom egy régi ismerősét. Wáhháhháháá!
Most pedig fürdök egy jót, aztán ‘cakát.
Macunál alszom ma. Jó éjszakát és szép álmokat mindenkinek!