Nnna, most jött el az ideje annak, hogy jelentéktelen ponttá szeretnék zsugorodni az Univerzumban. Lóf*szt nem írom én le, hogy mi a bajom. Aztán olvassa aki olvassa, már nem nagyon érdekel. Az van, hogy Macuval valszeg’ szakítani fogunk, tán’ mert nem is szeretem már a férfiakat. Egyáltalán nem, semmilyen formában sem. P*csába a nemi identitással, meg ilyenekkel! Ennyi.
Nem is tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Vannak olyan dolgok, amelyekről az ember tudja előre, hogy be fognak következni, és gyakran nem is tudja kivédeni ezeket /ha egyáltalán kivédésre szorulnak/. Nos, hát ez esetemben is így történt/történik mostanában. Még azt sem tudom eldönteni, hogy mi az, ami ellen védekeznem kellene és mi ellen nem. :S Boldog vagyok, viszont van, ami fáj. Nagyon. Mi lesz most? 
Kellemesebb téma. Van egy imádott bögrém, amin ez a kép látható. Tök régóta megvan már, de sosem használtam, mert féltem őt nagyon. 
Ha én nem lennék én, akkor nagyon szeretnék a helyemben lenni, mert én olyan tökre pozitívan tudok hozzáállni mindenhez, és mellette még tökre boldog is vagyok mindig. Most is. Ámen.
Nnnna. Lili és én leosztottuk. Talán most a helyére takarodott Füles… aki egyébként a csoporttársunk és rühelli mindenki. 
1 darab mai jócselekedet: Vera megmentve. 
Az osztályozás tanárunknak meg blogot fogunk csinálni a Manival. Yep.
