Nem akarok depiblogot írni, pedig mostanában csak az menne. Nem tudok beszélni a gondokról. Nem is tudom, hogy egyáltalán kellene-e beszélni. Nehéz. Ciki. Ha Macu nem lenne asszem’ már elpatkoltam volna. Ő az egyetlen, aki tudja, hogy mi zajlik ott… ahol elvileg az ember a családjával él. Nem fogok ilyen depis-bőgős postot írni, legyen elég annyi, hogy nekem nincsen családom. Se anyám, se apám, se senkim. Árva gyerek lettem még évekkel ezelőtt. Ennyi.
Asszem’ nekem már nincs mit írnom a kirándulásról, mivel Mani mindent leírt… még az én meglátásaimat is.
Még ez történt:
Valamint simogattam rájákat is. Yep.
Hát harakiriztem a Henrietta-Gallery-t. Úgyis tök ritkán szerkesztettem csak. Már nem volt hozzá kedvem. Meg zavart, hogy annyi sok szerkeszthető blogom volt ott a freeblog kezdőoldalán a bal szélen, gondoltam takarítok. 
Holnap indulunk Pestre, tanulmányi kirándulásra, ami annyit jelent, hogy könyvtárból könyvtárba rohangálunk és munkanaplót készítünk. Remélem, hogy azért lesz kellemes része is a dolognak. Eddig minden jel arra mutat, hogy igen: találkozom majd bloggerpajtikkal, és amúgymeg legalább egyszer be fogok piálni. (Na persze nem részegen megyek a találkozóra… 
) Hát már annyi cuccot bepakoltam az utazótáskámba, hogy azt sem tudom még, hogyan vonszolom ki a buszmegállóba (ami úgy 300 méterre van a házunktól), és hogyan szállok majd le vele a vasútállomáson… Hát ez holnap 05:00-kor ki fog derülni. Valszeg’ 5 napig nem is fogok majd írni. (De ez még kiderül, hátha valamelyik napon befúj engem a szél egy netcafé ajtaján… )
Megint találtam iwiwen arcokat. Ez itt a Sebestyén Balázs. Érdemes megnézni az ismerőseit.
